Go for it!

Búcsú

2010-12-31T13:07:00.002+11:00

Elérkezett hát az év utolsó napja. Nem kevesebb, mint 43 fokot mondanak mára, erős széllel, így hát egész Victoria államban tűzgyújtási tilalom van érvényben. Szerencsére csak egyetlen napról van szó, holnaptól visszaáll a 26-31 fok. Idén meglehetősen sokat késett a nyár; már szeptembertől előfordultak ugyan 26-30 fokok, de ezeket mindig azonnali gyors lehülés követte, 18-19 fokokkal, gyakori esővel. Tavaly, tavalyelőtt már novemberben sem fordult elő, hogy bekapcsolt volna a házban a fűtés (21 fokra van állítva a termosztát), idén viszont még karácsony előtt pár nappal is (!) arra ébredtem hajnalban, hogy fűtünk... és gyakran még napközben is bekapcsolt. Úgyhogy két év után most először gondolkodtunk el rajta, hogy bármennyire szeretjük is Melbourne-t, feljebb kellene költözni... Persze ez még a jövő zenéje. Karácsony óta szerencsére már tényleg tartósan meleg van, ezerrel süt a nap, és a következő 2 hét előrejelzése alapján ez most már marad is így.

A tenger csodaszép és kristálytiszta (már ahová mi járunk legalábbis :o), a látványa is teljesen feltölti az embert.

Milukámra rettenet büszke vagyok, az elmúlt hetekben ugyanis megtanult biciklizni és úszni is... A biciklizés úgy jött, hogy Milu látta, hogy barátaink 4 éves kisfia már pótkerekek nélkül is lazán teker, úgyhogy ő is rögtön kérte, hogy szedjük le a bringájáról a támasztékokat. Márk le is szedte neki, és Milu azóta úgy nyomja... Nem kellett egy percet sem tanítgatni, meg botot szerelni a vázra, meg futni mellette; egyszerűen felült rá és onnantól kezdve már két keréken bringázik :o))

A videókat majd feltöltöm egyszer a youtube-ra, ahogy az úszást is. Régebben rosszul volt a gondolattól is, hogy víz menjen a szemébe vagy a fülébe, arról meg hallani sem akart, hogy letegye a fejét a víz alá; még úszószemüvegben sem. Pár hete azonban bérletünk van a közeli uszodába, így Milu már hetente 3-5x is eljár esténként az apjával úszni (hajnali 5.30-tól este 10-ig van nyitva az uszi; és este 9-ig világos van, úgyhogy most a nyári szünetben az alvással is megcsúsztunk, fél10-10 felé sikerül csak ágyba kerülnie)

Az oviban fájó szívvel búcsúztunk el az óvónéniktől, Cathy-től és Mary-től. Mindkettő imádnivaló és tündéraranyos; közvetlenek, viccesek, tele őszinte szeretettel a gyerekek iránt - ha Milunak továbbra is ilyen pedagógusok jutnak, nem lesz min aggódnom :o) Az ovisok karácsonyi műsora szenzációs volt; Milu és új kis barátja, Tomi olyan veszettül aranyos kis táncot nyomtak, hogy a röhögéstől nem sikerült mozdulatlanul tartanom a kamerát :o) Persze végigbohóckodták az egészet, Milu direkt fordítva is csinált pár mozdulatot, mert szerinte ez így sokkal viccesebb volt.. Elég hosszú volt a műsor, ez csak egy kis rövidke ízelítő belőle:

Novemberi-decemberi fotók itt.

És akkor jöjjön a komolyabb része. Lassan 4 éve lesz, hogy elkezdtünk blogot írni. Az eredeti cél az volt, hogy elsősorban a családunkat, barátokat informáljuk a fejleményekről, illetve olyan ismeretlen olvasókat, akik hozzánk hasonlóan szintén az ausztrál életről álmodtak. Abban az időben még én is faltam a blogokat, fórumokat, Zoli oldalát, meg az Ausztráliáról szóló könyveket, és lelkesen vártam az au.net-es összejöveteleket is, ahol olyanokkal találkozhattunk, akik ugyanezt a lépést készültek megtenni. Sokat tanultam a különböző blogokból, és reméltem, hogy esetleg másoknak is hasznosak lehetnek egyszer a mi tapasztalataink (azóta persze komoly változások történtek a bevándorlásban, így a blog nagy része ilyen szempontból sajnos már teljesen el is évült).

2.5 éve kaptuk meg a PR vízumot. A kezdeti izgalmakat, rengeteg intéznivalót, bizonytalanságot már rég felváltották a mindennapok. Persze messze nem vagyunk még egyenesben, egyáltalán nincs miért hátradőlnünk, de apránként haladunk a cél felé és legalább nincs hiteltartozásunk :o) - ami azért önmagában is nagy megnyuvást és szabadságot ad.

Sosem voltam nagy blogíró, a csaknem 4 év alatt alig több, mint 120 bejegyzés született. Ennek több oka is van; egyrészt nem az határozta meg a mindennapjaimat, hogy mindig mindent rögtön megírjak a blogra, másrészt - és ez a legfőbb ok - nagyon nehéz meghúzni egy határvonalat, hogy mi az, ami már inkább privát szféra és mi az, amit még megoszthatok vadidegenekkel is.

Sokminden történt az elmúlt hónapokban, amik elgondolkodtatóak és nagyon is említésre méltóak lennének, ám ezek egyike sem való egy nyilvános blogra. Sok újat tanultam az emberi kapcsolatokról, a bizalomról, az őszinteségről, a barátságokról. Óvatosabb lettem, ma már sokkal jobban megválogatom, kiket engedek közel magamhoz. Közben persze szerencsés vagyok, mert kiegyensúlyozott, őszinte szerelemmel, nagyon mély kötődéssel teli kapcsolatban élek - amíg ők vannak Nekem, teljes a lelki békém :o))

A blogot tehát egyelőre szüneteltetem, aztán majd ha olyan fordulat, fontos esemény történik az életünkben, amitől közlési kényszerem lesz, újra írok :o)

Köszönöm mindenkinek, akik szerettek olvasni minket és ismeretlenül is szurkoltak nekünk. Sok JÓ embert ismertünk meg személyesen is, akikkel soha nem találkoztunk volna, ha nincs ez a blog :o)

Nagyon Boldog Új Évet kívánunk, és sok sikert mindenkinek, aki Ausztráliába készül; váljon valóra minden álmotok!!! :o)

Boldog Karácsonyt!

2010-12-24T18:41:00.000+11:00

Nagyon boldog, békés Karácsonyt és sikeres, örömökben és eredményekben gazdag, boldog Új Évet kívánunk családunknak, otthoni és itteni barátainknak, kedves ismerőseinknek és az ismeretlen olvasóknak is! :o)

Díjat kaptam :o)

2010-11-26T14:52:00.016+11:00

Helga kreatív blogger díjjal jutalmazott, ami egyrészt persze jólesett (köszönöm szépen Helga!!! :o)), másrészt viszont meglepett, mivel soha nem voltam valami nagy blogíró, az utóbbi időben meg még annyira se :o) Sőt, bevallom őszintén, hogy már nagyon rég nem olvasok blogokat sem, holott annak idején, még a tervezgetés fázisában, aztán a vízumravárás időszakában, majd a kiérkezésünket követő időkben ez szinte napi tevékenységnek számított nálam. Mostanra már alig pár blog maradt csak, amit kisebb-nagyobb (de inkább nagyobb) fáziskésésekkel figyelemmel kísérek.

Így hirtelen 2 blog van, ami a díjtovábbadás kapcsán azonnal eszembe jutott:

1. Először is Grétáék blogja :o) Nagyon tetszik, ahogy írnak, mindig megmosolyogtatnak; és egyébként is egy szeretnivaló, klassz családnak látom őket :o)) Csak így tovább, abba ne hagyjátok! :o)

2. Nem tudok elég hálás lenni Alexandrának a gasztroblogjáért. Jó 4 hónapja áttértünk a Paleo táplálkozásra, és Alexandránál találtam a legjobb paleos recepteket :o) A paszternákpüréért pedig külön örök hálám; nekem eszembe nem jutott volna ezzel helyettesíteni a krumplipürét (ami már veszettül hiányzott egyébként..) - hát valami isteni finom!! (a körtés változatot szoktam készíteni, és egy kis szerecsendiót is teszek bele :o)

Szendi cikkeire igazából az IPM-ben figyeltünk fel még valamikor év elején (ez az egy újság még ide is jár nekünk :o), és szülinapomra megkaptam anyuéktól Szendi "Paleolit táplálkozás" c. könyvét. Régebben teljesen hidegen hagytak a gyors és könnyű fogyást ígérő, "forradalmian új" diéták, és ez a könyv sem a fogyás miatt érdekelt (bár fogyókúrának is a legtökéletesebb megoldás szerintem); én valami egész mást kerestem - és Szendi könyvében végre megtaláltam; az utolsó mozaikok így kerültek a helyükre. (arról nem is beszélve, hogy a könyv hatására nemrég kivizsgáltattam magam, és bizony kiderült a rejtett gluténérzékenység, meg még néhány autoimmun dolog is sajnos - belegondolni is rossz, ha csak évek, évtizedek múlva jutottam volna el egy kivizsgálásig, amikor már a tünetek is megjelennek)
Nagyon érdekes, igen elgondolkodtató olvasmány, tekintélyes szakirodalommal és korrekt kutatási anyagokkal alátámasztva - én mindenkinek csak ajánlani tudom :o) (az meg már csak hab a paleo-tortán, hogy ráadásul pont Alexandra volt, aki jó egy éve a bőrgyógyászati vizsgálatom kapcsán ajánlotta Szendi tények-tévhitek.hu oldalát, csak akkor még nem voltam elég érett rá :o)

Alexandrának egyébként az Ausztráliás blogját is tudom ajánlani; érdekes és olvasmányos (miután most sikerült egy kicsit visszaolvasnom - ezúton gratulálok az újabb picurkához! :o))

A többi blog között viszont inkább nem is rangsorolnék, simán csak ajánlom őket: Judit blogját természetesen, aki továbbra is rendszeresen megírja élményeit, gondolatait; vagy itt van például Kanga blogja, ami már akkor is az egyik nagy kedvencem volt, amikor még csak álmodoztam róla, hogy egyszer talán mi is itt fogunk élni. Kriszék blogja is nagyon klassz; tele érdekességgel, kalandtúra-leírásokkal és gyönyörű fotókkal :o) ...és persze még lehetne folytatni a sort; Lilláék, Kropiék, Ervinék, Ritáék, Whatever Zsuzsiék... és persze biztos van még sok új ausztráliás blog is, amiket nem is ismerek. (Egyébként szívesen tennék ki a linkajánlóba új blogokat is, ha tudtok javasolni párat... )

Tavaszi vegyes :o)

2010-10-05T20:50:00.006+11:00

Azt hittem, a sima hétköznapok, ill. a kirándulásaink csak nekünk lehetnek érdekesek, de annyian kérték, hogy ne hagyjam abba a blogot, hogy a téli után írok egy tavaszi összefoglalót is. Voltunk mindenfelé; keresztelőn, szülinapi bulikon, bbq partin, malacsütésen és szokásunkhoz híven rengeteget kirándultunk :o) Többször is voltunk egyik kedvenc helyünkön, Cape Schanck-en, voltunk ismét a Grant's-nél kakaduetetésen, túráztunk Lysterfield-nél, kétszer is voltunk egy nagyon hangulatos, óceánparti kis városkában, Inverloch-ban és ellátogattunk például Ausztrália legdélibb pontjára is (mármint a mainland-en a legdélibb pont), a Wilsons Promontory-ba.

Barátokkal együtt felfedeztünk egy új partszakaszt is nem messze Cape Schanck-től, amihez jó 4 km-es út vezetett a hegyoldalban, sűrű erdőn át. Tele volt a környék kenguruval; élmény volt látni, hogy előttünk ugrálnak át az ösvényen. Odafelé legalábbis. A visszautat kicsit benéztük; túl sokat időztünk a parton és későn indultunk vissza. Kezdett erősen sötétedni és innentől kezdve már valahogy kevésbé volt vidám az ausztrál természetben bolyongani. Sosem gondoltam volna, hogy valaha félni fogok a kenguruktól, de aznap sikerült... sötétben, libasorban menetelni egy szűk erdei ösvényen, körülötted zörög a bokor, meg csak a bundáját látod elsuhanni... hát én alig vártam, hogy a kocsihoz érjünk. Ja és naná, hogy ilyenkor kell megbeszélni a horrorfilmeket is :o))

A Wilsons Promontory-t nagyon tudjuk ajánlani a természetimádóknak. Irdatlan méretű természetvédelmi területről van szó, ahová egyetlen autóút vezet, és ez is csak a park egyetlen kempingjéig visz; innentől gyalogtúrák keretében lehet felfedezni a környéket. Ausztrália legdélebbi pontjára lemenni egy komolyabb gyalogtúra lett volna, így ezt most kihagytuk, de pár rövidebb útvonalat azért végigcsináltunk. Gyönyörű helyeken jártunk, és olyan állatvilág van... természetes élőhelyükön láthattunk egy csomó wombat-et, wallabit, echidnát. Emellett hófehér homokos partokat láttunk, különleges sziklákkal. A völgyben fekvő kemping is nagyon hangulatos volt, meg az egyetlen general store (itt vettünk is gyorsan egy-egy jégkrémet :o) Vannak éjszakai túralehetőségek is, csak azt előtte be kell jelenteni a Nemzeti Parknál, és ők adnak engedélyt (gondolom mindenkinek megadják, csak szeretik nyilvántartani, ki-merre járhat, az esetleges mentések miatt) Márk mondta is, hogy mekkora lehet éjjellátó szemüveggel lenyomni itt egy éjszakai túrát, amikor minden állat ott mászkál körülötted (én köszönöm, ezt kihagynám, elég volt a pár héttel azelőtti élmény :o)
A Wilsons Prom gyakorlatilag egyedül a II. Világháború alatt volt csak zárva a nyilvánosság előtt, amikor is kommandós kiképzőtáborként funkcionált a hely.
2005-ben a park személyzete által gyújtott tűz sajnos elszabadult és a park 13%-a leégett; evakuálni kellett a kempingezőket is. 2009-ben egy villámcsapás indított tüzet, aminek következtében végül több, 25.000 hektár égett le... Szerencsére a kempinget és a park igazgatóságát nem érintette a tűz, és a tragédia után egy hónappal már újra kinyitott a park a látogatók előtt. A másfél évvel ezelőtti bozóttűznek most is látszanak azért a nyomai, de a természet szerencsére tényleg gyorsan regenerálódik.

A kempingből fotózva:

Ennek a folyónak narancsos-vörös színe volt, néhol teljesen fekete...

Megmásztuk az egyik hegyet; a folyó és az óceán között látható a kemping területe

Milukámra rettenet büszke vagyok, nagyon ügyesen hozzászokott már a természetjáráshoz, jó ideje olyan 5 km-eket simán legyalogolt velünk nyafogás nélkül, de múlt vasárnap például 8 km-es túrát ment végig, és még a hazaúton sem aludt el a kocsiban.
Ezúttal Bushrangers Bay-t fedeztük fel pár barátunkkal, na és az Elefántsziklát (Elephant Rock). A "bushranger" kifejezés Ausztráliában a XIX. század legelején született és gyakorlatilag bűnözőt, szökött fegyencet jelent; akik a hatóságok elől bújkálva az ausztrál vadonba kényszerültek (bűnöző életmódjukkal persze nem felhagyva). Ezen a helyen egy 21 és egy 23 éves fickó ért partot 1853-ban, miután sikerült megszökniük egy rabszállító hajóról, fegyverrel kényszerítve a kapitányt és a legénységet, hogy tegyék ki őket. A helyiek azt hitték, hogy hajótörést szenvedett tengerészek; így eleinte még segítették is őket, élelmet is ingyen adtak nekik. A két bushranger aztán elindult Ballarat felé, útközben rablásokat, gyilkosságot is elkövetve, míg végül a rendőröknek egy komolyabb összecsapás során sikerült megadásra kényszeríteni őket. Mindössze 40 nappal azután, hogy az első bűntettet közösen elkövették, mindkettőjüket felakasztották Melbourne-ben.
Bushrangers Bay és az elefántszikla:

Az elefántszikla tetejéről fotózva:

Egészen parányiak voltak lent az emberkék:

Ja, ezt meg csak úgy érdekességként, egyik kirándulásunkkor botlottunk bele: ozzi költözés... :D A ház tetejét menet közben kicsit megtépázták az ágak meg a vezetékek, amúgy minden oké... Szerintem csuklott a sofőr, így itt épp félreállt egy kicsit, hogy a felgyűlt kocsisort elengedje... :o)

De hogy ne csak a jóról írjak, történt sajnos rossz is pár héttel ezelőtt. Egy barátnőmmel és a gyerekekkel kimentünk egy kicsit a közeli játszótérre, élveztük a délutáni napsütést. A gyerekek felváltva rollereztek, minden rendben volt, aztán Milu egyszer csak esett egyet a rollerrel. Bringával már borult fel korábban, de rollerrel még soha, és az út sem lejtett durván, szóval nem hittem volna, hogy nagy lehet a baj. A gyereken sehol nem is volt egyetlen egy karcolás sem, egyedül a szája vérzett és szinte sokkot kaptam, amikor láttam, hogy az egyik felső metszőfoga egyszerűen nincs sehol, a másik meg hihetetlen szögben áll kifelé... Az ordító gyerekkel mindannyian azonnal be a kocsiba, irány a legközelebbi gyerekfogorvos. Milunak ráadásul ez volt élete legelső látogatása a fogorvosnál, és hát én sem így képzeltem el :o(( Nagyon félt szegénykém, végig sírt a pár perces úton és a rendelőben is. A rendelőben egyébként szinte semmit nem is kellett várnunk, mivel egy másik barátnőm előre odatelefonált, hogy sürgős balesetes gyerek fog érkezni.
Érdekes módon nálam meg a kezdeti pánikot és sokkot valami hihetetlen nyugalom váltotta fel; végig csak cirógattam Milut és nyugodt hangon bíztattam, hogy ugyan, semmi baj, majd ki fog nőni az új fogacskája, és a doktor bácsi is nagyon aranyos és csak megnézi, semmi olyat nem fog csinálni, ami fájni fog. Még csak nem is sírtam. Mire a fogorvosi székbe került, már sikerült teljesen megnyugodnia, egyáltalán nem sírt és az egész fogorvosi kezelést egy felnőtt higgadtságával és érettségével csinálta végig. A doki tök kedves és szimpi volt; gyorsan felmérte a helyzetet, és elmondta, hogy a másik fogat is el kell távolítania, mert ha megpróbálná visszaültetni, azzal valószínűleg több kárt okozna, ha megsérül az íny alatt a maradandó fog csírája. Úgyhogy kis kenőccsel elérzéstelenítették az ínyét, és kapott egy érzéstelenítő injekciót (ami közben majdnem megint elpityeredett és mondta, hogy ez csíp, de a fejét közben végig mozdulatlanul tartotta, meg sem moccant!) és a doki végül eltávolította a kilazult metszőt. Még a fogorvos is el volt képedve, hogy ilyen trauma után ennyire szépen viselkedjen egy ekkora gyerek és nagyon-nagyon megdícsérte.
Egy steril gézre kellett ráharapnia és így maradnia fél órán át, aztán otthon beadnom neki egy adag Panadolt (még mielőtt teljesen kimenne az érzéstelenítő hatása), aztán még kb. fél óráig szorítani egy másik steril gézt. Mindezért összesen $85-öt fizettem, és következő hétre visszarendelt kontrollra.
Milunak a baleset után 1 órával már semmi baja nem volt, úgy vigyorgott, mintha mi sem történt volna:

Ezek rögtön a baleset után készült képek (a pólója is azért foltos), és itt is látható, hogy még egy horzsolás sincs rajta, vagy pukli, de még csak a szája sem szakadt fel! Egyedül a két foga hiányzik... :o((( Az eltávolított fogacskát megkaptuk, és Milu büszkén mutogatta mindenkinek (barátaink még aznap este átjöttek megnézni őt, hogy hogy van; még ajándékot is kapott tőlük (meg persze tőlünk is), amiért ilyen ügyesen tűrte a fogorvosi kezelést :o) Mivel tudja, hogy csak iskoláskorban kezdenek kiesni a fogak, külön büszke az új ábrázatára; a múltkor is figyeltem a játszóházban, ahogy az ugrálóvár tetejéről direkt rávillantotta új mosolyát az alatta elhaladó kislányra. :o) A fiúknál egyébként bejön, most először fordult elő, hogy a játszóházban nála idősebb fiúk hívták magukhoz játszani.
Márk tök jól viselte, én meg összeomlottam. A baleset után 2 napig éjjel alig aludtam, rémálmaim voltak, nappal pedig többször is el-elsírtam magam amikor Milu nem látott és persze kezdődött az önmarcangolás, a "mi lett volna ha". Ha nem megyünk akkor ki a játszóra. Ha nem a rollert visszük. Ha ott futottam volna én is végig közvetlen mellette és hátha el tudtam volna kapni... Annyira gyorsan történt... Ha vissza tudnám egy kicsit forgatni az időt... Tudom, hogy semmi értelme az önkínzásnak, de nem tudtam nem erre gondolni. Pedig megtörtént, ez van, inkább annak kellene örülnöm, hogy nagyobb baja nem esett; és ezek végülis "csak" tejfogak voltak...
7 nap múlva visszamentünk kontrollra, ezúttal meg is röntgenezték. A doki el volt ájulva, hogy mennyire szép a seb, gyakorlatilag már teljesen gyógyult, pedig ilyenkor azért még pirosnak, duzzadtnak "illene" lennie. A röntgenképet egy hatalmas monitoron nézhettük meg, és a doki nagyon elégedett volt azzal, amit látott: ott volt a két szép maradandó fog teljes egészében és a tejfogakból sem maradt vissza semmi törmelék az ínyben. A röntgen alapján azt látta, hogy ezek a felső metszők a balesettől függetlenül is előbb estek volna ki, szóval szerinte úgy 1 éven belül már el is kezdenek kibújni az új fogak (Milunak egyébként ez a két felső metsző bújt ki először babakorában is, nem a papírforma szerinti alsók!) Jó hosszan elbeszélgettünk, és sikerült megnyugtatnia. Fél év múlva kontroll, de szerinte minden rendben lesz. Milu kapott ismét egy matricát, amiért most is ennyire ügyes nagyfiú volt. A recepciósnál a fizetésre várva meg olyat mondtak nekem, amiről soha nem gondoltam volna, hogy valaha is elhangozhat ilyen egy ausztrál fogorvosi rendelőben: "no charge for today" és egy kedves mosoly. Még ilyet... :o)

A baleset után pár nappal már minden visszaállt a régi kerékvágásba, és nekem is elég gyorsan sikerült megszoknom az új mosolyát, most már fel sem tűnik. Egyre jobb idő van; az elmúlt napokban már végig rövidujjúban voltunk, melegen süt a nap és olyan 22-24 fokok vannak. Véget ért a szünet, elkezdődött az utolsó negyedév az oviban. Milu újra találkozhatott végre kis barátnőjével, Zarával (:o)), akivel az előző negyedévben teljesen összenőttek. Kéz a kézben sétálgatnak, Milu segít neki babakocsit tolni, együtt bicikliznek, egymást lökik a hintán, búcsúzáskor meg nagy ölelkezések vannak, nagyon aranyosak együtt! :o)

4 év teljes kihagyás után Arwent neveztük egy kiállításra, méghozzá a híres Royal Melbourne Show-ra, és ő lett a fajtagyőztes, nagyon büszke vagyok rá! (a képen egy 13 éves ozzi lánnyal van, aki kölcsönkérte őt a Junior Handler versenyre - és 3. lett végül, tök boldog volt!!)
Maga a kiállítás és a szervezés színvonala is példaértékű volt, le a kalappal.

Közben Arwen kölykei is nagyon szépen szerepeltek az Európakiállításon, Szlovéniában. Arwen egyik fia, Abrazo lett idén az Európagyőztes és a fajtagyőztes is (és ő a tavalyelőtti Fiatal Európagyőztes, ill. a tavalyi Világgyőztes is, nagyon büszke vagyok rá! :o) Ha személyesen nem is lehettem ott, legalább fotón jó volt látni egyszerre 4 Arwen "kölyköt" a BIS ringben:

Jah és ami számomra a legjobb hír, visszakanyarodva Ausztráliába: megvan véégre a jogsim! Persze tudom, a legtöbben erre csak felhúzzák a szemöldöküket: és mi ebben a nagy ügy? Hát, nekem az, nagyon is! Aki ismer, az tudja, hogy a vezetés nálam egyfajta fóbia volt, és pár éve még nem hittem volna, hogy valaha le fogom tudni küzdeni a félelmeimet. De muszáj volt, és az utóbbi pár hónapban szorgalmasan gyakoroltam is Márkkal, amikor csak időnk engedte. Sőt, jó ideje már oda is eljutottam, hogy végre nem csupán kényszerből ültem a kormány mögé, hanem tényleg kezdtem élvezni a vezetést :o) A hazard tesztem - ami egy számítógépes szimuláció gyakorlatilag; 28 db rövidfilmecskét vetítenek le, és az egérrel kattintani kell, amikor fékeznél, vagy elindulnál, kikanyarodnál stb. mikor mi a feladat - 80%-os lett elsőre (valami 53%-tól adják meg), így már csak a gyakorlati vizsga volt hátra (aminél nincs korlát, hogy hányszor lehet nekifutni, direkt megkérdeztem :o))

Nemigen bíztam benne, hogy már rögtön elsőre át fogok menni, és így is lett. Szerintem életem legszebb "reverse parallel parking"-ját és "three-point turn"-jét mutattam be, és nem is volt semmi gond, egészen egy kellemetlen szituációig. Egy iparterületen haladtunk, az út két oldalán parkoló kocsik, meg forgolódó teherautók, kamionok. Egyáltalán nem voltak sávok felfestve, így én automatikusan egy-egy széles sávnak vettem. Az út végén balra kellett fordulnom. Megálltam szépen, jobbra tekintettem, és láttam, hogy jön egy kocsi, ami balra indexel, így hát megkezdtem én is a balra kanyarodást, mire a kis ázsiai vizsgáztatónő mellettem azonnal a kézifékhez kapott és majdnem fel is tépte ijedtében; nekem kellett megnyugtatnom, hogy nyugi, el fog kanyarodni, indexelt is és láthatóan lassított is, ezért mentem ki elé. Ekkor persze már tudtam, hogy vége a vizsgának, valahogy kompenzálnia kellett az ijedtségét. A Vicroadsnál elmondta, hogy ő azért nem látta, hogy az a kocsi indexelt, mert én rossz helyről kanyarodtam, egy balra kanyarodáshoz jobban ki kellett volna mennem az út bal oldalára, én meg ugye az út mentén parkoló autókat elhagyva egyenes vonalban haladtam és az út végén onnan kanyarodtam (jelzem ismét, ha lettek volna sávok felfestve, nyilván nem a jobb oldaliba álltam volna egy balra kanyarodáshoz, de hát nem voltak sávok, így én egynek vettem, hiba volt.) Külön elmondta, hogy azért mert kikanyarodtam egyébként nem kaptam büntetőpontot, mert az teljesen jogos volt, de jobban balra kellett volna húzódnom a kanyarodás előtt. Hát, ez van.

Másfél hét múlvára már kaptam is új időpontot, és ezúttal (egy másik vizsgáztatónál) sikerült is simán a vizsga, még meg is lettem dícsérve :o) Egyébként mindenkinek akinek vizsgáznia kell vezetésből az ausztrál jogsihoz; ha volt otthon jogsija ha nem, nagyon-nagyon ajánlom, hogy vizsga előtt vegyen 1-2 órát oktatótól. Ő ugyanis elmondja az összes trükköt, amit a vizsgáztatók megkövetelnek, és nagyrészt vizsgaútvonalakon visz majd, és felhívja a figyelmet, hogy hol és mire kell figyelni. Nekem nagyon hasznos volt, és legalább nem a vizsgán néz az ember bambán, ha pl. ilyen utasítást kap: "turn right from the left lane, finishing middle" (mindezt úgy, hogy épp egy négysávos felüljárón haladok felfelé... aztán amikor felértem a tetejére, akkor persze már láttam, hogy jobbra nyílik két új kanyarodósáv, és azt akarja, hogy majd a balból kanyarodjak ki, és ahová kanyarodok, ott meg nyilván 3 sáv lesz majd, ha azt szeretné, hogy a középsőbe érkezzek...) De a kéziféket sem jutott volna eszembe behúzni automata kocsinál totál sík terepen, minden egyes megállásnál (márpedig a vizsgán csak ekkor van vége egy parkolási műveletnek, nem elég simán "parking"-ba tenni.) Teljesen hülyebiztosak egyébként; a vizsga előtt ugye meg kell mutogatni a vizsgáztatónak mindent az autón: index jobbra, balra, féklámpa, duda, fényszórók (high & low beam, és a vizsgára ez utóbbit fent is kell hagyni), vészvillogó, ablaktörlő, kézifék stb., még a szélvédőpárátlanítót is (windscreen demister, rear window demister) - én először csak úgy simán rámutattam ugye, de addig nem ment tovább a vizsgáztató, amíg a választható opciók közül konkrétan az ujjammal rá nem böktem a szélvédőfűtés jelre (Khmm. Van olyan vajon, aki a lábfűtésre tekerné a gombot, ha párás az ablak, hogy erre ekkora figyelmet fordítanak?)

Vezetés közben egyébként teljesen egyértelmű utasításokat adnak (pl. "at the end of the road, turn right" vagy "when safe, move to the left lane") A sebességhatárokra nagyon kell vigyázni, ha csak 1 km/h-val többel mész 5 másodpercen keresztül, akkor vége a vizsgának (iskolaidőben pedig 5 másodperces tűréshatár sincs). Ha már 5 km/h-val mész többel, azonnal vége a vizsgának. (ugyanakkor persze az is súlyos hiba, ha mondjuk 10 km/h-val a sebességhatár alatt mész, az túl lassú. Az ideális a vizsgán mindig úgy 5 km/h-val a speed limit alatt maradni.) Ha csak egy kerékkel is felmész a padkára, az ütközésnek minősül és vége a vizsgának. Ha elbambulsz és nem indulsz meg rögtön a zöld lámpánál, és a mögötted lévő dudál egyet, vége a vizsgának. És így tovább...
A vizsgáról, annak menetéről egyébként itt elolvasható minden tudnivaló (72 oldal), de szerintem egyszerűbb megnézni inkább ezt:

A lényeg, hogy megvan végre a jogsim, és használom is, teljesen egyedül viszem már Milut két kerülettel arrébb oviba, meg megint máshová gymnastics-re, meg vásárolni - és naaaagyon élvezem!!! :o)
Márk pedig vett magának egy másik kocsit (ez manuális váltós), egy Opel Fronterát és teljesen elégedett vele. Milu egyik nagyon kedves óvónénijé volt a kocsi az elmúlt 10 évben, és ez azért nagy előny, hogy ismerjük a régi tulajt, és tudjuk, mennyire hajtotta, ill. ki szervizelte.

Nem is olyan röviden ennyi történt velünk mostanában, fotókat ide fogok majd feltölteni :o)

Téli vegyes

2010-07-30T18:03:00.009+10:00

Sokasodni kezdtek a "mi van veletek, nem frissül a blog" kezdetű megkeresések, úgyhogy írok gyorsan pár sort. :o)

Minden rendben van velünk, rohannak a hétköznapok. Az idő kezd egy kicsit javulni, néha már egész melegen süt a nap, de estére még mindig nagyon lehül a levegő; valamelyik nap még reggel 9-kor is látszott a leheletem... Voltak kifejezetten hideg, esős napok; olyan is volt, hogy még a kutyákra is ráadtam inkább a bélelt, meleg agártakarókat és úgy vittem ki őket sétálni... (eddig nem is tudtam, minek csomagoltuk be egyáltalán ezeket is, úgysem lesz rájuk szükségünk soha Ausztráliában - hát lett. :o)
Persze lehet, hogy csak mi fázunk ennyire. Az ozzi csajok miniben, tangapapucsban, meg spagettipántos felsőben sétálnak el mellettem, amikor én a polárpulcsimban még azon gondolkodom, hogy egy széldzseki sem ártott volna. Önmagában a hideg még nem lenne gáz egyébként, ha normálisan megépített, szigetelt házak lennének, és legalább bent nem fázna az ember, mert érne valamit a fűtés.
Szerencsére már csak pár hét, és jön a tavasz :o) Mostanában már kevesebbet esett az eső, és egyre többet süt a nap is, úgyhogy egyre messzebbre merészkedünk hétvégeken. Főleg az óceánpartra szoktunk lemenni, de sokszor csak kinézünk egy új helyet és felfedezzük (imádom ezeket a napokat!!)

Legutóbb például a Seal Rocks-nál voltunk, ahol Ausztrália egyik legnagyobb számú fókakolóniája él. Milliószor voltunk már Phillip Island-en; ha vendégeink vannak, velük is mindig elmegyünk, de a szigetnek ez a része eddig valahogy teljesen kimaradt, pedig csodaszép partszakaszok vannak és gyönyörű zöld minden. A parttól kb. másfél km-re van az a sziklás kis szigetecseke, ahol több, mint 20ezer (!) fóka él. Az 1800-as évektől majdnem a kihalásig gyilkolták itt a fókákat; már csak kb. 100 maradt, amikor aztán végre védettnek nyilvánították őket, és mára már szerencsére újra a régi létszámban élnek itt.

Amikor csak tehetjük, a kutyákat is visszük magunkkal. A nemzeti parkokba persze nem jöhetnek be, de az óceánparton simán el lehet őket engedni egy kicsit szaladgálni. Szerintem órákig el tudnánk ücsörögni Márkkal a homokban, és csak bámulni a vizet, a hullámokat, a homokban ásó Milut, meg a kutyáinkat, ahogy boldogan rohangálnak körülöttünk.

Voltunk Brigthon-ban is, a már sokszor hallott híres kutyás futtatón. Mindenki dícsérte, így hát mi is megnéztük, és tényleg szuperjó. Egy elég nagy partszakasz van lezárva csak a kutyásoknak, ráadásul az egész körbe is van kerítve... Mindez Melbourne egyik legelitebb, legdrágább részénél.

Szintén a kutyás partról fotózva, a city látképe:

és a közeli kikötő:

Ja és hát ehhez is Ausztráliába kellett jönnöm, hogy ilyet lássak... Kutya-szülinapi buli. Szülinapos labrador, és vagy 8-10 labrador haver, mind szülinapos sapiban. A homokban felállított asztalka, rajta kutyajutifalik, mellette ajándéktáskák az ünnepeltnek... :oDDD

De rengeteg fotóm van, úgyhogy csinálok inkább egy vegyes téli albumot, és oda fogom őket felpakolni.
Miluéknak megvolt az első fellépésük a Magyar Házban és óriási sikerük volt; a közönség egészen meghatódott a díszbe öltözött picurkákat látva: lám, itt az új utánpótlás. Erről is teszek majd fel képeket.
Milu beszéde szépen fejlődik, és egyre több angol szót használ, néha már egész mondatokat is mond. Az utóbbi időben ha vásárolni megyünk, a boltokban szinte csak angolul szól hozzám ("look at this!", "come here!", "where are you?" "Can I have this one?" stb.) és újabban néha máminak hív... Röhej, hogy eddig azt vártam, hogy mikor fog már a halandzsa nyelvről angolra váltani (ugyanis még mindig kevés angol hatás éri, kevés óraszámban jár csak oviba és a barátok is mind magyarok és itthon is csak magyarul beszélünk), és most meg, hogy egyre inkább kezdi az angolt használni, valahogy olyan fura és idegen, hogy angolul szól hozzám és maminak hív (vajon másban is voltak ilyen érzések, vagy csak bennem?)

Továbbra is megyek vele mindenféle programra, görkorizni, jégkorizni, bringázni, játszóterezni, játszóházazni és például ismét voltunk a Melbourne múzeumban is (annyira érdekes és izgalmas egyébként ez a múzeum a gyerekeknek is, hogy Milu 4 évesen magától kéri, hogy oda menjünk...) Most láttam, hogy Sam is idekerült, a világhírűvé vált koala, akit egy, a 2009-es "Black Saturday" előtti bozóttűzben mentett meg egy tűzoltó. A fotó, amin a tűzoltó egy üveg vízzel itatja a másodfokú égési sérüléseket szenvedett koalát, bejárta a világot és a remény szimbóluma lett. Sam az égési sérülésekből felépült volna, de egy súlyos betegség miatt sajnos 2009. augusztusában végül el kellett altatni.

Éés, lefotóztam az új "bike share" program bringáit is :o) "Short trip? Why not take a bike?" jelmondattal 50 bicikliállomáson 600 bringa várja a turistákat, diákokat, bárkit. Van éves bérlet $50-ért, vagy heti bérlet $8-ért, vagy napijegy $2.50-ért. Csak ki kell választani egy bringát, és indul az óra. A brinkákat bármelyik melbourne-i bicikliállomáson le lehet tenni, és a kölcsönzés első fél órája ingyenes (31-60 percig pedig $2, 61-90 percig $5, utána minden megkezdett félóra $10, szóval hosszú távon azért húzós tud lenni, de rövid távon klassz dolog. Bővebben itt.)

Ja, annyi van még, hogy gyorsan közeleg a szerződésünk lejárta, úgyhogy szóltunk a property manager-ünknek, hogy szeretnénk még egy évvel meghosszabbítani a házbérlést. Kettő nap múlva már itt is volt a postaládánkban a Landlord által aláírt szerződés 3 példányban :o) Nagy kő esett le a szívemről, hogy a Landlord nem készül eladni a házat - a hátam közepére sem kívántam volna most egy költözést, pláne mivel egy csomó cuccunk van már. Az meg már csak hab a tortán, hogy árat sem emelt, maradt a 340 p/w, pedig ezért a házért, itt, legalább 370-et is simán elkérhetne. Nekünk csak jó :o)

Tojáskeltetés az oviban :o)

2010-05-26T20:02:00.000+10:00

Pár képet hoztam csak az oviból. Előre tudtunk, hogy ezen a héten "duck hatching" lesz, azaz behoznak az oviba egy inkubátort, benne épp kikelés előtt álló tojásokkal, amikből gyakorlatilag a gyerekek szeme láttára bújnak ki a kiskacsák. Hétfőn érkezett meg az inkubátor, és a gyerekek a szőnyegen körben ülve nagy csendben, nagyon óvatosan, egyenként a kezükbe foghatták a meleg, közvetlenül repedés előtt álló tojásokat; a fülükhöz téve még hallhatták is belül a kiskacsákat :o) Mondanom sem kell, mekkora élmény ez nekik... Ma reggel kezdtek kikelni a kacsák, így az óvónénik át is helyezték őket egy nagyobb, meleg fészekbe.

Molly csendre inti Finn-t: egy tojásból még várják a kiskacsát!

Greyhound walk

2010-05-08T21:05:00.001+10:00

Angol agaras ismerőseink hívtak meg egy greyhound találkozóra, ami a GAP, azaz a Greyhound Adoption Program keretében került megrendezésre. A többi agárhoz hasonlóan az agarak leggyorsabbját, az angol agarat (greyhound) is tévesen ítéli meg a legtöbb ember. Sokan azt hiszik, hogy egy grey nem lehet családi kutya, mert csak versenyzésre jó és csak akkor boldog, ha naphosszat szabadon rohanhat. Ez mind tévedés; az agarak tökéletes családi kutyák, jól kijönnek felnőttekkel és gyerekekkel is, és igen sok időt töltenek el naponta lustán, a kanapén elnyúlva. Igaz, hogy az agarak vérbeli vadászok, és ha préda kerül a látóterükbe, akkor azt azonnal üldözőbe veszik, de nincs kínzó késztetésük, hogy 24/7 csak ezt csinálják.

Sokan meg amiatt sajnálják őket, hogy milyen soványak szegények - nos, nem soványak, náluk ez a normális kinézet (számomra például kétségtelenül a legtökéletesebb felépítésű, legszebb kutyák minden fajta közül :o)

A találkozó egyik fő célja volt a greyhound örökbefogadás népszerűsítése, a fajta megismertetése az érdeklődőkkel. Greyhound-ok örökbefogadására sajnos itt Ausztráliában is nagy szükség van, mivel az USA-hoz és az Egyesült Királysághoz, Írországhoz hasonlóan itt is pénzdíjas versenyek vannak, és ez rengeteg áldozattal jár, amiről a nagyközönség zöme nem is tud. Nem tudják, hogy ezekben az országokban százával hozzák le a greyhound almokat, de csak kis százalékuk lesz végül elég jó egyáltalán ahhoz, hogy versenyezzen, és alig pár lesz közülük eredményes. A youtube-on is több tucat videót lehet találni arról, mi van a profi greyhound versenyzés mögött (évi kb. 20ezer greyhound értelmetlen halála). Az agarasok azt mondták most itt a találkozón, hogy a "hasznavehetetlen" greyhound-okat itt nem lövik le fegyverrel, vagy szögbelövővel, éheztetik őket halálra, vagy akasztják fel őket valami elhagyatott helyen (stb. a sor sajnos végtelen), hanem vagy elaltattatják, vagy pl. kiviszik egy szeméttelepre és kikötve sorsára hagyják (amíg fültetováltak voltak a kutyák, persze fülcsonkítva hagyták magukra a kutyákat, hogy ne lehessen a nyomukra bukkanni...). Csak néhányan lesznek olyan szerencsések, hogy állatvédő szervezetekhez kerülve esélyt kaphatnak egy új életre.

Fentiekből gondolom sejteni lehet, hogy egyáltalán nem vagyok a profi versenyeztetés híve. Az FCI országokban tilosak a pénzdíjas versenyek, így ott azért nagyságrendekkel jobb a helyzet (ez alól kivételként így hirtelen Magyarországot és Spanyolországot tudom megemlíteni. Számokban nyilván nem érhetik utol az USA-t mondjuk, de brutalitás az azért arrafelé is akad.)

Megtudtam ma pár új dolgot is, például azt, hogy a greyhound-okra itt Ausztráliában néhány külön megszorítás vonatkozik: először is közterületen kötelező minden alkalommal szájkosárban lenniük. Ez alól egyetlen kivétel van, mégpedig azok az agarak, akik a GAP keretében vizsgát tettek, és kiérdemelték a "zöld nyakörvet". Ez igazolja, hogy a kutya sikeres vizsgát tett és teljesen veszélytelen mondjuk egy szembejövő kis fehér fluffy kutyával szemben (ami így messziről akár műnyúl is lehetne ugye). A zöld nyakörv viselésével nem csak Victoriában, hanem South Australiában, ill. Queensland néhány területén sem kell szájkosarat viselniük, más államokban azonban igen. Emellett zöld nyakörv ide vagy oda, egy greyhound-nak minden körülmények között pórázon kell lennie, még az "off-leash" területeken is, ahol a többi fajta szabadon szaladgálhat. Úgy éreztem, hogy ezt azért egy kicsit nehezményezték a greyhound-osok, hogy semmilyen más fajtára nem kötelező a szájkosár Ausztráliában (még a pitbullra sem, meg más veszélyes fajtákra), csak a greyhound-ra.

Egyébként ha nem a GAP keretében fogad örökbe valaki greyhound-ot, hanem menhelyről, vagy más szervezettől, vagy esetleg közvetlenül a tulajdonostól, a GAP-nél akkor is van lehetőség a kutya szájkosármentesítő vizsgázására.

Barkát már rögtön az elején sokan megnézték, néhányan meg is jegyezték, hogy nem is láttak még ilyen kicsi greyhound-ot (:o)), illetve furcsállták, hogy nincs rajta a plusz zöld nyakörv és mégsincs rajta szájkosár. Miután gyorsan tisztáztuk, hogy Barka nem greyhound, hanem magyaragár, még inkább a figyelem középpontjába került, és érdeklődve hallgatták a fajta történetét is. Arwent is magammal vittem a parkba, de mivel szerencsétlen módon épp ma kezdte a tüzelését, így őt hamarosan hazavittük.

Sétáltunk egy nagyot a botanikus parkban, aztán folytattuk a beszélgetést az agarasokkal egy másik parkban is, egy kávézó mellett.

Gyűlnek az agarasok:

Zöld nyakörvesek:

A középső, fekete greyhound megbukott a vizsgán, neki nincs zöld nyakörve, így végig szájkosárban volt (meg még vagy 2-3 másik agár is). Rá altatás várt volna. Aki nem megy át a vizsgán, mert nem jól reagál a kisebb, prédának tűnő kutyákra, vagy épp nem tud rendesen pórázon közlekedni, utcán viselkedni, az nem adható örökbe. Először Ross másik agara (a fekete-fehér) is megbukott; sok munkája van benne, hogy végül meg tudta csinálni a vizsgát.

Egy idegen kisfiú jött oda Barkához ismerkedni:

Nini, egy magyar vizsla :o)

Beültünk a Gloria Jeans-be is:

A találkozó végeztével Márk és Milu kocsival mentek haza, én meg hazasétáltam Barkával, úgyis annyira szép idő volt. A botanikus parkon keresztül mentünk, lesétáltunk a tavakhoz is. Friss levegő, gyönyörű környezet, és sehol senki, csak a madarak hangja hallatszott - minden idilli volt, egészen addig, amíg egy bazi nagy kígyó át nem siklott előttünk az úton. Épp a tópartról jöttem fel Barkával (laza, egy ujjal tartott pórázzal), és indultam volna tovább az úton, amikor megláttam a kb. 1.2 méteres, fekete kígyót, rögtön az orrom előtt. Mozdulatlanná dermedtem a félelemtől, egy darabig levegőt sem mertem venni. Mindez a kedvenc botanikus parkomban, ahol ugyan több tábla is figyelmeztet, hogy a parkban bizony kígyók élnek, de én ezt sosem vettem komolyan. Úgy tudtam, hogy kígyó az csak a susnyásban él, magas fűben meg ilyenek; ha az úton maradsz, meg a levágott füvön, akkor soha nem is találkozol velük. Így volt ez egész mostanáig; lassan két éve járok ide heti rendszerességgel, mindenféle időjárási viszonyok között és még csak messziről sem láttam kígyót soha. Ez a példány márpedig simán rácáfolt mindenre, mivel félelem nélkül kelt át előttem az úton, majd ugyanazzal a nyugalommal vadászott úgy háromnegyed órát az út és a tó közötti kb. 5-7 centis, lenyírt fűben.

Miután magamhoz tértem, eszembe jutott, hogy a greyhound walk miatt nálam van még a kis fényképezőm, így gyorsan csináltam is pár képet róla. Még azt is sikerült elcsípnem, amikor elkapott a fűben egy békát... Mivel a kígyó a gyalogúttól kb. 30 centire volt csak, a közelgő járókelőket figyelmeztettem a veszélyre, majd lesiettem Barkával az irodába is, hogy ott is szóljak. Két nyugdíjas néni ült a pult mögött, akik széttárták a kezüket, hogy ők nem tehetnek semmit, nem ölhetik meg. Mondtam, hogy én sem azt szeretném, de azért kiemehetne egy ranger és odébbpiszkálhatná vagy valami, mert a kígyó közvetlen a gyalogút mellett hever, a rövid fűben, és mi van, ha mondjuk két gyerek bohóckodik épp és valamelyik véletlenül rálép. Elővett a néni egy nagy spirál füzetet, és gondosan feljegyezte, hogy hol és mikor láttam a kígyót (remélem, a füzetben nem csak a kígyóészleléseket vezetik, mert majdnem tele volt írva). Közben hevesen bólogatott, hogy igen, ezen a részen már többször is láttak kígyót (arra se megyek többet) Majd amikor mutattam neki pár fotót is, akkor a telefonszámomat is elkérte, meg hogy elküldeném-e nekik is a képeket :o)

Próbáltam itthon beazonosítani a fajtát, de eddig sikertelenül. A későbbi járókelők red bellied black snake-re tippeltek (meg volt, aki tiger snake-re), de a szeme eleve nem stimmel; ennek nem fekete szeme volt, hanem sárga és mérgesen nézett :o)

Barkát onnantól kezdve rövid pórázon, az út legközepén vittem ki a parkból. Az biztos, hogy mostantól hatszor is meggondolom majd, hová lépek, és ezerszer jobban fogok figyelni. Azt hittem, ilyenek csak valahol Cairns meg Darwin környékén történhetnek. Van valakinek valami ötlete, mi lehetett ez?

Jóllakott odébbsiklás (a kígyó közepén az a nagyobb gumó lehet a béka...)

Itt (ahol a béka után még megállt valami tojást megenni..) talán jobban látszik a színe. A teteje fekete volt, ami átment ilyen rézszínűbe, a hasa meg világos volt.

P.S. Velünk minden rendben, telnek a hétköznapok. Márk dolgozik (továbbra is plaszterozik, vagy fest), ill. igyekszünk közben beindítani a cégünket. Nem mondom, hogy soha jobban nem éltünk még, de tudjuk, hogy lesz ez még jobb is :o)

Kutyával Ausztráliában

2010-05-03T10:29:00.011+10:00

Melbourne-ben rengeteg házban él valamilyen házikedvenc, főleg kutya és/vagy macska. A házikedvencek tartását itt nagyon profin szabályozzák, és az emberek a szabályok betartását komolyan is veszik. Először is, alap, hogy a kutyákba és macskákba kötelező microchipet ültetni, majd ugyancsak kötelező regisztrálni az állatot (3 hónapot betöltött kortól) a lakóhelyhez tartozó Council-nál.

Mi a City of Casey-hez tartozunk, és vérprofi, naprakészen frissített, jól áttekinthető weboldalukon minden létező információ fent van a témáról (sőt, még annál is több). Unalmas, nyakatekert jogi paragrafusokat mellőzve, teljesen közérthetően, emberi nyelven részletezik, hogy lehet az állatot regisztrálni, miért van erre szükség, mennyibe kerül, milyen feltételek kellenek hozzá stb. A City of Casey-nél az éves díj egy kutyának/macskának jelenleg $127.30, nyugdíjasoknak $63.65, szóval azért nem pár dolláros összegről van szó, ám ez jelentősen csökkenthető, ha bizonyos feltételeknek megfelel az állat, ide tartozik például az ivartalanítás is. Egy microchip beültetés állatorvosnál úgy $60-70-nél indul, ám a Council jóvoltából minden márciusban van egy "microchipping day", amikor is $20-ért ültetik be. A Dogs Victoria évente többször is szervez microchipező napokat; a dátumokat pedig jó előre közlik a magazinjukban (min. 50 jelentkező kell, és $25-be kerül)

A weboldalról kiderül, hogy a City of Casey-hez tartozó kerületekben 2 kutyát és 2 macskát lehet tartani, ha 4000 m2-nél kisebb a birtokunk. E fölött már 4 kutya és 4 macska a megengedett, ill. külön engedélyt is lehet kérni, ha a megengedettnél több állatot szeretnénk. Részletesen le van írva az is, hogy hol lehet és hol nem lehet póráz nélkül sétáltatni a kutyákat. Érdemes körülnézni az elcsatangolt állatok esetében kirótt bírságoknál is - hát többek közt ezért is vigyáznak itt annyira az emberek a kutyáikra. Fent vannak a regisztrált állatkereskedések, kutya- és macskapanziók, kutyaiskolák és menhelyek listája is, illetve például az is, hogy mi a teendő, ha kutyatámadás ér, vagy ilyet látsz; vagy ha mondjuk kígyót találsz a kertedben.

Nem csak a szabályokat részletezi, hanem megoldást is kínál a problémákra: például ingyen letölthető D.I.Y. könyvecskét, ami alapján te magad is olcsón átvariálhatod a kertedet/kerítésedet, hogy a macskád ne léphessen meg; vagy például mit tegyél, ha ugatós a kutyád. Ha közterületen nem szeded fel a kutyakakit és rajtakapnak, az bizony $500-ba fog fájni, de legközelebb tuti nem felejted el... :o)

Amint azt látni is lehet, odafigyelnek az állatokra és nem lacafacáznak a büntetések kiszabásával. Nyilván itt is él pár elmeroggyant, de általánosságban elmondható, hogy Ausztrália követendő példa lehet a felelős állattartás tekintetében: az emberek átgondoltan választanak kedvencet maguknak, ismerik és betartják a szabályokat. Gyakorlatilag nincsenek, nem léteznek kóborkutyák, ahogy nincsenek rossz körülmények között tartott állatok sem.
Társként, barátként, érző lényként tekintenek kedvencükre. Bár van kert, rendszeresen kijárnak velük sétálni; sőt, egyesek akár szakadó esőben is képesek kint csatangolni, erre való a gumicsizma meg az esőkabát :o) Találkoztam már olyannal is, aki fontolgatta a kutyája elajándékozását, csak mert majd' megszakadt a szíve, hogy hetente csak 1-2x tud kimenni vele sétálni, a maradék időben meg szerencsétlen kutya csak sétálgat meg heverészik a luxusház luxuskertjének pázsitján.
Az utcák tiszták, csak nagyon-nagyon elvétve lehet látni 1-1 fel nem szedett kutyagumit. Itt nincsenek autóból kirakott, megunt kedvencek sem. Nem is lenne értelme, mivel a microchip alapján mindenki könnyedén beazonosítható, így a gazdi rögtön vissza is kapná "elveszett" kedvencét, néhány száz/ezer dolláros bírsággal karöltve... Elcsatangolt kutyákat is nagyon ritkán lehet látni - mi ilyenkor azonnal befogjuk az állatot, nehogy valami baja essen (eddig összesen 3 kutyát és 1 macskát találtunk), és értesítjük a gazdát (azonosításra ott van a nyakban a biléta, vagy a Council sárga azonosító bilétája, vagy végső esetben a microchip). Óriási különbség, hogy itt ha befogsz az utcán egy kutyát, az kizárt, hogy a nyakadon maradjon - gyakorlatilag biztos lehetsz benne, hogy a gazdája már nagy erőkkel keresi, és azonnal megy is érte, ha szólsz, hogy megtaláltad. Állatkínzás egyáltalán nem jellemző errefelé; amúgy elég komolyan büntetik is: kutya halálra kínzásáért például jelenleg tudtommal 2 év letöltendő börtönbüntetés a maximum amit kiszabhatnak, vagy $75.000.
Az állatokkal való bánásmód egy nagyon fontos szempont a számomra, így már csak ezért is szeretek itt élni :o))

Amit negatívumként tudok említeni, az az, hogy a környékünkön alig van közkuka, ahová a felszedett végterméket be lehetne dobni. A botanikus parkban több is van (ott még zacskóadagoló is van), de ezen kívül közterületen, jópár km sugarú körön belül mindössze egy kukát sikerült felfedeznem. Kicsit macerás, hogy addig el sem kezdhetek futni a szokásos útvonalamon, amíg a kutyák nem gitteltek, mert a kuka környékén kell maradnom, hogy bedobhassam. Egyszer azért majd rákérdezek erre a Council-nál...

Kutyás séták

A természetvédelmi területek, nemzeti parkok kivételével pórázon szinte mindenhová lehet menni kutyával. Vannak kifejezetten kutyásoknak szánt területek is, ahol póráz nélkül, szabadon rohangálhatnak kedvük szerint. Az ivókutaknál rendszeresen van kutyaitató rész is. Éttermek, vendéglők, üzletek előtt gyakran van kint vizestál kutyáknak. Üzletekbe, plázákba persze nem lehet kutyát bevinni, de a vendéglők utcai asztalainál simán feküdhet a kutya a lábunknál, amíg mi eszünk.
Tengerparton is lehet kutyával sétálni, bár itt már van megkötés; a nyári hónapokban kora reggel, ill. estétől lehet kutyát vinni a partra. Persze mindez jól láthatóan ki is van táblázva.
Vannak viszont kifejezetten kutyás partszakaszok, ahol komplett családok pihennek gyerekekkel, kutyával, szabadon (és legalább olyan tiszta a víz és a part, mint a nem kutyás helyeken...)

Kutya regisztrálása a Council-nál

Személyesen intéztem a regisztrálást, még úgysem voltunk korábban a Council-nál. Belépésemkor egy elegáns "City of Casey" egyenruhás, alig huszonéves, lelkes szöszke lány már ugrott is az információs pult mögé, és kérdezte mosolyogva, miben segíthet. Mondtam, hogy a kutyáimat szeretném regisztrálni. Gondoltam, most majd elirányít, hogy hányadik emeleten milyen ajtónál kell sorszámot húzni, de nem, ehelyett rögtön előkapott a pult alól egy formanyomtatványt, majd azonnal ott helyben neki is állt kitölteni. Kért igazolást a microchip beültetéséről, én meg mondtam, hogy konkrétan erről papírom nincs, de a kutyák Európából jöttek. "És van microchipjük"? - érdeklődött. Egy pillanatra felvillant bennem a több hónapon át tartó intézkedés, aggódás, szervezés, amit végigcsináltam, hogy kihozhassam őket - és amit egyáltalán el sem kezdhettem volna, ha nincs a kutyákban microchip. Úgyhogy mondtam a lánynak tömören, hogy igen, microchip az van, anélkül most nem lehetnének itt - állatútlevelet tudok mutatni, ott benne vannak a microchip számok. Na, hát az Európai Uniós, magyar-angol nyelvű állatútlevelektől teljesen odáig volt, lelkesen forgatta, ilyet még nem látott.

Barkához nem tudtam állatorvosi igazolást mutatni, miszerint ivartalaníttattuk a kihozatal előtt, de elvittem magammal a kihozatalhoz kitöltött "AQIS Vet Certificate A" azon oldalát, ahol az állatorvosunk az állat neménél eleve az ivartalanított szukát karikázta be, és a leányzó ezt simán el is fogadta. Arwen meg bár nem ivartalan, vele Dogs Victoria tag vagyok, így ő is eleve jogosult a kedvezményre: összesen $55.20 volt a két kutya regisztrációs díja jövő áprilisig. De ahogy nézem egyébként, ennél a council-nál mindenki a kedvezményezett összeget fizeti (mivel már maga a microchipezés is jogosít a kedvezményre, az meg eleve kötelező a regisztráláshoz), csak a veszélyes fajták gazdáinak kell a teljes összeget fizetni.

Semmilyen pluszban bemutatott papírt nem fénymásolt le a lány, a megtekintés elég volt. Megkaptam a sárga bilétákat a kutyák council-beli azonosító számaival, aláírtam, fizettem és már mentem is; 15 percnél többet nem töltöttem ott :o)

Fajtatiszta kutyák honosítása

Decemberben érkeztek a kutyáink, és február közepén regisztráltuk csak őket a Council-nál, de semmi gond nem volt belőle. A csúszás azért történt, mert szerettem volna, ha a regisztrációkor Arwennek már megtörténik a honosítása a helyi kutyás egyesületnél (mint otthon a MEOE gyakorlatilag) - amire még tavaly novemberben (!) adtam be kérvényt, szinte rögtön ahogy a kutyák az országba érkeztek (csak olyan kutyát lehet elismertetni, aki már itt van, de szerencsére a karanténosok jó előre számláztak, így tudtam bizonyítani az ittlétet). A Dogs

Victoria tagsági kártyát 1-2 héten belül megkaptam, egy csomó röpirattal, tudnivalóval, hasznos kulcstartóval, ill. a havonta megjelenő Dogs Victoria magazinnal. Arwen eredeti törzskönyve és Champion bizonyítványai azonban csak nem akartak megérkezni, úgyhogy február elején már rájuk telefonáltam - hát épp akkor lettek kész a feldolgozással; nem kapkodták el :o)

Minden benyújtott anyagot visszakaptam. A Champion bizonyítványok ketté voltak osztva, az egyik paksamétában azok, amiket elismert a VCA (Victorian Canine Association), a másikban azok, amiket nem. Ez utóbbiba tartozott például Arwen Fiatal, illetve Felnőtt Európagyőztes címe, illetve a Világgyőztes címe is. Ez mondjuk meglepett, mert azért ezek jó 10-20ezres (!) nevezési létszámú kiállítások (Poznanban például, ahol Arwen Világgyőztes lett, a nevezések száma meghaladta a 22ezret...); értékét tekintve a legtöbb fajta tekintetében szerintem semmiben nem marad el az angolok híres Crufts kiállításáról, sőt.
Ezeken kívül még a Hungária Show Champion bizonyítványát nem fogadták el, az összes többi Championátusát igen. Elküldték a fajta itteni standardjét, meg a "Certificate of Registration and Pedigree"-t, ezentúl ezzel nevezem majd Arwent kiállításra.

A Dogs Victoria magazin nagyban hasonlít a mi "A kutya" újságunkra. Előbbiben külön tetszik, hogy egész komoly bírói elemzéses cikkek szoktak benne lenni ("You be the judge" sorozat). Az A kutyához hasonlóan ez a magazin is tele van tagoknak szóló információval, kiállítások felhívásaival. Ebben azonban nem csak az új championok listáját teszik közzé, hanem hónapról hónapra minden újonnan regisztrált almot is (kennelnév, tenyésztő neve, szülők neve, microchip száma, hány szuka, hány kan született az alomban és mikor...) Sőt, még egy "exports granted" rovat is van, ahol fajtánként fel vannak sorolva az exportra került kutyák (név, microchip száma, születési idő, új tulajdonos neve és az ország ahová a kutya került) - na ezek azok az információk, amiket az A kutya újságban soha az életben nem fogunk olvasni...
Sőt, még egy "Penalties" (bünetések) rovat is van, ahol nyíltan közlik az ANKC ill. a VCA szabályait megszegők neveit, az elkövetett szabálysértést, illetve a kirótt büntetést. Erről is példát vehetnénk...

Kutyát állatkereskedésből?

Minden, a fajtáját szerető, felelősséget vállaló tenyésztő mélyen elítéli a kutyák/macskák állatkereskedésből való árusítását (meg azt a tenyésztőt persze, aki ide adja le az almot). Én sem vagyok ezzel másképp; mégis, az ausztrál állatkereskedésekben árult kutyák/macskák további sorsa - az itteni emberek fent részletezett mentalitása, állatokhoz való hozzáállása miatt - szerintem kevésbé ad okot aggodalomra, mint más országokban. Mindig vannak kutyák-cicák a kereskedésekben (húsvétkor persze nyuszik meg kispipik is - na ez tényleg gáz), és nagy rájuk a kereslet. Az állatok egészségesek, állatorvos által ellenőrzöttek, és microchipesek. Az állatok mellett lévő információs táblán rögtön az első mondat az, hogy "ne feledd, a döntés, hogy hazaviszel egy kisállatot, egy életre szól!!" Az árban benne van

- 7 nap garancia, hogy az állat bolhamentes,

- az állat féregtelenített, valamint rendelkezik a korának megfelelő védoltásokkal

- egy ingyenes állatorvosi vizsgálat

- ivartalanítási kedvezmény

- kedvezményes oltások az elkövetkező 12 hónapra

- garancia, hogy az állat egészséges

Az állatkereskedés kirakatában pedig rendszeresen látom gyerekek leveleit, rajzait, amit az üzletnek címeztek, és amiben leírják, mennyire hálásak, hogy övék lehet xy, és milyen boldogok az új baráttal és miket szoktak csinálni együtt. Három olyan barátunk is van, akik állatkereskedésből vettek kutyákat, és nem bánták meg - azóta is imádott családtagként élnek velük.

Ami meglepett, az az, hogy itt szánt szándékkal keresztezik a fajtákat, direkt hoznak le keverék almokat. Mintha a labrador önmagában nem lenne elég érdekes fajta, és kellene hozzá mondjuk egy kis uszkár is. Otthon, ahol a szaporítóknak köszönhetően még a fajtatiszta kutyák jó részének minősége és ára is a padlón van, egy keverék alom értéke gyakorlatilag a nullával egyenlő, a gazda örülhet, ha ingyen sikerül elpasszolni a kölyköket. Itt nem, sőt. Nagyon népszerűek a kevert fajták, és többszáz dollárba kerülnek. Nem csak állatkereskedésekben, hanem újsághirdetésekben is gyakran lehet találkozni velük.

Kutyát menhelyről

Ez is egy opció lehet a kutyára/cicára vágyóknak. Régi nagy kedvencem, az RSPCA (Royal Society for the Prevention of Cruelty to Animals) szeretettel várja az örökbefogadó családokat. Itt is kell valamennyit fizetni (innen csak microchippel, ivartalanítva távozhat minden állat, ez eleve költségekkel jár), de még mindig olcsóbb, mint az állatkereskedés, plusz nem elhanyagolható az érzés, hogy egy rászorulón segítesz. A menhely gyönyörű; látszik, hogy itt van pénz bőven mindenre. Életem első menhelye egyébként, ahonnan nem bőgve, megszakadt szívvel jöttem el, sőt.

Ezeket a fotókat még tavalyelőtt készítettem, mutatok párat:

Ilyen helyeken tengődnek az örökbefogadásra váró cicák...

Ez a kétszintes épület meg már a kutyás rész. Előtte két terület van elkülönítve, az új kutya itt találkozhat, ismerkedhet az új családja tagjaival, póráz nélkül, nyugalomban, kutyajátékokkal körülvéve.

Biztosítás házikedvencekre

Nemrég olvastam egy újságcikket, miszerint Ausztrália egyike azon országoknak, ahol a legmagasabb a házikedvenc-tulajdonosok aránya - a háztartások több, mint 63%-a tart szőrös vagy tollas kis barátot. Egy ausztrál tanulmány szerint évente $4.62 milliárd dollárt költenek az ausztrálok a kedvenceikre, és ennek harmadát az állatorvosi kezelések viszik el. Az ausztrál állatorvosi szövetség visszautasítja a felvetést, hogy az állatorvosok túl sokat számláznának. Régebben simán csak elaltatták a komolyabb kezelésre szoruló állatot, ma azonban már rendelkezésre áll az MRI, CT, a tumorok műthetőek és térd- illetve csípőprotézisek is elérhetőek - mindezek viszont elég drágák. Az állatorvosok a biztosítást javasolják, ez ugyanis kibírható havi kiadást jelent a maga kb. $20-$30 dollárjával.
Az embereket gyakran sokkolják az állatorvosi látogatások számlái, mégis, 98%-uk nem gondolt még rá, hogy a váratlan kiadásokat elkerülendő, biztosítást köthetne kedvencére. Az állatok itt családtagok, ám ők nincsenek a Medicare rendszerében, így a költségek ütősek lehetnek.
Egy Glen Waverley-i gazdi mesélte, hogy 5 éves labradorjánál rákot diagnosztizáltak. Egy 1000 dolláros műtét volt a kezdet, aztán még $2000 a kórházban töltött napokra, és így tovább, csak jöttek az újabb összegek. Szerencsére a gazdinak volt biztosítása a kutyára, így nem aggódott a költségek miatt. A kutya kezelése, a jelenleg is tartó kemoterápiával együtt eddig $9226-ba került. Így viszont, hogy biztosítva volt, ennek csak a töredékét kell a gazdának kifizetnie.
Utánaérdeklődtem a kisállat-biztosításoknak; eddig ezt találtam:

Szerencsére sem Arwen, sem Barka nem volt soha gyakori vendége az állatorvosi rendelőknek, de ők sem lesznek már fiatalabbak, úgyhogy el fogunk gondolkodni a biztosításon (nekünk egyébként a mai napig nincs magánbiztosításunk - kivéve a mentőre -, és ezt továbbra is jó döntésnek gondoljuk; szerintünk bőven elég a Medicare)

Nemsokára nevezem Arwent kiállításra is, meg egy coursing is szerveződik (egyet már találtam itt, de az nagyon amatőr volt). Megismerkedtünk angol agarasokkal is, akik meghívtak egy agaras rendezvényre is; már várjuk!

Ez + az

2010-03-31T20:30:00.027+11:00

Az elmúlt hetekben ismét vendégeink voltak Magyarországról, ill. Adelaide-ből is. Nagyon jó volt, sokat csavarogtunk, szép helyeken jártunk, késő estékig dumáltunk, nevettünk, jókat ettünk, szabadtéren bbq-ztunk. Várunk vissza Titeket :o)

Igyekszem pótolni egy kicsit a lemaradásom, írok gyorsan pár dologról:

Az oltás

Milu nem sokkal a 4. szülinapja után megkapta az utolsó oltását, ezzel legalábbis most egészen a high school-ig le van tudva minden. A GP (háziorvos) megkért, hogy ha nem gond, inkább a Council-hoz vigyünk Milut, mert mindig csak oltásokkor találkozik vele (Milu szerencsére még soha nem volt beteg) és nem szeretné, ha rögzülne benne, hogy hozzá belépve mindig félnie kell szegény gyereknek. Korábban nem is tudtam erről a lehetőségről, hogy a Council szervez csoportos oltásokat. A weboldalon minden információ fent van: mikor, melyik kerületben és pontosan hol van oltás. Előnye, hogy időpontot nem kellett kérni, bármikor érkezhettünk este 6.15 és 6.45 között, valamint közelebb is volt a helyi Council-hez menni, mint a GP-hez. Árban tök ugyanaz; a GP-nél is teljesen ingyen volt Milu minden oltása, és itt is.

Az eddigi oltásokat a magyar oltási könyvbe vezette a GP, és a mostanit is oda írták - emellett automatikusan kaptunk postán is egy összefoglalót az eddig oltásokról és a soron következőről.

A Council-ban felveszik az adatokat, sorszám, aztán szólítanak. A doktornéni szépen elmagyarázta neki, hogy miért is van erre szükség és mi fog történni, majd meg is kapta az oltást mindkét karjába. Az elsőnél még nem sírt, a másodiknál már igen, de azért egy kicsit megvígasztalta a pókemberes pecsét, amit a doktornéni nyomott a kezére, kifelé menet még intetegett is neki.

Pest Control

A múltkori pókirtás nem tartott valami sokáig. Az utóbbi időben sajnos két fehérfarkú pókkal is találkoztunk a házban, akik nagyon is élénkek voltak, úgyhogy új pest control után néztünk. Ezen az oldalon kitöltöttünk egy rövidke adatlapot, és másnap rögtön 2 cég is hívott az ajánlatával. Ez a srác 9 hónap garanciát vállalt, és klasszisokkal olcsóbban dolgozott, mint a múltkori - kíváncsi vagyok, mennyivel lesz hatásosabb. Kerek 2 héttel az irtás után ugyanis a konyhában egy kis pók sétált el mellettem a kövön, és elég egészségesnek nézett ki. Elméletileg az elején van még némi türelmi idő, mielőtt a garancia életbe lép, mert vannak pókok akik behúzódnak és nem jönnek elő, csak amikor már nagyon szomjasak. Reméljük a legjobbakat, többel nem szeretnék találkozni. Az biztos, hogy a méreg már hat, a ház körül már 3 huntsman hullát találtunk (egyikük a mellékelt fotón)

A jégvihar

Dandenong Ranges-ben kirándultunk barátainkkal március első hétvégéjén. Nagyon klassz hely, gigantikus méretű fák és páfrányerdő amerre csak néz az ember. Eleinte jó idő volt, sütött a nap is, a gyerekek pólóban meg rövidnaciban voltak. A Sky High-ból szép időben rálátni szinte egész Melbourne-re, de most egyértelműen látszott, hogy vihar közeleg, a város homályba veszett, egyre sötétedett az ég, és a szél is feltámadt. Szerettünk volna még a vihar előtt hazaérni, így rögtön autóba ültünk és elindultunk lefelé a hegyről. Nem jutottunk messze, és máris esni kezdett az eső, először sűrű kis cseppekben, majd bedurvult, és végül jég kopogott a kocsin. Márkkal egymásra is néztünk - jég??? ilyenkor? Marha jó. Mentünk tovább, de alig pár pillanat múlva egyszerűen leszakadt az ég, soha azelőtt ilyet még nem tapasztaltunk. Az eső ezerrel ömlött, az ablaktörlők hiába jártak maximum fokozaton, szinte semmit nem lehetett látni; a fák hajlongtak, lombos ágak törtek le és már golflabda nagyságú jegek estek (néhol teniszlabdányiak voltak!)

Hirtelen minden autó megállt ahol volt, mi is félreálltunk egy háznál és tehetetlenül hallgattuk, ahogy a bazi nagy jegek szarrá verik a kocsit. Félelmetes volt; olyan erővel ostorozott a jég, hogy biztos voltam benne, hogy be fog törni a szélvédő, ezt nem bírja ki. A fényképező az ölemben volt, de ijedtemben és döbbenetemben el is feledkeztem róla, pedig felvehettem volna az egészet. Végig szakadó esőben jöttünk haza, az úton hömpölygött a víz, az utak mellett meg rendesen jéglabdák hevertek mindenfelé. A city-ben még durvább volt a vihar: pillanatok alatt zúdult le annyi eső, hogy az utak helyén sebes folyók keletkeztek, az emberek combközépig jártak a vízben, a járművek megadták magukat. A kocsiból csak itthon, a garázsban szálltunk ki, és mértük fel a károkat: sok-sok apró horpadás a motorháztetőn és a tetőn. Intézzük az ügyet a biztosítóval.

Probléma a házban

Egy meleg januári este eltört a wc-ben vmi kütyü, ami leállítja a vizet ha megtelik a tartály (magától tört el, mi ott sem voltunk). Január végén emailben jelentettük is az esetet az ingatlanügynökségnek (karöltve az evaporative cooling-gal, ami meg túl sok vizet használ a ház lehűtéséhez; ha bekapcsoljuk, úgy folyik belőle a tetőre a víz, mintha csutkára nyitnád a fürdőszobában csapot.) A property manager-ünk másnap hívott is, hogy szólt a landlordnak, aki majd intézi a wc megjavíttatását, de az evaporative cooling az sajnos ilyen, ez egy régebbi modell, meg szar is, ez bizony ilyen sok vizet használ, a tulaj azt mondja, nála is ennyi vizet használt. Király.

Eljött a február, és egy plumber sem tolongott, hogy szeretné megjavítani a budit. Kezdett egyre terhesebbé válni, hogy minden egyes wc használat után a wc mögött hátul-alul meg kellett nyitni egy csapot, megtölteni manuálisan a tartályt, aztán elzárni a csapot és máris lehet lehúzni a wc-t. Türelmesen vártunk, majd február 16-án újabb érdeklődő emailt írtam az ingatlanosnak. Rögtön visszaírt, hogy újabb üzenetet hagyott a landlordnak, és reméli, hogy most már hamarosan rendeződik az ügy. Aztán teltek tovább a hetek, február után eljött a március is.

Március 2-án aztán megelégeltük végre a nyűglődést, és este írtunk egy szép, udvarias emailt az ingatlanosnak, hogy köszönjük, hogy ő mindig továbbította a kérésünket a landlord felé, ám mivel sajnos a mai napig semmi nem történt, holnap felhívunk mi egy plumber-t, hogy csinálja meg a wc-t és a számlát benyújtjuk az ingatlanügynökségnek. (mivel mi velünk vagyunk kapcsolatlban, a landlordot nem is ismerjük)

Ennyi, nem több, nem kevesebb. Semmi picsogás-nyafogás, fenyegetés, csak a szimpla tényközlés, hogy mi fogunk intézkedni. (ez a landlordnak nyilván nem biztos, hogy jó, mivel akit én hívok, lehet, hogy jóval magasabb áron dolgozik, mint akit ő hívna. De hát vazze, ha egyszer nem hív senkit!!)

Háttérinformációként annyit, hogy létezik itt egy olyan könyvecske, hogy "Renting a home - A guide for tenants and landlords" Eme kis piros könyv egy példányát a landlord/ingatlanos köteles a bérlőnek a beköltözés napján vagy még azelőtt átnyújtani, ellenkező esetben kapásból 500 dollárra bírságolják őket. (btw, nem emlékszem, hogy ennél a háznál kaptunk volna ilyet, de szerencsére az előző bérlésnél igen). A könyvecskében szépen le vannak fektetve a bérlő és a landlord jogai és kötelezettségei, a bérlés teljes időtartamára vonatkozóan (a bérlőket egyébként nagyon védik itt)

Namost, egyértelműen kiderül belőle, hogy a "broken toilet system" az "urgent repairs" (sürgős javítanivalók) kategóriába tartozik, így amikor a bérlő jelzi a problémáját, a landlordnak/agent-nek késedelem nélkül reagálnia kell. Amennyiben a javítás nem történik meg gyorsan, úgy a bérlőnek jogában áll maga megjavíttatni az adott cuccot, majd a számlát benyújtani a landlordnak/agent-nek, akik 14 napon belül kötelesek a bérlő kiadásait megtéríteni.

Ezekkel mind már régóta tisztában voltunk, de úgy gondoltuk, jó fejek leszünk, nem jövünk egyből a jogainkkal, hanem inkább megvárjuk, hogy a landlord végre cselekedjen. Január végétől március elejéig vártunk egy sürgős javításra, szóval úgy érzem, ez azért kimeríti a türelem fogalmát.

Másnap reggel persze azonnal ott volt a válasz email-ben a property manager-ünktől. Hogy beszélt a landlorddal és azt mondta, hogy nagyon elfoglalt volt mostanában, de most megadta az engedélyt az ingatlanügynökségnek, hogy ők intézzenek egy plumber-t, aki hamarosan hívni is fog ez ügyben.

És akkor jött egy olyan mondat, ami aztán végképp meglepett:

"The landlord also advised he did not appreciate the threat." (azaz, hogy a landlord azt is tudtukra adta, hogy nem méltányolta a fenyegetést)

Semmi "köszönjük a türelmüket és az eddigi hozzáállásukat". Semmi sűrű elnézést kérés, amiért egy sürgős javítanivalót csesztek megcsináltatni csaknem másfél hónapon át. Sőt, még neki áll feljebb?? WTF??

Namost, mivel csak bérlők vagyunk, bármennyire véd is minket mindenféle törvény, azért mégiscsak kiszolgáltatott egy helyzet ez. Nem jó a landlorddal rosszban lenni, na de nehogymár a csík tolja a repülőt! Milyen érdekes; fogadjunk, hogy ha egyszer én lennék túl elfoglalt rentet fizetni, már rögtön másnap habzó szájjal toporognának itt az ajtóban.

Válaszoltam hát az ingatlanosnak - nagyon visszafogottan, kulturáltan ismertettem a tényállást, valamint az esethez való eddigi hozzáállásunkat, majd kifejeztem meglepődésem a landlord reagálását illetően. Válasza erre még mindig csak annyi volt, hogy értesítette a landlordot, hogy minket frusztrált, hogy ilyen sokáig tartott a budi megjavíttatása.

Őszintén szólva nagyon meglepett ez az egész, mert ők is tudják, hogy egyértelműen igazunk van, és mi is tudjuk, mégsem voltak képesek még annyit sem mondani, hogy "bocsi".

A wc-t egyébként még azon a héten megcsinálta az ügynökség által hívott plumber. Jól eldolgozgatott rajta, mert ki kellett cserélnie egy alkatrészt, de ehhez az egész wc-t ki kellett szednie a helyéről.

A történetet azért írtam most le, hogy egyrészt tanulságul szolgáljon, hogy bérlésnél mindent, de mindent írásban célszerű intézni (a szó elszáll ugye... márpedig ha odáig fajul egy probléma, hogy a Consumer Affairs Victoriának kell igazságot tennie, akkor igen hasznos, ha minden kommunikáció írásban van meg.) Mi ezt már jól megtanultuk az előző helyen (ott is írásban intéztünk mindent, így amikor hasonlóan erős késéssel reagáltak egy problémára, akkor nem volt gond bizonyítani, hogy mely napokon jeleztük a problémát. Az az eset azonban nagyban különbözött ettől, mert ott legalább kezüket-lábukat törték, hogy elnézést kérjenek a kellemetlenségekért)

Másrészt szerencsénk volt, hogy eddig nemigen voltak negatív tapasztalataink az itteni ügyfélkezeléssel kapcsolatban (ja, a költözéskori 2 hetes netnélküliséget a Bigpond végül 1 teljes havidíj elengedésével kompenzálta), de azért a példa jól mutatja, hogy itt is csak emberek élnek.

Lejáró útlevél

Nem szoktam az útleveleinket nézegetni, így ha nem most lett volna aktuális a kötelező oltás (amire biztos ami biztos alapon magunkkal vittük), szerintem észre sem vettem volna, hogy Milué most áprilisban le fog járni. Elmentünk hát a Melbourne-i Tiszteletbeli Konzulátusra, hogy új útlevelet igényeljünk. Kedden és szerdán van csak ügyfélfogadás, 10-től 2-ig, és előtte tanácsos odatelefonálni, hogy biztos bent van-e a konzul. Gyerekútlevélhez persze mindkettőnk aláírása kell, így Márk aznap nem dolgozott.

Minden rendben ment, odaadtuk a 2 db igazolványképet (a postán csináltattuk, tizenpár dollár volt 4 db kép) kitöltöttünk többféle adatlapot, nyilatkozatot, lefénymásolták az útleveleinket. Majd az egész paksamétát megkaptuk, hogy akkor ezt egy válaszboríték kíséretében majd postáznunk kell Canberrába, a Magyar Konzulátusra, de előtte hívjuk fel őket, hogy pontosan mennyibe is fog kerülni az útlevél kiállítása, mert az anyagunkhoz egy "money order"-t is mellékelnünk kell majd. (ezt egyszerűen a postán kell kérni, a pénzt helyettesíti. 42 dollárt kellett fizetnem az útlevél intézéséért, plusz $4.75-be került a money order)

A Magyar Konzulátus Canberrában viszont okozott némi meglepetést, ugyanis ha magyarul kezded a mondanivalódat, a telefon másik végén lévő hölgy rádszól angolul, hogy angolul beszélj, mert ő nem tud magyarul. Mindezt ráadásul olyan stílusban, mintha legalábbis Te lennél az idióta, amiért egyáltalán felmerült benned, hogy egy MAGYAR Konzulátuson akár az anyanyelveden is elmondhatod a problémádat. Én kérek elnézést...

Tömegközlekedés

Hetente legalább 2-3x használjuk Miluval a tömegközlekedést, amit persze ő egyáltalán nem is bán, egy ekkora gyereknek még élmény a buszozás és vonatozás is :o)

Melbourne tömegközlekedési rendszere elég korrekt: 15 vonatútvonal, több, mint 300 buszjárat, és itt található a világ egyik legnagyobb villamoshálózata is (sőt, még egy ingyenes villamosjárat is van, a City Circle, ami a city körül kering).

Ez így ijesztőnek tűnhet, pláne Melbourne irtózatos méretét tekintve, és mégis, az egész rendszer tök egyszerű, könnyen átlátható: a város mindössze 2 zónára van osztva, az 1-es zóna a city és a környékbeli kerületek, a 2-es zóna meg a távolabb eső, külsőbb kerületek.

Az utazáshoz jegyet kell venni - ez a "metcard", és ezzel mindegyik tömegközlekedési eszköz használható a megadott időkereten belül. Itt kétféle választási lehetőség van ugyanis: 2 órás jegyet veszel, vagy egész naposat. Egyes zónára, kettes zónára, esetleg mindkettőre. Teljes árút vagy kedvezményeset. Ennyi.

Én általában csak a 2-es zónán belül mozgok, itt egy 2 órás jegy jelenleg $2.80-ba kerül, egy egész napos pedig $4.80-ba. Ha Miluval a city-ben van programunk, akkor 1+2-es zónára $10.80 az egész napos jegy.

Metcardot lehet venni a buszokon is a sofőrtől, vagy a vonatállomásokon is az információspultnál, ill. automatákban is. A járatok érkezése, útvonala jól érthetően ki van táblázva, bár a buszok esetében a menetrendet inkább csak amolyan irányadónak mondanám. Persze, ha már kitapasztaltad, hogy mondjuk a 8.02-es busz soha nem ér oda 8.10 előtt, és egyszer az életben ehhez igazodva kicsit később indulsz otthonról, akkor tutira az orrod előtt húz majd el :o)

A buszokon nincs ellenőr, a jegyet közvetlen a sofőrtől veszed, vagy a már meglévő jegyedet bedugod ellenőrzésre a kis automatába az első ajtónál. Két ajtó van a buszokon, egy a felszálláshoz, egy a leszálláshoz. Alacsony padlósak, tolókocsival és babakocsival is könnyű a fel- és leszállás (sőt, megfigyeltem, hogy a busz ajtó felőli oldalát teljesen le is tudja süllyeszteni a járda szintjére, majd induláskor visszaemeli)

A buszok errefelé tiszták, modernek, kényelmesek, természetesen légkondisak is és a biztonság kedvéért be is vannak kamerázva. Alig páran utaznak busszal, a légkör egészen barátságos. Kezdjük ott, hogy kellemes zene szól a buszon, néha meg rádióműsor megy, sofőre válogatja. Ma például egész végig hangos country zene szólt, ráadásul a sofőrhölgy is jó hangosan énekelte a számokat, cseppet sem zavartatva magát :o)) Az idősebbek úgy mosolyognak felszálláskor, mintha kedves régi ismerősük lenne a sofőr - egyszer még egy hangos "Good morning, Driver!" rikkantást is hallottam egy nénikétől :o) Leszállás a hátsó ajtón van, és ami még fura volt eleinte, az az, hogy leszálláskor minden utas hangosan megköszöni a sofőrnek az utat (általában egy sima "thanks, mate"-tal) Milu mindig integetéssel búcsúzik a sofőröktől, ők pedig mindig mosolyogva visszaintegetnek neki. Hát, nem egy BKV-feeling, az egyszer biztos :o))

Így hirtelen ezek jutottak eszembe, amikről írni szerettem volna. Az oviban most szünet van két hétig, úgyhogy Miluval mindenfelé megyek majd; eddig uszodában, moziban és játszóházban voltunk. Hétvégén meg elutazunk egy szép helyre a Great Ocean Road mentén, ismerőseink meghívására.

Ja, ezt a képet pedig anyósomnak küldöm: az egyik hatalmas yukkánk virágzik!! Csodaszép, még nem láttam ilyet azelőtt.

Milu 4 éves lett :o)

2010-02-28T23:30:00.002+11:00

Vége lett a nyári szünetnek és Milu elkezdte az ovit. Mivel elköltöztünk, most egy másik, hozzánk közelebbi oviba irattam be (ami egyébként testvéróvodája a régi ovinknak, ugyanolyan foglalkozásokkal). Úgy döntöttünk, hogy visszatartjuk egy évet, hátránya egész biztos nem származik belőle. Milu februári születésű, így ehhez eleve jogunk volt, mivel itt januárban kezdődik az új tanév, így ő még nem töltené be az 5-öt az iskolaév kezdetekor. Most "older 3 year old group"-ba jár, azaz az idősebb három évesek csoportjába. Ugyanis ha beirattam volna a 4 évesekhez, és mondjuk félév után határoztunk volna csak úgy, hogy még nem lesz érett jövőre az iskolakezdésre, akkor már nem járhatott volna még egy évet a 4 évesekkel, max child care-be lehetett volna beadni, az meg ugye egész más költséggel jár. Így most csupa január - április között született gyerkőccel van egy csoportban, és csak jövőre kezdi majd a 4 évesek oviját, és utána a sulit.

Tisztában vagyok vele, hogy itt az iskola első éve igazából inkább az ovi utolsó évének felel meg, egyfajta előkészítő az iskolára, de több anyukával és óvónővel és beszéltem a témáról, és mind megerősítettek abban, hogy jót fog tenni neki, ha egy évvel később kezdi a sulit. Minden gyereknek más a fejlődése, vannak akik érettebbek 5 évesen, mások kevésbé.

Kezdjük azzal, amit mindenki folyamatosan kérdezget: "hú, Milu már biztos folyékonyan beszél angulul, ugye?" Nos nem, még nem beszél folyékonyan angolul. Mindössze 2.5 éves volt, amikor ide érkezett, nyilván még a magyarja sem volt tökéletes. 3 évesen kezdte az ovit, heti 1x járt, mindössze 2.5 órára (9-től 11.30-ig), többre nem volt lehetőség. Úgy fél éve viszont sikerült beiratnom két napot egy másik kerületi oviba is, de ugye ott is csak 3 órát lehetnek a gyerekek. A kindy ebben a korban ennyit tud nyújtani, aki ennél többet akar, az viheti az egész napos child care-be (ami meg nem a mi pénztárcánknak való).

Tehát kb. fél éve jár heti 8.5 órát oviba, ami szocializációnak jó, de tökéletesen megtanulni angolul azért kevés.

Tiszta pszichológia, hogy 3 évesen a frissen oviba, új közösségbe került gyerekek egymás mellett ugyan, mégis külön-külön játszanak, építőznek, kirakóznak, festenek, gyurmáznak. Többször is ott maradtam foglalkozásokon segíteni az óvónőknek, és ezt én is alátámaszthatom: nem voltak közös bandázgatások, a gyerekek egymással nem beszélgettek, mindenki a saját dolgával volt elfoglalva. A munkáikért kapnak az óvónőktől egy-egy "well done"-t meg "nice work"-öt, meg ők azért irányítgatják a gyerekeket (most tízóraizni fogunk, most kimegyünk az udvarra, vegyétek fel a sapkátokat stb.), az ovi végén meg 1-2 dalt is elénekelnek, vagy mesél az óvónéni egy könyvből, de nagyjából ennyi, ráadásul mindez a már említett mindössze 2.5 órában - ennyitől nem lesz tökéletes angolja alig pár hónap alatt.

Az ovin kívül meg gyakorlatilag csak magyar hatás éri, mi ugye csak magyarul beszélünk itthon és a baráti körünkben is szinte mindenki magyar, Milu is magyar gyerekekkel játszik.

Persze mond pár szót angolul, tud számolni is, és az oviban ő is énekli a többiekkel a twinkle twinkle little star-t. Ha mutatni szeretne valamit az óvónéninek, akkor mondja neki, hogy "look at this!" (ezt nézd!) Valószínűleg passzívan több van benne, ami majd egyszer csak aktiválódik. Pár hónapja elkezdett halandzsázni, és szent meggyőződése, hogy ő ilyenkor angolul beszél (egyébként hangzásban tényleg hasonlít hozzá). Játék közben is mindig így beszél magában, és néha még álmában is. A játszótéren is odamegy gyerekekhez (előtte szól nekem, hogy ő most angolul fog beszélni) A hallam-i oviban állítják, hogy tud angolul - lehet, hogy csak én nem értem? :o) Múltkor nálunk voltak Kropiék, és az ő ötletükre teszteltük Milut, megkérdeztük tőle, hogy mit csinál, hogyha az óvónéni azt mondja, hogy "wash your hands"? Milu meg rögtön mondta, hogy "hát akkor elmegyek megmosni a kezemet, mert kajcsizni fogunk". Szóval biztos vagyok benne, hogy sokmindent ért, és egyszer csak lesz majd egy áttörés. Egyelőre azonban elképzelni sem tudtam volna, hogy jövő ilyenkor már az iskolát kezdje.

A magyarját lehet érteni, bár még mindig több betűt nem ejt helyesen, néha keveri is őket. Néha meg olyan kiejtést produkál, hogy győzike elbújhat mellette... persze kis magyar barátai többségének is erős akcentusa van, és ez valahogy sokkal jobban ragad rá, mint a mi beszédünk. Mostanra már ő is használ olyan szavakat, mint a többiek, pl: "de az a néni is veszett cseresznyét" - értitek, "veszett", mint a "venni" múlt időben egyes szám harmadik személyben. Vagy mondjuk jövött (jött helyett), házájába (házába), engünket (minket) és így tovább (ez utóbbikat ő még nem használta, de a többi gyerkőc igen). Kis barátja, a már itt született Olivér nyelvi fejlődését másfél éve, 3 éves korától kísérhetem figyelemmel. A szülők otthon csak magyarul beszélnek és eleinte ő is csak magyarul beszélt, angol hanglejtéssel, majd átváltott Hunglish-ra: egyre inkább angol szavakkal teszi tele a mondandóját; sőt gyakran magyarul ragozza is őket: "azt drímingeltem", "harapja a szkinemet" stb. Oviban vagy bárhol angol környezetben az angolt viszont tökéletesen, hibátlanul használja; olyan szókinccsel, amit nem is tudom, honnan szedett fel (valószínűleg főleg a nővérétől).

Megmondom őszintén, hogy még mindig nem tanítjuk Milut angolul, még mindig fontosabbnak tartjuk, hogy magyarul rendesen beszéljen. Az angolt úgyis meg fogja tanulni rendesen előbb-utóbb, ez elkerülhetetlen lesz. Még csak most lett 4 éves, nem hiszem, hogy bármivel is el lennénk késve.

A kindy-t egyébként szereti, szívesen marad ott. Most, az új oviban az első nap nem akart elengedni, így ott maradtam vele, de a következő alkalommal már semmi gond nem volt, és azóta sincs. Negyedévenként kell fizetni, az iskolaszünetek miatt változó, hogy egy-egy term hány hétig tart, de itt nálunk 10 hét ha heti 1x jár a gyerek (2.5 órát), akkor 135 dollárba kerül, ha 2x, akkor 260-ba (ennél többre meg nincs lehetőség).

Ha a beszédfejlődés késik is, másban pótolja: az oviban külön szóltak, hogy megfigyelték, hogy Milu nagyon erőseket tud dobni és kiemelkedően jól céloz; szerintük mindenképp érdemes lenne valami ilyen sportra beiratni (ezt már mi is észrevettük egyébként, tavaly áprilisban a blogon is írtam róla). Jelenleg gymnastics-re jár, azt továbbra is nagyon szereti; igazából mindent amiben kihívás van. Kosárlabdázni és krikettezni szeretne, ja meg "kárátézni" :o) Imád legózni, meg a mágneses építőjével játszani. Nagyon ügyes, olyan alakzatokat épít, hogy csak lesünk. A papírrepülőktől már hülyét kapok, de szerintem az apja is, amennyit hajtogatott már neki... állandóan repülőzik. Nemrég elkezdtünk társasjátékozni is.

Rajzoláshoz eddig papírt használtunk, most kezdte csak felfedezni a krétát és a tábláját. Ezt a családrajzot például pár hónapja alkotta, először saját magát rajzolta le, a szájformáját egészen eltalálva :o)

Aztán az apját és engem is lerajzolt. Nem tudom nem észrevenni, hogy az apja feje fölött glória díszeleg, én meg akkora vagyok a képen, hogy alig férek rá. Igyekszem azzal nyugtatni magam, hogy a gyereknek simán csak jó a szemmértéke, a 180 centimmel valóban én vagyok a legmagasabb a családban :o) De a kutyák is megmondhatják, hogy egyértelműen Márk a főnök köztünk ;o)

Teszek fel egy rövidke videót is, anyu már régóta nyüstöl érte, hogy bepillanthasson egy magyar tánc órára :o) Ez a legminibb csoport, 8 évesek a legidősebbek, vannak 5-7 évesek is, Milu messze a legfiatalabb. Szerintem annyira cuki, a lényeg meg úgyis az, hogy legalább lelkesen csinálja :o)

A szülinapja jól telt, volt ünneplés itthon hármasban, volt az oviban is, illetve egy játszóházban is rendeztünk neki szülinapi bulit :o) Hihetetlen, hogy már 4 éves... Szülinapos és egyéb képeket ide fogok feltölteni. Voltunk egy autókiállításon is, ahol a mai napig is közlekedő old timerek sorakoztak fel, a fotókat ide fogom feltenni, szerintem ezt is érdemes megnézni :o)

Velünk minden rendben, bár most, ahogy Milu szülinapja közeledett, egyre erősebben éreztem Bea barátnőmék hiányát. Bea nagyon fontos nekem már gyerekkorom óta, és a gyerekeink is egy napon születtek, Milu szülinapján tehát Diusét is ünnepeltük. Skype-on szerencsére sikerült beszélnünk, nagyon jó volt újra látni őket. A gyerekek növekedése egészen fejbevágó, itt látja igazán az ember az idő múlását. Érdekes dolog a kivándorlás, valahogy van az emberben egy olyan megmagyarázhatatlan tévképzet, hogy ahonnan eljöttünk, ott akkor megállt az élet, és majd ha hazamegyünk valamikor látogatóba, akkor ugyanonnan lehet mindent folytatni. Persze nyilván felfogod ésszel, hogy ez nem így van, mégis valahogy mellbevág, hogy pl. Milu kisebbik unokatesója, aki emlékeinkben pici babaként szerepel, már mindjárt 2 éves csodaszép nagyfiú, aki már futkározik, beszél (és kis élete köztes állomásairól lemaradtál) Zsu barátnőm kisfia is milyen választékosan beszél már...Éviék kislánya lassan egy éves lesz, és csak fotókról ismerem...ahogy Szandiék kislányát is. A család idősebb tagjairól nem is beszélve, a nagymamáméknál is szembetűnőbb az idősödés. Szóval ez néha azért nehéz, de persze ez van, nyilván tisztában voltunk vele, mit vállalunk; valamit valamiért. Panaszra egyébként tényleg nem lehet okom, itt is nagyon jó barátaink lettek és az otthoniakkal is tartjuk a kapcsolatot, rendszeresen írnak meg küldenek fotókat is (bár ez nyilván nem ugyanaz, mintha ott élnénk, de a mérleg serpenyője akkor is mindenképp Au felé billen, ez nem is kérdés).

Márk sokat dolgozik, gyakran hétvégén is. Decemberben-januárban elég pangás volt a piacon, alig volt munka, ami olyan szempontból jól jött ki, hogy épp akkor voltak vendégeink és együtt tudtunk lenni, de anyagilag azért jelentős visszaesést jelentett.

Már csak napok kérdése viszont, és elindul a vállalkozásunk, aminek a háttérmunkái már lassan 9 hónapja folynak. Nagyon várjuk, ez végre olyasvalami lesz, amit mindketten szívesen csinálunk és hiszünk is benne :o)

Kutyák jól vannak, legközelebb egy külön bejegyzésben írok majd róluk. Addig is, ezt a gyönyörű rajzot mindenképp meg szerettem volna mutatni, Barkának ugyanis máris rajongója akadt az ausztrál trópusokról Grétáék kislánya, Emma személyében, aki még le is rajzolta őt, nagy örömöt szerezve nekem ezzel :o)

Bucus

2010-01-18T11:12:00.001+11:00

Nem volt időm írni, mert vendégünk volt az elmúlt hetekben, és program volt program hátán :o) Bucus hivatalosan az unokatesóm, de annál mégis több: gyerekkorunkban rengeteget voltunk együtt, szinte testvérekként nőttünk fel.

Most fogta magát és meglátogatott minket; felülkerekedve azon is, hogy utál repülni :o) Hát, most aztán repült eleget, de szerintem Ausztrália mindent megér ;o)

Végig gyönyörű időnk volt, napsütéses 28-34 fokok (na jó, néha volt 38, 40, sőt 43.6 is), minden nap el tudtunk menni kirándulni, felfedezni. Egyedül tegnap, elutazása napján érkezett meg az eső (még ma is hol szakad, hol meg süt a nap, de csütörtökre már újra 30 fok lesz).

Rengeteg ajándékot hozott, igazi kincseket, többek közt óriás pöttyös túró rudi készleteket :o) Milu minden reggel túró rudival nyitott; újra karácsonyunk volt :o)

Sok helyen voltunk, mégis annyi mindenre nem jutott idő... Voltunk Phillip Island-en koala- és kengurunézőben, nassoltunk a csokigyárban. Túráztunk páfrányerdőben, kézből etettünk vadon élő papagájokat, sziklákat másztunk Cape Schanck-nél, sétáltunk a homokdűnéknél és hajózni is voltunk. Láttunk vadon élő kengurukat, találkoztunk vadon élő echidnával, láttunk teknőst a tengerben, hallottuk a kookaburra kacaját, de a legelképesztőbb mégis az a hatalmas fóka volt, aki Port Phillip Bay-en vidáman úszkált a pecázó fiúk hajója körül :o)

Bejártuk a city-t, voltunk a Melbourne Múzeumban is, és az Eureka torony 88. emeletéről is megcsodáltuk a várost. Tengerpartoztunk Frankstonban, Morningtonban, Seafordban, Geelongban, St. Kildán, Safety Beach-en, Chelsea-nél, Patterson Lakes-nél. A tenger szokás szerint kristálytiszta és szinte meleg volt - és elképesztően szép türkiz színben ragyogott. Rengeteget fotóztam, amiből egy párat ide is felteszek Bucusnak, azzal az ausztrál számmal együtt, amit itt hallott nálunk először és tuti, hogy erre fogja emlékeztetni :o) Már most hiányzol; a vidámságod, a pörgésed, a reggeli futások, a közös kalandok... Köszönjük, hogy itt voltál, várunk vissza!!

p.s. most megint nem leszek egy ideig, tegnap ugyanis Márk unokatesója érkezett hozzánk Angliából a barátjával :o))

Újra együtt!

2009-12-20T06:20:00.001+11:00

Csak egy gyors bejelentkezés... Hihetetlen öröm volt péntek reggel!

Amíg vártunk Arwenékre, épp akkor vittek ki egy golden retrievert, a kutyának fülig ért a szája, remegett a boldogsától és csóvált, tényleg örült, hogy végre elmehet a gazdájával.

Aztán a gondozó hozta Arwent és Barkát... Úristen, na azt az örömöt!! Leírhatatlan. Próbáltam fotózni őket, de esélytelen volt; erre én sem számítottam! A nyakunkig ugráltak, lekushadtak a földre, aztán újra körülugráltak, szűköltek, bújtak és majd' szétestek a csóválástól. Hihetetlen volt! Ezt látva még a gondozójuknak is könnybe lábadt a szeme. Hogy az addig letargikus, életunt, legyengült Arwen hirtelen ilyen erőre kapjon... Le sem lehetett szedni rólunk. Jó öt percbe telt, mire nagyjából megnyugodtak és egyáltalán tudtam párat fotózni, meg elintéztem a papírmunkát, aztán már indulhattunk is kifelé.

Elmondom, hogy kutyákat ilyen gyorsan autóba beszállni még nem láttam :D És érdekes módon Arwen étvágyával sincs már az égvilágon semmi gond: egyszerűen nem tudunk neki olyan kaját adni, amit ne habzsolna be azonnal. Még Barkánál is gyorsabban eszik, pedig az tényleg nagy szó. :o)

Csütörtökön egyébként végül nem mentem be hozzá (és amilyen örömködést csaptak a kutyák pénteken, úgy érzem ez jó döntés volt). Ott voltam, beszéltem a karanténosokkal a ketrecek, nyakörvek, számlák ügyében, de nem mentem hátra a kennelekhez. Arwen az antibiotikum hatására ugyanis rohamosan javulni kezdett, elmúlt a hasmenése is, így kimehetett a kifutóba sétálni, és erről fotókat is kaptam. Állati rendes volt a kutyasétáltató lány, mindkét kutyát egyszerre vitte ki, így együtt futhattak póráz nélkül.

Plusz hogy még egy nagyon kedves emailt is írt, meg fotókat is küldött, teljesen magától, külön kérés nélkül... nagyon jólesett. Nekem csak ennyi kellett, hogy lássam, hogy jól van, túl fogja élni a karantént - csak végszükség esetén mentem volna be hozzá. A fotókon Arwen kicsit meggyötört képet vág, meg tényleg fogyott is, de azért egyben van, látszik rajta, hogy bőven kibírja péntekig. Barka meg szabályosan röhög a fotókon, meg hempereg a fűben... Tamásék mondták is a fotókat látva, hogy higgyem el, Barkáról ordít, hogy ő már tudja, kihez jöttek, miért volt ez az egész.

A nyakörveket és a pórázokat gond nélkül visszakaptuk, az sem számított, hogy Arwen nyakörve bőrből készült. Barka ketrece még befért a kocsiba, de Arwen személyre szabott hatalmas faketrecére esély nem volt. Megkérdeztem, mi lesz az otthagyott ketrecek sorsa, és szerencsére nem megsemmisítés vár rájuk, hanem jótékony célokra ajánlják fel őket, gondolom valami menhely kapja meg.

A kutyáink lelkivilágáról: egy az egyben úgy kaptuk vissza őket, mintha tegnap váltunk volna el. Arwennek sincs gond a magyarjával; első szóra engedelmeskednek, ahogy régen is.

Semmi probléma nincs velük. Arwen esetében sem kell itt bizalmat visszaépíteni, ugyanaz a bújós, fenékriszálós, vadul csóválós kis hülye, mint azelőtt :o) Az elmúlt év beszámolói alapján egy megkomolyodott, kicsit megtört kutyát vártam - de a sajátomat kaptam vissza. Azzal az egy különbséggel, hogy az arca szinte teljesen ősz lett... még csak 5.5 éves, így nem indokolt ennyi ősz szőrszál. Amikor másfél éve otthagytam Csehországban, egy ősz szál sem volt az arcán...

De lélekben ugyanolyan örök gyerek maradt, mint azelőtt volt. Pont olyan, amilyennek szeretem őt :o)

Ég bennük a felfedezési vágy, imádnak sétálni menni, és közben mindent megszagolni, megfigyelni. A számukra ismeretlen papagájrikácsolásokra folyton felkapják a fejüket, próbálják beazonosítani, milyen állatból jöhet a hang. Kíváncsi vagyok, mit szólnak majd, ha őzek helyett egyszer majd kengurukat látnak :o) Arwent lenyűgözi a sirályok lebegése, folyton bámulja őket, Barka meg egyelőre fél a tenger hullámzásától, a parton jó gyorsan szedi a lábait, nehogy utolérje a víz :o)

Az időjárás is tetszik nekik, szerintem nem bánják, hogy ezen a télen már elmarad nekik a -10 fok :o) Persze a szerdai 41 fok Melbourne-ben, meg a csütörtöki 44 fok Sydney-ben sem volt piskóta, de azóta már enyhült az idő, nagyon kellemes huszonfokos kirándulóidők vannak.

Ja, Milut kérdezi még mindenki: a kutyák őt is üdvözölték. Milu eleinte elég közömbösen viselkedett, és kitartott amellett, hogy ő inkább egy cicát szeretne :o)) Azóta viszont érdekes módon már egyre többször akarja megnézni őket, meg buborékot fújni nekik, meg labdázni velük :o)

Még egyszer köszönöm mindenkinek a szurkolást, a leveleket, hívásokat és a sok sms-t :o)

Csak nézem őket, és még mindig alig hiszem el, hogy tényleg itt vannak, sikerült!

Adelaide

2009-12-10T09:29:00.005+11:00

Szerintem nem kell aggódnia annak, akinek nem elég a pontja a PR vízumhoz, így inkább a dél-ausztráliai regionális vízumot választja és 2 évet bevállal Adelaide-ben. Nem véletlen, hogy sokan a két év lejárta után sem költöznek el inkább Adelaide-ből - nekünk is kifejezetten tetszett a város!

Adelaide kb. 1.2 millió lakosú, emberléptékű város, city-vel, szép kertvárosi részekkel, zöld parkokkal, gyönyörű és hatalmas homokos tengerparttal és mindez dimbes-dombos ölelésben, borvidékekkel körülvéve.

Autóval vágtunk neki az útnak, egyrészt mivel a gázüzemmód miatt még a fapados áraknál is olcsóbban jöttünk ki így, másrészt mivel Móniék kiköltözésükkor nekünk is hoztak 2 dobozt otthonról :o)

Az üzemanyagárakról: Melbourne-ben jelenleg 49 cent körül mozog a gáz litere, aztán a várost elhagyva ez 59 körülre ugrik, dél-ausztráliába átérve viszont már 70-75 körül volt, még Adelaide-be érve is. Valami 840 km köztünk a távolság, 9 óra alatt értünk le (némi megállással Milu miatt) Milu teljesen jól viselte, meséket nézett az úton, meg aludt. Összesen 430 km-t vezettem odafelé, így legalább nekem sem volt unalmas az út :o)

Egyébként meglehetősen egyhangú volt a táj Melbourne és Adelaide között: az út mentén fák, bokrok, sárga fű, gabonamezők, többszáz km-en át. Sajnos elgázolt kengurukat is láttunk :o(

Azt tudtam, hogy másik államba nem lehet bevinni gyümölcsöt, zöldséget, növényeket, virágot, földet stb., ha van nálad ilyesmi, akkor azt a határ előtt ki kell dobni. Az államhatárt viszont csak táblák jelzik; ez a kajakidobós dolog is csak annyi volt, hogy jó előre táblák figyelmeztettek, hogy mit nem lehet behozni, és több helyen is ott volt a kuka, ahová ki lehetett dobni a cuccokat a határátlépés előtt. Konkrét ellenőrzés nem volt, inkább becsületalapon ment.

Az úton a forgalom nagyobb volt, mint amire számítottam, és csak 1-1 sáv volt, de azért úgy 5-10 km-enként betettek előző sávokat. Mondjuk nemigen kellett előznünk, mert a 100-as táblánál 100-zal mennek az autósok, nem voltak levillogó gyorshajtók és 70-nel totojázók sem.

A táj viszont csak akkor kezdett kicsit izgalmasabb lenni, amikor Adelaide-hez közeledtünk.

Alig pár napot töltöttünk csak Adelaide-ben, és Móniék igyekeztek minél több helyet megmutatni, még egy szuper vadasparkba is elvittek minket (ahol a belépőjegy árában az is benne volt, hogy igazi koalát adtak a kezünkbe :o), meg például ellátogattunk egy régi német településre is, Hahndorf-ba. Hihetetlen hangulata volt a helynek, mintha egy kis német faluba csöppentem volna, külön furcsa volt, hogy angolul beszéltek körülöttem.

Milu is nagyon élvezte a kirándulást, és nekünk is igazi feltöltődés volt (a stresszes melbourne-i mindennapokból elszabadulva :DD)

Ezúton is nagyon köszönjük Móniéknak a vendéglátást és az együtt töltött napokat, nagyon jól éreztük magunkat Veletek/Nálatok!! Pár képet ide tettem fel:

Más:

A kutyákról jó és rossz híreket is kaptam. A jó hír az, hogy megérkeztek Arwen véreredményei, és minden negatív, tehát Arwen is kijöhet a 30 nap karanténidő lejártával, nem kell hosszabbítania!

A rossz hír pedig az, hogy tegnap felhívott a gondozójuk (ez már önmagában sem túl jó előjel, nemigen szoktak ok nélkül telefonálgatni...) Az van, hogy amíg Barka jól érzi magát, örül a gondozónak és minden elé tett kaját befal, így még hízott is 400 grammot az érkezési súlyához képest, addig Arwen sajnos csak fogy. Az első héten még tartotta magát, utána kezdett kissé magába zuhanni, az elé tett tápot sem ette meg mind, még beáztatva sem. 26.6 kilóval érkezett, és tegnap mondta a gondozó, hogy már csak 23 kg. Ennyi idő alatt ez tényleg nagy súlyvesztés, de szerencsére volt miből leadnia, Michalék mindennel kényeztették. Az ideális súlya olyan 24-25 kg lenne.

Nagyon aggódom Arwenért; nem is annyira a súlya, inkább a lelkivilága miatt. Egész eddigi életében körülötte forgott minden, soha nem volt még bezárva tartva, egyedül, távol a családjától. Nem is csodálom, hogy nehezen viseli és hogy nem érti, mi történik vele, mit követett el, amiért vadidegenek bezárták. Már csak egyetlen hetet kell kibírnia, jövő csütörtökön már indulunk értük Sydney-be, és péntek reggel nyitáskor már ott fogunk toporogni a karanténállomás kapujában. Szurkoljatok légyszi :o(

Aussie Farmers Direct

2009-12-03T19:46:00.003+11:00

Az "Aussie Farmers Direct" lényege, hogy mindig friss, 100%-ban Ausztrál tulajdonú, itt készült/termesztett termékeket szállít házhoz. A cél az, hogy ezáltal segítsük az ausztrál farmereket a multikkal szembeni harcban; a friss ausztrál termékek közvetlenül a fogyasztóhoz való eljuttatásával. Azzal pedig, hogy ausztrál termékeket veszünk, az ausztrál gazdaságot erősítjük, ami munkahelyeket teremt és biztosítja a gyerekeink jövőjét.

A vásárlónak is kényelmes, mert egy lépést sem kell tennie és reggel 6 előtt már ott is az ajtóban a friss tej, kenyér, sajt, tojás, bacon - ki miket rendel.

Az első rendelés előtt adnak egy hűtőtáskát, ezt kell az ajtó elé helyezni előző este, és reggel ott találjuk telepakolva. Ha esetleg elfelejtjük kitenni, az sem gond, akkor kölcsönöznek egyet, legközelebb meg elviszik a fölösleges hűtőtáskát. Azért ezen elgondolkodtam egy pillanatra, hogy egy cég működése itt épülhet arra, hogy a megrendelt árut simán a bejárati ajtó elé helyezik... Bárki által hozzáférhető, akár órákon át, és mégsem lopja el az égvilágon senki, jééé.

Szuper weboldaluk van, ahol a vásárlók bejelentkezés után azt változtathatnak a rendeléseikben, amit csak akarnak (emailben jön visszaigazolás is, de az első szállítmány előtt sms-t is kaptunk, hogy üdvözölnek és ne felejtsük el kitenni a hűtőtáskát) szóval nagyon profi. Olyat is lehet kérni, hogy x terméket mondjuk csak kéthetente szállítsanak, ill. ha például elutazunk, akkor arra az időre fel lehet függeszteni a rendeléseket. A fizetés kártyáról megy, a kiszállítás után utólag vonják le az aktuális összeget, szóval nagyon kényelmes: nincs kopogtatás, várakozás, bajlódás a pénzzel, hogy vissza tud-e adni stb...

Semmiféle személyes kontaktus nincs, a Milkman-nel még egyszer sem találkoztunk. A házhozszállítás teljesen ingyenes (vagy inkább úgy mondom, hogy bele van kalkulálva a termékek árába)

Árban nyilván nem veri a multik legolcsóbb termékeit, a Milkman mégis külön kiemeli az előnyök között azt, hogy "save money"; mondván hányszor volt már olyan, hogy elugrottál a szupermarketbe mondjuk tejért és kenyérért, aztán még 50-60 dollárnyi egyéb cuccot is megvettél mellette - minél kevesebbet jársz szupermarketbe, annál több pénz marad a zsebedben, szóval így spórolhatsz a Milkman-nel. Ezt eleinte kissé erőltetettnek találtam, de tényleg kevesebbet járunk így szupermarketekbe, így nem is költünk annyit.

Hozzánk hetente kétszer jönnek, egyelőre főleg az alapdolgokat rendeltük: szerda hajnalonként friss tejet hoznak, friss narancslét, kenyeret, vajat, kéthetente sajtot, szombat hajnalonként pedig tejet, kenyeret, farmról származó tojást, bacon-t. Kipróbáltuk a gyümölcs ill. zöldségszállítmányt is, de azt végül lemondtuk. Ők válogatják össze, mik kerülnek a dobozba, és szerintem nem mindig éri meg (főleg mivel banán mindig sok van benne, az meg náluk egyáltalán nem fogy) A zöldségek között meg volt, amit a net segítségével azonosítottam be (de nem volt gond, kerestem hozzá receptet és megettük :o)

A tejük szerintem kifejezetten finom - nekem eddig ez ízlik a legjobban az eddig kóstolt friss tejek közül (egyébként nem mondanám, hogy szeretem az itteni friss tejeket, annyira nem, hogy én eddig itt csak dobozos tejet ittam; csak a fiúk ittak frisset - most meg mindannyian ugyanazt isszuk :o) Rendelhetőek persze egyéb tejtermékek, meg pékáruk, húsok, gyümölcs-zöldség pakkok is.

Igyekszünk minél egészségesebb ételeket enni, és minél többet mozogni a szabad levegőn, pláne mivel kezdődik a nyár... Én újra elkezdtem kocogni, hogy mire a kutyák jönnek, valamennyire formába kerüljek. Így 15 hónap elteltével beruháztunk végre 2 biciklire is :o) Fuji Absolute 3.0, hybrid bringák, ami gyakorlatilag ötvözete a mountain bike-nak és a versenybringának. Fú, imádom, úgy megy, mint a szél!

Egy görkorira is nagyon vágytam (otthon az is volt, bár jó rég nem használtam...), már hónapokkal ezelőtt ki is néztem a típust: Rollerblade Zetrablade.

Már csak vmi akciót kellett kivárnom rá, mert $250-et tuti nem adtam volna érte. Nemrég aztán $150-re akciózták, de több helyen is megnéztük, és női modell max 1-2 darab volt és az sem az én méretemben :o( Aztán eszembe jutott, hogy megnézzem az ebay-en, és nem hittem a szememnek: rögtön a legközelebb lejáró aukció egy Zetrablade volt, vadiúj állapotban, Sydney-ből, ráadásul pont a (nem túl gyakori) méretemben! Más Zetrablade nem is volt fent, csak ez. Mekkora ennek az esélye? 75 dollárért hoztam el, eredeti dobozában, teljes védőfelszereléssel :o) Előző gazdája szerintem talán ha kétszer felvette, elesett benne, aztán fel is tette az ebay-re...

Már ki is próbáltam, és szinte ugyanolyan jól megy a korizás, mint tinikoromban, amikor suli után estig csak koriztunk és trükköket tanultunk. Annyiban más, hogy most már nem vonz a sebesség, a félcső sem, és nem akarok dobozokat ugrálni sem, és új varratok sem hiányoznak :o) Kimegyünk majd néha St. Kildára és simán csak végigkorizunk a tengerparti sétányon Liza barátnőmmel, vagy éppen családilag. Milunak is sikerült venni egy tök jó akciós korit $125 helyett mindössze $40-ért a Rebel Sportban. Ő is odáig van a korizásért, és egész jól megy már neki! Már csak Márknak kell majd venni (ő terep-görkorit szeretne).

Na, megyünk pakolni, holnap hajnalban indulunk Adelaide-be egy pár napra, barátaink meghívására, már nagyon várjuk :o)))

Kutya kihozatala Ausztráliába VI. - Ha nem elfogadható a véreredmény

2009-11-26T10:55:00.007+11:00

Mindenki a kutyákról kérdez, így inkább külön bejegyzésben írom meg a fejleményeket.

Barkával minden rendben, de ahogy azt az előző bejegyzésben is írtam, Arwen utolsó leletén a cseh labor csak a betegségek neveit tüntette fel és azt, hogy negatív mindenre. Ez az AQIS-nak ugye kevés, mindenképp kellenek neki a részletek (vizsgálatok módszerei, higítási arányok), így megpróbálták bekérni azokat a csehektől.

Ezzel az volt a gond, hogy én akkor már tudtam, amit ők még nem: a csehek nem egyszerűen csak elfelejtették a részleteket odaírni, hanem teljesen más módszerekkel tesztelték a kutyát - annak ellenére, hogy az elmúlt hónapokban huszonhatszor világosan leírtam, hogy az AQIS pontosan milyen módszereket követel meg.

Ehhez képest mindössze egyetlen nappal az utazás előtt derült ki, hogy hát ők nem úgy tesztelték. Mert olyan teszteket sehol nem végeznek Csehországban, így ahelyett, hogy ezt az aprócska tényt időben jelezték volna felénk, hogy nem tudják megcsinálni, ők egy árva szót sem szóltak. Úgy gondolták, jó lesz az úgy is, ahogy ők csinálják. Hát nem jó. És baromira nem érdekel, hogy egész Csehországban nem tesztelnek így, akkor küldjék tovább a vért mondjuk egy német laborba, ahogy azt Barkánál is tette a magyar labor.

Tudtam, hogy az ozzik ezt így nem fogják elfogadni. Tudtam, hogy kockázatot vállalok azzal, hogy Arwent mindezek ellenére kiutaztatom, de nem láttam más megoldást. 1 munkanap volt hátra az utazásig. Le volt foglalva a járat és a karanténszállás is - én meg bíztam az ausztrálok jóindulatában, hogy nem küldik vissza a kutyámat, hanem inkább újratesztelik, ha valami nem tetszik nekik. Ez így is lett; az AQIS tényleg türelmes volt, nem küldte vissza Arwent azonnal, helyette próbált kapcsolatba lépni a cseh laborral, hogy megvitassák a teszelés módszereit és a részleteket. 1 héten át próbált.

A cseh labor ugyanis nem elég, hogy elcseszte az egész tesztelést, de mindezek tetejébe még csak annyi sem volt bennük ezek után, hogy legalább reagáljanak az AQIS megkeresésére!!!

Komolyan mondom, a pofám leszakad! Napi kapcsolatban voltam Michallal, kértem, hogy hívja fel őket és mondja meg nekik csehül, hogy ez kurvafontos, minél előbb tisztázni kell, mert amíg ők nem jeleznek vissza, az AQIS addig nem teszteli újra a kutyát, aki közben ugye "hold"-on van, mindentől elkülönítve, ráadásul minél később tesztelik újra, annál később hozhatom ki a karanténból!

Az első pár napban egyébként még reménykedtem, hogy talán a csehek tesztelését is elfogadják. Ugyanis az ausztrálok ELISA, IFAT stb. teszteket várnak el, és Arwen eredményén " testing methods"-ként EIA volt feltüntetve. Az ozzik ezt nyilván látták, és ennek ellenére nem tesztelték azonnal újra Arwent, hanem írtak a labornak és kérték a részleteket - ezért csillant fel bennem a remény, hogy talán-talán mégis elfogadnák? Na ja, de ehhez kellett volna ugye egy határozott cseh laboros orvos, aki meg tudná győzni az AQIS-t, hogy az ő vizsgálati módszereik épp olyan pontosak, megbízhatóak és elfogadottak, mint azok, amiket az AQIS megkövetel.

Ehelyett egy árva szót nem szóltak, abszolút nem is reagáltak az AQIS állatorvosa által küldött emailekre és faxokra.

Tegnap délelőtt már felhívott az AQIS állatorvosa, hogy még mindig semmi válasz a csehektől és hát az a helyzet, hogy lassan újra kéne tesztelni akkor a kutyát... Ami sajnos 499 dolláromba fájna.

Mondtam, hogy egyetértek, így utólag már azt is sajnálom, hogy egyáltalán eddig vártunk. Megadtam az engedélyt, hogy újrateszteljék Arwent - a cseh labort meg egy angol nyelvű emailben elküldtem a jó büdös francba.

Ma reggel az AQIS állatorvosának emailje fogadott: kaptak végre választ a cseh labortól, és a Brucella tesztjüket végülis elfogadták (tehát egy vizsgálatot a négyből), ami a számlámat így $429.21-re csökkenti. (hurrá.)

Az utolsó pillanatban írt nekik a cseh labor, mert a vért akkor már levették a vizsgálatokhoz.

Azóta azt is megtudtam egyébként, hogy a levett vért nem Sydney-ben analizálják, hanem Victoriába, illetve Nyugat-Ausztráliába küldik (!!) Ez ugye mind időbe telik, és ez okozhat késést a kiengedésben - de azért próbáltak megnyugtatni, hogy 14 nap alatt vissza szokott érkezni, szóval szerintük meglesz december 18-ig. Ez Arwenre nézve azt jelenti, hogy amíg az eredmény meg nem jön, teljes elkülönítésben kell lennie: nem mehet ki a külső kifutóba, nem sétáltatható és nem látogatható. Komolyan mondom, fel tudnék robbanni, legszívesebben ráborítanám az asztalt az idióta cseh laborra!

Az viszont nagyon jó hír - az egyetlen jó hír - hogy van esély rá, hogy december 18-án mindkét kutyát elhozhatjuk! Szurkoljatok légyszi, hogy hamar visszaérjen az eredmény és hogy minden lelete tökéletes legyen...

The Hungarian Community Centre

2009-11-23T17:38:00.002+11:00

Többen is kíváncsiak voltak az itteni magyar házra, így amíg pénteken Milu magyar táncon volt, fotóztam párat. Nem tudom, ki-hogy képzeli el otthonról a melbourne-i magyar házat - amikor először láttam, engem meglepett. Nem mondom, hogy egy szoba-konyhás kis házikóra számítottam, de azért nem is erre: 600, 400 és 100 férőhelyes termeket magába foglaló épületkomplexum templommal, magyar étteremmel, játszótérrel, 250 (!) férőhelyes parkolóval, több mint 20ezer m2 (5.5 acre!) parkosított területen. Piszok nagy. Ráadásul mindez nem is rossz helyen.

Esős képek következnek, a már második hete tartó 32-38 fokok után kifejezetten örültünk az esőnek és a hűvös levegőnek.

És már el is érkeztünk a Korona Csárdához. Zsolti, aki viszi a boltot, korábban a Paprika Huszárt csinálta egy másik sráccal közösen (de neki lejárt a vízuma és haza kellett sajnos mennie, a Paprika Huszár pedig bezárt)

A Korona Csárda péntek-szombat-vasárnap van csak nyitva (este 6-tól azt hiszem). Néha van "A la carte" lehetőség, de általában "all you can eat" van $33-ért (gyerekek 12 éves kor alatt féláron, 4 éves kor alatt ingyen) Ilyenkor vannak hidegtálak, meg persze sokféle meleg étel: kétféle leves, meg többféle főétel (múltkor volt például töltött káposzta, meg többféle rántott hús, sült hús, fasírt; köretnek krumplipüré, sült krumpli vagy akár rizs, ezen kívül zúzapörkölt, csirkepörkölt, nokedli... desszertnek gyümölcsök, palacsinta, madártej :o)

Párszor ettünk már itt, isteni finoman főznek. És valahogy az étterem hangulata is nagyon bejön :o) Pénteken még nyitás előtt voltam ott - aznap négyfogásos menüvel, táncos-zenés programmal várták a vendégeket, minden asztal le volt már foglalva.

Btw, ha már ételtémánál vagyunk, tudtátok, hogy Melbourne-ben nemcsak "rendes" tehéntúrót, de még juhtúrót is lehet kapni? Nem egészen pontosan olyan ízű, mint az otthoniak, de egyértelműen juhtúró. Így néz ki:

A többi fotót ide töltöttem fel. Az elmúlt hetekről pedig ide tettem fel pár képet :o)

Kutya kihozatala Ausztráliába V. - az utazás előtti hetekről

2009-11-15T17:58:00.004+11:00

A szállítmányozóval végül a november 16. hétfőt tűztük ki az indulás napjának. Először is, az exportot megelőző 30 napon belül újabb vérvizsgálatok kellenek 4-féle betegségre:

ehrlichiosis
brucellosis
leishmaniosis
leptospirosis

A vért csak államilag elismert laborban, az ausztrálok által szigorúan kijelölt módszerekkel lehet vizsgálni. A szabályzat részletezi, hogy milyen higítási arányt kell nézni és milyen eredmények elfogadhatóak, így ebbe most nem is mennék bele. A vérvizsgálat 40.000 magyar forintba kerül (per kutya persze), és kb. 2 hét mire megvan az erdmény, így nagyon reméltük, hogy megfelelő értékeket kapunk és minden más körülmény is adott lesz a kutyák november 16-i utazásához, mert ha nem, akkor kifutunk a 30 napos határidőből és kezdhetjük elölről: új vérvizsgálat, új járatfoglalás, új karanténfoglalás...

Ott kezdődött, hogy a vért nem tudtuk időben levenni az október 23-i hosszú hétvége miatt. Végül az október 26-ot tűztem ki, és csak reméltem, hogy gyors lesz mindkét ország laborja és meglesz az eredmény 2 héten belül. Barkánál meg is történt a vérvétel október 26-án, de Arwennél csak aznap este derült ki, hogy Michal nem tudta elvinni és legközelebb csak október 29-én tud elszabadulni a munkájából, hogy vérvételre vigye.

Október 29-én aztán megvolt a vérvétel Arwennél is. Nem ment könnyen, mert a kutya kezelőorvosáék zárva voltak, így elment egy másikhoz, akiknek viszont fogalmuk sem volt, mennyi vért kell levenni és mi ez az egész, aztán egy harmadik helyen végre sikerült és elment a vér Plzen-be egy laborba (és én innen csak remélni tudtam ugye, hogy megfelelő laborról van szó, az ausztrálok által részletezett követelményeket én mindenesetre megírtam)

A következő felmerülő probléma aztán az volt, hogy november 16-án Michal ügyeletbe lett osztva, egy héttel el kellett volna csúsztatni Arwen utazását. Ez azt jelentette volna, hogy vagy 1.5 héttel tovább marad Barka a karanténban és felmegyünk értük karácsony után, vagy felmegyünk Barkáért a 30 napos karanténidő lejártával és Sydney-ben karácsonyozunk egy kempingben, arra várva, hogy Arwent is kiengedjék. Végül aztán sikerült elcserélni a beosztását, úgyhogy visszaigazolta, hogy rendben a november 16, el tudja vinni Arwent és a ketrecet a reptérre.

Ja igen, ketrec, közben intéztük azt is. Barkánál ez nem volt gond (de azért itt is oda kell figyelni, mert 75ezerért is lehet ketrecet venni, meg 33ezerért is ugyanazt a méretet, ugyanúgy IATA által elfogadottat...) Arwennél a fülek miatt aggódtam (ld. előző kutyaimportos bejegyzés) - na és akkor ki tippel arra, hogy kereskedelmi forgalomban nem kapható 89 cm-nél magasabb ketrec? Hát naná, hogy nem. Kaptam fotókat a magasságmérésről (Arwent egy 90 cm-es szövetketrec mellé állítva viszonyításként), amivel egyértelművé vált, hogy a 89 cm-es ketrecnél a fülei még bőven túllógnának.

Írtam egy emailt a frankfurti Gradlyn kennels-nek, hogy szerintük mi ilyen esetben a teendő - valamint egy másikat is a cseh szállítmányozónak, hogy nem hiszem el vazze, hogy egy kisebb dobermann méretű, 25 kg-os kutyára nem lehet kereskedelmi forgalomban ketrecet kapni és hogy olyan szállítmányozóval kell felvennem a kapcsolatot, akinek zsiráfok, tigrisek meg elefántok szállítmányozása a specialitása (Gradlyn).

A Gradlyn válasza meglepett: megkértek, hogy mérjem le pontosan a kutyát a talajtól a fejtetőig, az orrától a faroktőig. Holott előtte világosan leírtam a problémát, hogy a fejtetőt nézve beleférne az általuk is forgalmazott ketrecméretbe, de fülekkel együtt már 94 cm.

Újra elkezdtem kutatni a szabályzatokban és hivatalos leírásokban, és hol "top of the head"-et, hol pedig "tip of the ears"-t találtam, teljesen változó volt. Újabb email hát a cseh szállítmányozónak, hogy akkor most a fejtető vagy a fülek hegye számít?? Visszaírt, hogy náluk a fülek hegye, de megkérdezi a Korean Airlinest, hogy "slightly" kisebb ketrecben utazhatna-e a kutya. Ő most csak az tudja mondani, hogy náluk Prágában már volt, hogy visszautasítottak szállítmányt a fülek túllógása miatt. Pár nap múlva aztán jött is a válasz, miszerint a Korean Airlines azt mondta, hogy az a helyszínen dől el: vagy elfogadják, vagy nem, írásban ők nem tudnak ígérni semmit. Kösszépen.

Akkor hát maradt még 3 hetünk, hogy csináltassunk személyre szabott ketrecet. Felvettem a kapcsolatot Magyarországon olyanokkal, akik utaztattak már túlméretezett kutyát. Végül egy agaras ismerősünk tudott segíteni, ő Kanadából hozott felnőtt ír farkast (oké, ekkora állatnál érthető is a csináltatott ketrec). Küldött a ketrecről fotókat, amiket aztán tovább tudtam küldeni Arwenéknek, így legalább már volt egy mintánk, amiről tudtuk, hogy az már bevált.

Utána írtam az AQIS-nak és a karanténállomásnak is, majd a kapott információt és linkeket is továbbküldtem Arwen gazdájának, külön kivonatolva a lényeget. Fogalma sem volt, hová fordulhatna ketreckészítés ügyben - én innen meg sajnos nem tudtam neki ebben segíteni, mindössze annyit tudtam javasolni, hogy csehül guglizzon rá.

Közben megérkezett Barka véreredménye is, ráadásul mindössze 8 nap alatt és szerencsére minden negatív! Az állatorvosunk emailben kapta meg az egyelőre magyar nyelvű, tájékoztató jellegű eredményt, amit aztán továbbküldött nekem ellenőrzésre. Nem volt rajta például a vérvétel dátuma (ami ugye fontos, mert az export előtti 30 napon belül kell lennie), de aztán pár nap múlva a rendes angol nyelvű verzión már minden adat szépen ott volt. Az aláírást leszámítva - márpedig a szabályzat szerint egy labordolgozótól kell rá aláírás.

Amiatt aggódom egy picit, hogy az angol nyelvű eredmény Németországból, egy német laborból érkezett (holott az előzetesen emailen elküldött magyar nyelvű leleten az van, hogy "validálta: Dr. Kökény" és a magyar labor adatai, ahová mi a vért küldtük)

Utánanéztem alaposan a szabályzatban, és egyáltalán nem tiltja, hogy az exportáló országon kívül készüljön a vérvizsgálat - ugyanakkor Barkára azért kellett új engedélyt kérnem a cseh indulásra az AQIS indoklása szerint, mert a cseh reptéri hatósági állatorvos hogyan is tudna véleményt alkotni egy olyan laboreredményről, ami nem Csehországban készült. Akkor hogy is van ez? Egyikkel üti a másikat. A szabályzatban viszont egyértelműen benne van, hogy az államilag elfogadott labor lehet az exportáló országon kívül, ám AQIS által elfogadott országban kell lennie. Vagy azzal nem lesz bajuk, hogy a cseh állatorvos így majd a német eredményt fogja hitelesíteni? Megőrülök....

Közben a németországi leletre pecsét és aláírás is került végre - igaz, hogy a magyar laboré. Merthogy a vér oda lett küldve, ők intézték és ők vállalják is érte a felelősséget. Őszintén remélem, hogy az ausztráloknak ez így megfelel majd.

Közben megtudtam, hogy Arwen gazdája végül saját maga, a két kezével állt neki ketrecet készíteni (egy orvosról van szó!) Azt mondta, így találta a legegyszerűbbnek, viszont elég lassan halad vele, mivel ugye dolgoznia is be kell járni. Hát, le a kalappal előtte!

Hétfőre meglesz a ketrec, tehát a kutya elutazhat benne, viszont mivel még nincs teljesen kész, így ugye nem tudtuk eddig megadni a szállítmányozónak a pontos méreteket, ergo nem tudta megadni nekem az utalandó összeget, nem tudott nekem számlázni.

Nem szoktak ők hozzá egyébként ehhez a látatlanban történő előreszámlázáshoz - bejön a szállítmány, ők ott lemérik és kiszámlázzák, és a helyszínen, az utazás napján lehet fizetni. Külön szóltam neki rögtön az elején, hogy ez most más, mivel ÉN fogom kifizetni a szállítmányt, és mivel Ausztráliában ülök, a nemzetközi utaláshoz nekem legalább 3-4 nap kell.

Közben sikerült lemérni a személyre szabott ketrecet (külön lemérve a még nem rászerelt anyagokat). A hét utolsó munkanapjain éjjel szinte nem is feküdtem le, hogy felvegyem a ritmust az európai munkaidővel, tudjak segíteni a gazdáknak az exportpapírok kitöltésében és ha jön a számla a szállítmányozótól és utalni kell, akkor azonnal megtehessem. A fizetés nem volt egyszerű; a szállítmányozó azt szorgalmazta, hogy a helyszínen fizesse ki nekik valamelyik feladó helyettem, én meg ragaszkodtam hozzá, hogy ez a verzió kizárt, szóval jópár levélváltásba került, mire végül elutalhattam az összeget. Az utazás napján nekik kell a pénz, de hitelkártyával nem lehet náluk fizetni, se paypallal, se a Western Union nem jó. Na mindegy, végül nagy nehezen megengedte az utalást, annak ellenére, hogy hétfőre így még nem fog megérkezni hozzájuk az összeg.

Amint rábólintott, azonnal utaltunk is, közben meg már sype-on várt Barka gazdája és a házhoz hívott állatorvos, hogy akkor együtt nekiüljünk kitölteni a 7 oldalas Veterinary Certificate A-t.

A szállítmány tehát kifizetve, fuvarlevél kiállítva, karanténszállás Sydney-ben befoglalva. A Korean Airlines egyébként bekérte az összes importengedélyem és addig vissza sem igazolta a foglalásom, amíg a karanténállomás Sydney-ben le nem igazolta nekik, hogy igen, várják a kutyáinkat.

A vámosoknak megírtam a nyilatkozatot, hogy mindkét kutya az én privát tulajdonom, nem eladásra jönnek és jelképes összeget képviselnek.

A hét elején megérkezett Arwen laboreredménye is: minden negatív szerencsére. Az eredményt azonban csak telefonon mondták Michalnak, majd postázzák.

Csütörtökön, azaz 2 munkanappal az indulás előtt érkezett meg az eredmény Arwen állatorvosához, és kaptam meg én is azonnal a rossz hírt: a labor CSEHÜL írta meg, ezenkívül egy 6-os számjegy lemaradt véletlenül a micorchip számból... (egy ilyenért az ausztrálok azzal a lendülettel visszaküldik a feladónak a kutyát)

Michal rögtön felhívta őket telefonon és kérte a hibák kijavítását. Megígérték neki, hogy extra gyorsan, még péntekre megpróbálják elküldeni az angol nyelvű leletet. De ne aggódjak, mert ha esetleg nem érne oda péntekre a lelet, akkor hétfőn már reggel 7-től ott vannak a laborban, személyesen is el lehet menni. Csak kb. 200 km extrát jelent a Plzen - Prága távolság, és van még egy kis idő, végülis csak reggel 10-re kell a prágai reptérre érni. (...)

Az angol nyelvű, javított microchip számú lelet végül megérkezett pénteken - sajnos csak ekkor tudtam meg, hogy a leleten nincs rajta a vizsgálatok módszere, és a higítási arányok sem - a labor csak a betegségek neveit tüntette fel, valamint az eredményeket ("negative"). Ami bizony gond lehet, mert lehet valami 1:100-hoz arányban pozitív, ám 1:800-on már negatív (ilyenkor a kutyát újra kell tesztelni). A lényeg, hogy Arwen úgy utazhat, ha 1:100-hoz kapja a negatív eredményt és annak is rajta kellene lennie, hogy milyen módszerrel vizsgálta a vért a labor.

Járat lefoglalva, karanténszállás lefoglalva, új vérvételre nincs idő.

A szabályzatban régebben az volt, hogy ha az AQIS-nak bármi nem tetszik a laboreredménnyel kapcsolatban, akkor az importőr költségére újratesztelhetik a kutyát. Júliusban változott a szabályozás, és többek közt ez a mondat is kikerült belőle - helyette már az van, hogy ha vmi gond van a teszteléssel, akkor az én költségeme visszaküldhetik a kutyát.

A lelet negatív, a kutyában egyik vizsgált betegség sem lappang, és erről hivatalos papírunk van, még ha nem is pontosan olyan, amilyen az ausztráloknak kell. Őszintén remélem, hogy az ausztrálok jóindulatúan állnak hozzá, és ha bármi nem kerek nekik, akkor nem fordítják vissza azonnal, hanem adnak egy esélyt és újratesztelik az én költségemre.

Szerda reggel 7:10-re érkeznek Sydney-be; ha valami nyűgjük van a karanténosoknak, azt nyilván rögtön aznap megtudom. Szurkoljatok légyszi nagyon, hogy minden rendben legyen a papírokkal, eljöhessen mindkét kutya a hétfői járattal és a karanténosok is mindent rendben találjanak az érkezéskor! Na és hogy jól viseljék majd a 30 nap karantént...

Tegnap tudtunk egy kicsit skype-olni Arwennel - annyira aranyos volt, jött oda a géphez kikerekedett szemekkel és forgatta a fejét, keresett minket :o) Nagyon hiányoznak, és alig várjuk, hogy itt legyenek! Orsiéknak meg Michaléknak pedig elmondhatatlanul hálásak vagyunk, amiért ilyen jól gondjukat viselték helyettünk is, és amiért egyáltalán vállalták az exporttal járó nem kevés teendőt és macerát.

Indul a visszaszámlálás, Barka és Arwen hamarosan elindulnak Ausztráliába! :o)

Marysville

2009-10-26T12:00:00.004+11:00

2009. február 7. - a nap, ami "fekete szombat" néven íródott be Ausztrália történelmébe. Soha azelőtt nem volt Ausztráliában ennyi halálos áldozatot követelő, ennyire kegyetlen, mindent elsöprő erejű bozóttűz.

A januári 42 fok fölötti rekordmelegek után jött egy kis enyhülés, majd egyetlen napra, február 7-re utoljára még 45 fokot jósolt az előrejelzés (amiből aztán majdnem 47 lett). Eső ekkor már nagyon régóta nem esett, nagyon nagy volt a szárazság. Szombati nap lévén rengeteg család tartózkodott otthon, a légkondi hűvösében, teljes nyugalomban. A bozóttűz nyilván nem új dolog errefelé, és az erdős területeken élők erre fel is vannak készülve, még tűzoltók is járnak ki hozzájuk évről évre és a védekezést oktatják.

Aztán jött a tűz, több helyen is lángba borult az erdő. Sok család a megszokott, jól megtanult módon védekezett a tűz ellen, a házukban maradva védték magukat, gyerekeiket és értékeiket. Mások inkább menekülni próbáltak autóikkal. Nem tudhatták, hogy az addig jól bevált "leave early or stay and defend" ("lépj le időben vagy maradj és védekezz") aranyszabály ezúttal nem működik. A házaikat védve nem volt esélyük, és többségük elmenni is hiába próbált.

A forrósághoz ugyanis sajnos nagyon erős, 120 km/óra fölötti szél is társult, ami a "hagyományos", Ausztráliában már megszokott bozóttüzet megfékezhetetlen földi pokollá változtatta. Az orkán erejű szél miatt a tűz végigszáguldott a hegyeken és pillanatok alatt égetett porrá mindent, ami az útjában volt. Az addigi békés, hangulatos kisvárosokban az emberek azt látták, hogy lángol a hegyoldal, a következő pillanatban pedig már minden irányból jött a tűz; egyszerűen nem volt menekülés a völgyből, nem volt hová menni a tűz elől.

Aki ilyen helyen él, az fel van készülve arra az esetre, ha gyorsan kellene távozni; a legfontosabb iratokat, személyes dolgokat általában menetkészen, bőröndben tartják. A tűzvihar sebességét mutatja annak a fiatal családnak az esete is, akik bár be voltak rendezkedve a védekezésre is, látva a távoli tüzet, még a kutyautánfutót is felakasztották a kocsira arra az esetre, ha rosszabbra fordulna a helyzet és menniük kell. Eleinte nem aggódtak, aztán változott a szél iránya és ereje. Menetkészek voltak, de a tűz sebessége miatt végül még a felhajtóról sem juthattak el az útig - a pokoli tűzben ők is életüket vesztették két pici lányukkal és két alaszkai malamutukkal együtt.

Összesen 173-an haltak meg, és 400 fölött volt a sérültek száma. Többszázezer hektárnyi terület égett le, többezer ház semmisült meg. Olyan gyönyörű kisvárosok, mint Marysville, vagy Kinglake gyakorlatilag eltűntek a föld színéről.

Most hétvégén, csaknem 9 hónappal a tragédia után ellátogattunk arrafelé (és én vezettem, aznap egész pontosan 260 km-t!). Eredetileg horgászni mentünk az Eildon tóhoz barátainkkal, de nem haraptak a halak, és én nem tudtam nem észrevenni útközben a közeli Marysville irányát jelző táblát.

Így hát mindannyian korábban elindultunk és hazafelé arra vettük az irányt. Döbbenetes volt, hogy órákat lehetett autózni úgy, hogy amerre a szem ellát, csak szénfekete fák magasodtak körülöttünk. Rettenetes pusztítást végzett a tűz, de már serken az új élet, újra zöld aljnövényzet terül el és a fákon is zöldülnek a friss hajtások.

Marysville-be érve rögtön egy ideiglenes tábor mellett haladtunk el, jelenleg is itt laknak azok, akik a tűzben mindenüket elvesztették. Akkoriban olvastunk is róla, hogy Marysville-ben mindössze egyetlen épület, egy pékség maradt épen - nem volt nehéz rábukkanni, tulajdonképp most sincs ott más. Itt viszont olyan élet volt, hogy hihetetlen. Parkolóhelyet alig találtunk, bent az étteremben pedig teltház volt, és sorszám alapján szólítottak. Többféle ételt is kipróbáltunk, és minden kifejezetten finom volt. Innen Bruno kertje felé vettük az irányt - sajnos ezt sem volt nehéz megtalálni :o(

Bruno híres és nagyon tehetséges művész; gyönyörű szobrai és festményei miatt Marysville-i varázskertje közkedvelt túristalátványosság volt. A kert nagy része dús növényzetű, esőerdő jellegű volt; itt bújtak meg Bruno fantasztikus szobrai. A tűzben végül "csak" 41 szobra pusztult el teljesen, sokat helyre tudtak állítani (volt, amit 31 darabból raktak újra össze), sok szobron pedig még dolgoznak. Mint mondták is, nem is igazából a tűz volt a baj a szobrokra nézve, hanem a rájuk hulló faágak, törmelékek. Jelenleg becsületkasszás belépés van, gyerekeknek 12 éves korig ingyenes, a felnőttektől $5 támogatást kérnek.

Mutatok pár szobrot Bruno oldaláról:

És most ugyanezek, a hétvégén fotózva...:

Leégett Bruno otthona, a galériája, megsemmisült többszáz olajfestménye, rajza is. Szobrainak kb. 60%-a élte túl a pusztítást, de persze még rengeteg a javítanivaló. Találkoztunk személyesen Brunoval is, és a bátyjával is beszélgettünk egy kicsit (ő Belgiumban él, de eljött segíteni a testvérének a helyreállításban). Ottlétünkkor is dolgoztak, épp új növényeket ültettek. Amikor Bruno testvére mosolyogva mondta, hogy szerinte csak kb. 2 év és már újra szép lesz itt minden - hát még nagyobb lett a gombóc a torkomban. Egy élet munkája veszett el, és ők mégis optimisták. Nem keseregnek, teszik tovább a dolgukat. Igazuk van, hiszen legalább élnek... sokaknak ez sem adatott meg.

Innen Kinglake felé mentünk haza - erre egyébként még kihaltabb volt a táj.

Fogyóban volt a gázunk, így beütöttük a GPS-be, hogy vezessen a legközelebbi benzinkútig. Odavezetett, de ahol a térkép szerint benzinkútnak kellett volna lennie, ott az égvilágon semmi sem volt - beértünk ugyanis Kinglake-be... Itt már csak áthaladtunk, az ideiglenes táboron kívül gyakorlatilag semmi nem volt az egykori városkában :o(

Sajnálom, hogy nem jártunk errefelé korábban, biztos gyönyörű lehetett a tragédia előtt. Remélhetőleg pár éven belül tényleg újra éled az erdő, és őszintén remélem, hogy ennyire durva bozóttűz már soha többé nem lesz.

Képeket ide tettem fel.

Kutya kihozatala Ausztráliába IV. - újabb nehézségek

2009-10-14T13:22:00.001+11:00

Ott hagytam abba a történetet, hogy ahhoz, hogy a Magyarországon élő kutyám Prágából indulhasson, sajnos új engedélyt kell kérnem (az import engedélyre egy javítást $150-ért, meg $80-ért egy "certificate of equivalence" dokumentum kiállítását)

Amint lett újra netünk, ezt meg is tettem. Először is megírtam nekik emailen a címváltozást, valamint csatoltam a módosításhoz kitöltött 2-féle kérelmet Barkára (=2 x 3 oldal... kifejtős részekkel: az eset teljes leírása, ami miatt valamelyik import feltételnek nem felel meg, aztán az indoklás, amiért nem felel meg; a C of E kérelmen pedig egy harmadik kifejtendő rész is van, a kockázatról és az erre kínált megoldásról. Na igen, tényleg kurvanagy veszéllyel járhat egy hülyére oltott, kívül-belül tisztára sikált, fertőtlenített kutya átszállítása Magyarországról Csehországba.)

A gondosan megindokolt kérelmek tehát elmentek, és 10 munkanap helyett már 2 napon belül válaszoltak. Kis kavarodást okozott ugyan, hogy az AQIS-nál ülő dolgozóknak ugyanarra az emailcímre kell írni ha valami nyűgöd van, ez az animallive-kukac-aqis.gov.au. Úgy jött ki, hogy a C of E dokumentumra a kérelmet csak a javítási kérelem elküldésének másnapján küldtem el az animallive-osoknak, így két ügyintéző is rámozdult a témára: Adam-hoz került a C of E, és kérte hozzá a másikat, ami viszont már Ruby-nál volt, aki várta hozzá a kitöltött C of E kérelmet. Még fel is hívtak telefonon. Sikerült aztán tisztázni a dolgokat, náluk volt minden kérelem, levonták a $150 és $80 kezelési költségeket, és már meg is kaptam az ÚJ import engedélyt, ÚJ import engedélyszámmal. Majd megérkezett a C of E dokumentum, ami komolyan, mint egy bírósági végzés: először az eset ismertetése, aztán "figyelembe véve a kapott információkat, az AQIS a következőképp határozott" és leírják, hogy megengedik, hogy a kutyám 4-es kategóriájú országból (Mo.) 4-es kategóriájú országba (Cz) lépjen és innen exportálhassam.

Jajdejó. Hát akkor haladjunk tovább.

Barka új import engedélyén már az új címünk van feltüntetve - és hát persze, hogy az utcanévben elírtak egy betűt. Mittudomén, lehet-e ebből a későbbiekben problémám; rákeresnek és hirtelen azt hiszik, valami fiktív címet adtam meg - inkább szóltam nekik a hibáról, és jeleztem egyben azt is, hogy a másik kutyámra még várom az új címemre kiállított engedélyt. Szinte rögtön jött az udvarias válasz, amiben megköszönték, hogy felhívtam a figyelmüket az elírásra, a rendszerükben javították. Az import engedélyen maradhat így, hibásan, ez nem fog a későbbiekben gondot okozni. A másik kutyával kapcsolatban viszont, ha szeretném, hogy az import engedélyen az új címünk legyen feltüntetve, akkor az további $150 dolláromba fog kerülni, hiszen ez ugyanúgy az import kérelem módosítása, mint amikor Barkára megkértem a csehországi indulást. Mivaaan??? Aztán leveleztem egy kicsit az ügyintézővel, és abban maradtunk, hogy a rendszerükben a jó címünk szerepel, Arwen import engedélyén meg jó lesz nekem a régi, ha lehet, nem költenék erre is még 150 dollárt. Megengedték; lehet, hogy már megszántak, mindenesetre magam is meglepődtem ezen a rugalmasságon.

Remek, akkor meg is vagyunk! Végre hivatalos engedélyeim vannak, hogy 2 kutyát importálhatok Csehországból Melbourne-be. Elsőként a prágai szállítmányozónak írtam meg a jó hírt, hogy akkor ez végre lezongorázva, a magyar kutyám is indulhat Prágából, gyorsan tűzzünk is ki egy dátumot az utazásra valamikor november 16. után, hogy ezek fényében lefoglalhassam a szállást a karanténban.

Na mit írt vissza? MIT IRT VISSZA???

Hogy utánanézett a járatoknak, és a Korean Airlines a téli szezonra való tekintettel sajnos október végétől TÖRLI a keddi járatokat. Ez azt jelenti, hogy hétfőn repülhetnének el a kutyáim Prágából, ám csatlakozó járat Szöulból Melbourne-be csak szerdán lenne, tehát a kutyáim csütörtök reggel érkeznének csak meg ide. A Korean Airlines Prágai irodája azt mondja, hogy a szöuli központ a hosszú tranzitidő miatt eleve visszautasítaná ezt a szállítmányt. (még jó vazze, én sem hagynám a kutyáimat + 1.5 napot dekkolni Szöulban egy leplombált ketrecben, éhgyomorra, a saját végtermékükben gubbasztva!!!) Vagy csütörtöki napon indulhatnának, és normál tranzitidő alatt, szombat reggelre érnének ide. Hát persze, csakhogy az AQIS hétvégén és nemzeti ünnepeken nem hajlandó kutyát felvenni a reptérről, még extra pénzért sem; élőállatok csakis hétköznap érkezhetnek Ausztráliába.

És akkor előrukkol a megoldással is, hogy gondolkodtak, és mit szólnék ahhoz, ha mondjuk Sydney-be érkeznének a kutyák Melbourne helyett? Mert oda maradnak a járatok és emberi tranzitidő lenne.

Vagy mi lenne, ha mondjuk Frankfurtból szállítanánk őket Prága helyett? Tudna egyeztetni a német partnerekkel, hogy hogy tudnának nekem segíteni.

MIVAAAN, b****+?

Pofonegyszerű: van két kutyám, akik CSAKIS Csehországból indulhatnak és CSAKIS Melbourne-be érkezhetnek, erre szól a nehezen megszerzett engedélyem az aqis-tól. PONT.

A "mi lenne ha inkább Sydney-be érkeznének" neki csak egy sorocska, nekem viszont azt jelenti, hogy kezdhetem elölről az egész szarságot: a frissen módosított import engedélyemre, meg a másik kutyáéra is kérhetek újabb módosítást, hogy "ja, akkor nem Melbourne, hanem Sydney inkább, bocsi." (és újabb 2 x $150 dollár!)

De még mindig jobb, mintha Frankfurtot választanám, mert oda új C of E is kellene ugyebár, hogy a kutyáim egy újabb 4-es kategóriájú országból indulhassanak (plusz 2 x $80) Arról nem is beszélve, hogy Frankfurtból már kértem korábban árajánlatot, és a 4000 eurós ár/kutya, amit ekkora ketrecméretre adtak, nem volt annyira szimpi.

Ja és azért az AQIS tisztiviselő arcát is megnézném, amikor a csehországi engedély megszerzése után 3 nappal új engedélyt kérek, ezúttal inkább németországi indulásra...

Miután sikerült lenyugodnom, megpróbáltam átgondolni a lehetőségeket.

Volt ugyanis egy harmadik megoldás is: elhozni a kutyákat már október végén, az utolsó, kedden induló járattal. Megtehetem ugyanis ezt is, csak akkor nem 30 nap lesz a kötelező karanténidő, hanem vagy 45 napra nő, tehát kb. 2 hét pluszt jelent a kutyáknak a karanténban. Nekünk meg úgy $1300 plusz karanténköltséget. De legalább itt lennének.

Ami ezután jött, azt túl hosszú lenne részletezni, a lényeg, hogy az október végi induláshoz AZONNAL el kellett volna kezdeni az utolsó vérteszteket és oltásokat, meg persze lefoglalni a karantént. Napokig full time ezen rugóztam: beszéltem a karanténosokkal, folyamatosan kapcsolatban voltam a két kutya gazdáival is - tudnom kellett, hogy amint visszaigazolja a cseh szállítmányozó, hogy október 27-én van-e az utolsó keddi járat, akkor mindketten azonnal el tudnák-e vinni a kutyákat a vértesztre. Arwen esetében ez pláne nehéz, az ő ideiglenes gazdája mentőorvos, szigorú beosztás szerint, nem léphet le akármikor, csak hogy állatorvoshoz vigye a kutyát. Ráadásul angolul csak elég alapszinten beszél, úgyhogy a kutyakihozatallal kapcsolatban már komoly kommunikációs gondok vannak: próbálom neki a szabályzatot egyszerűbb angollal, rövidebben leírni - ha már cseh nyelvre nem tudom lefordítani.

Közben biztos ami biztos, azonnal lefoglaltam a melbourne-i karanténban a helyeket október 29-től, szerencsére még volt nekik helyük 4 hét múlvára (itt Melbourne-ben 6-8 héttel előre kérik a foglalást). Már csak a cseh szállítmányozóra vártam, hogy visszaigazolja az október 27-et. Gazdák is ugrásra készen várták, hogy akkor kell-e azonnal vérvételre menni, vagy nem. Aztán sajnos kiderült, hogy 27-én már nincs járat, 20-án van az utolsó, ahhoz pedig már késésben voltunk a vértesztek elkezdésével, nem lett volna meg az eredmény. Vagy ha meg is lenne időben az eredmény, és esetleg nem jó valamelyik érték, akkor nincs következő járat... De ha minden jól menne és sikerülne elérni a gépet, a kutyák így 21 nappal többet töltenének karanténban, mint a kötelező min. 30 nap. Már a 2 hét pluszt is sokalltam, ezt meg aztán végképp.

Így aztán nem maradt más hátra, mint lemondani az előző nap lefoglalt karanténszállásokat. Melbourne ugyanis ezennel ugrott. Megkértem tehát az új import engedélyeket, Melbourne-t Sydney-re módosítva. Ez ismét 2 x 150 dollárunkba került, plusz megint új import engedély számokat kapok. Barkának ez már a harmadik ugye... Szerintem kezdenek megkedvelni az AQIS-nál! Megkérek egy import engedélyt, aztán kérek rá egy módosítást, mert nem onnan indulna végül a kutya; ja és aztán még egyet, mert nem is oda érkezne. Amúgy minden stimmel, anyukám is jól van.

Sydney-vel - a távolság miatt - sajnos buktuk a heti látogatási lehetőségeket a karanténban :o( Merthogy úgy van ám, hogy élő állat csak 3 ausztrál városba érkezhet: Sydney-be, Melbourne-be vagy Perth-be (csak ezen városokban van karanténállomás), és ahol leszáll vele a gép, ott kell letöltenie a karanténidejét is. Tehát szó nem lehet arról, hogy Sydney-be jönnek a kutyák, aztán majd valami belföldi járattal továbbhozatom őket Melbourne-be, hogy itt legyenek karanténban; ez sajnos nem így megy.

A szállítmányozó visszaigazolta az indulási lehetőségeket Sydney-be és az árat, amin vállalja. Továbbra is nagyon baráti, úgy a negyede annak, amit a többiek ajánlottak. A Sydney karanténállomás is visszaigazolta, hogy náluk nem kell előre szállást foglalni, bármikor tudják fogadni a kutyáinkat.

Megkértem a gazdákat, hogy próbálják bele néhány ketrecméretbe a kutyákat, most erre várok. Itt is gond lehet ugyanis, mert a hivatalos leírásokban, meg a fotókon is a talajtól a fejtetőig jelzi a magasságmérést. Ez az ábra például az IATA oldaláról van, és roppant okosan, ez is lógó fülű fajtán mutatja be, hogy kell lemérni a kutyát. Ez pedig így, ebben a formában teljesen félrevezető, ugyanis - mint megtudtam - nem feltétlenül igaz, hogy a fejtető számít: ha a fülek annál magasabban helyezkednek el, akkor azok legmagasabb pontja lesz a kutya magassága!! Azt hiszem, mondanom sem kell, Arwen ez esetben mekkora szívás, a kb. 12 centis égnek álló füleivel. És kár reménykedni, hogy mivel úgyis zavarban lesz, biztos lelapítja a füleit - a légitársaság emberei türelmesen megvárják, amikor felemeli és annak alapján döntenek, hogy megfelelő-e a ketrecméret vagy sem. Az utolsó szó ugyanis az övék, ők döntik el, engedik-e repülni a kutyát az adott ketrecméretben vagy sem. Mivel 89 cm-nél magasabb ketrecet eddig még nem sikerült találnom (és Michal 94 centit mért Arwenre füllel együtt), elmondhatjuk, hogy egy hangyányit azért aggódom.

Jövő hét elején már elkezdhetünk mocorogni az utolsó vértesztek, ill. a kötelező oltások ügyében is. Most annak kiderítése folyik épp, hogy hol van olyan labor (államilag elismert persze, hisz csak az elfogadható) Mo-n ill. Csehországban, ahol mind a négyféle vérvizsgálatot - az ausztrálok által megkövetelt módszerrel - el tudják végezni. Ezek a speciális vérvizsgálatok egyébként elég komoly összeget kóstálnak, így ha egy mód van rá, jó lenne, ha nem kellene egyiket sem megismételni.

Közben megérkeztek az új import engedélyeim a Sydney-i érkezésre. Örültem, hogy új C of E dokumentumot most nem kellett kérnem (újabb $80-ért), hiszen az az egy nem változott: a magyar kutyám továbbra is Csehországból indulna, Németországot elvetettük. Valamiért nem jutott el a kis agyamig - pedig tök nyilvánvaló - hogy az AQIS által korábban kiadott C of E is import engedély számhoz kötődik, ami most ugye (ismét) változott - tehát bizony új C of E is kell... És láss csodát, a kedves AQIS hivatalnok, Beth, miután kiadta az új import engedélyeket, tök magától írt egy külön emailt, hogy most látja a rendszerben, hogy van nekem egy C of E-m is a magyar kutyám csehországi indulására, amit ezennel összetéphetek, és mellékelten küldi az újat, amin már átírta az import engedély számomat. Mindezt külön nyomtatványon való megigénylés nélkül, ingyen. Szerintem tuti megszántak :o)

Így viszont, hogy csak Sydney-be jöhetnek a kutyák, hirtelen tényleg fontossá vált, hogy ugyanazon a gépen utazhassanak, így egyszerre járjon le a karanténidejük és csak egyszer kelljen felautózni értük Sydney-be. Ehhez pedig mindent gondosan meg kell tervezni, a gazdáknak pedig tartani az ütemtervet (de még ez sem biztosíték semmire, mivel ha bármelyik kutyánál bármelyik véreredmény nem megfelelő, akkor máris borult minden)

Hát itt tartunk most. Fellélegzésről egyelőre szó sincs; a java és a neheze még csak ezután jön majd.

Gyors jelentkezés

2009-10-12T19:44:00.010+11:00

Nemrég 2 hét iskolaszünet volt, és ilyenkor ovi sincs, úgyhogy mindenféle programokat szerveztünk a gyerkőcöknek. A szokásos játszóházazáson és játszóterezéseken kívül voltunk például cirkuszban is. Két órás előadás volt, úgyhogy eleinte kételkedtem benne, hogy végig fogja-e ülni, de amint elkezdődött az első attrakció, Milu szeme tágra nyílt és megbabonázva nézte a műsort, egészen a végéig. Az orosz artisták teljesen lenyűgözték, de az állatos számokért is teljesen odavolt. Még nekem is kifejezetten tetszett az előadás, pláne hogy mindent annyira szívvel-lélekkel csináltak. A bohócokat ugyan most sem kedveltem meg (nemtom, már gyerekkoromban sem találtam semmi vicceset rajtuk), de jó volt látni, hogy Milut megnevettették :o)

Voltunk színházi előadáson is, egy újszerű Piroska mesét adtak elő "Red Riding Hood's return to Storyland" vagy ilyesmi címmel - hát az elvett egy órát az életemből. Milu viszont kitartóan ült a többi gyerek között, szerintem igazi hős volt :o)

Aztán, nagyon kedves vendégeink is voltak Magyarországról. Sajnos csak négy napot töltöttek Melbourne-ben, ebből velünk két és felet. Egész hétvégén kirándultunk, voltunk Phillip Island-en, csokigyárban, meg persze állatparkban is. A szigetre vezető út mentén, meg a szigeten több is van, de szerintünk messze ez a legjobb, érdemes elmenni érte a sziget távolabbi végébe.

A híres penguin parade-on már voltunk tavaly ilyenkor; most nem vártuk meg érte a naplementét (ugyanis ebben a napszakban jönnek ki a partra a világ legkisebb pingvinjei - ami köré nagyon komoly túristaattrakciót építettek: kivilágított part, hatalmas lelátók, óriási shop, étterem, múzeum, föld alatti fészekmegfigyelő stb.)

Voltunk a homokdűnéknél is, ahol Bettiék óta nem jártunk. Elképesztő a természet ereje, teljesen máshogy nézett ki minden: lett egy új, óriási homokfal, meg egy erős sodrású "folyó", ahol eddig nem volt, úgyhogy ahol Bettiékkel fotózkodtunk, azt most meg sem tudtuk közelíteni. Voltunk a kedvenc bolhapiacunkon is, meg St. Kildát is bejártuk. Esténként kb. éjfélig dumáltunk nálunk - olyan jó volt, hogy itt vannak! :o) Az biztos, hogy ha valaki 11 évvel ezelőtt azt mondta volna Móninak és nekem, hogy eljön ez az idő, hogy mindannyian itt, a világ másik felén fogunk élni... hát tuti elkerekedett volna a szemünk. Hihetetlen volt itt találkozni.

Pár fotót ide töltöttem fel.

Múlt héten pedig már megkezdődött az ovi, visszaállt minden a régi kerékvágásba. Egy rossz élmény is volt sajnos: Milut egyik éjjel megcsípte valamilyen pók. Reggel már úgy jött ki a szobájából, hogy mosolyogva mutatta: "nézd, anya, nem tudom hajlítani az ujjaimat" Totál ledermedtem: az egyik kézfeje többszörösére volt dagadva. Ezt leszámítva minden oké volt vele, a gyerek aktív és jókedvű volt, nem fájlalta, nem viszketett neki. Persze azért irány az orvos, az ilyesmit itt komolyan kell venni. A doki is pókcsípésre gyanakodott, megvizsgálta Milut, közben kérdezgetett. Én fordítottam Milunak. Kérdezi a doki: viszket?

Milu (komoly arccal): igen, viszket! (nem viszketett neki, egyszer sem vakarta)

Doki: nehezen lélegzel?

Milu (nagyon komoly ábrázattal): igen, nehezen lélegzem!

Itt majdnem felnevettem, szerintem ha megkérdeztem volna, hogy a lábai is fájnak-e mellé, arra is rábólint, úgyhogy abba is hagytuk a kérdezgetést. A doki meghallgatta a légzését, és semmi rendellenességet nem talált (viszont megdícsérte, hogy milyen szép, magas, erős felépítésű gyerek). Clarytine szirupot írt neki, ami két nap alatt le is szedte a duzzanatot. ($36 volt egyébként a doki, amiből $31.50-et kaptam vissza)

Milu 4 éves kis barátja, Olivér teljesen odáig volt, hogy milyen jó most Milunak, hogy megharapta egy pók a kezén és most ő lesz a pókember :oDDD

Megrendeltük közben a professzionális írtást is, holnap jönnek. Ha már pókírtunk, csináljuk jól: a legjobbnak mondottat hívtuk ki, akik a legbiztonságosabb anyagokkal dolgoznak és a munkájukra fél év garanciát is vállalnak (de barátaink tapasztalata alapján, ahol ők írtanak, oda 1 évig sem jön be pók) Megérdeklődtük az ingatlanügynöknél, hogy kinek kell a pest controlt fizetnie abban az eseben, ha a pókok már egyértelműen és szemmel láthatóan ott éltek a ház átadásakor is. A válasz az volt, hogy mindenképp nekünk kell fizetni, úgyhogy ez sajnos 330 dollárunkba fog fájni, de legalább mind teljes biztonságban leszünk mostantól. A pest bomb-okkal egyébként már 2x is körbeírtottunk, de úgy látszik, a házi megoldás ide kevés, biztos a padlásról jönnek be újra.

A hétvégénk szuperjól telt, mindkét nap tengeri hajózásra voltunk hivatalosak (Márk szombaton dolgozott, így ő csak vasárnap tudott csatlakozni). Gyönyörű idő volt, 20-25 fok, napsütés, szélcsend - minden ideális volt barátaink új hajójának felavatására. A fiúk pecáztak - Milu odáig volt a lehetőségért, nagyon lelkesen fogta a horgászbotot mindkét nap, komoly arccal figyelve, van-e kapás. Még este is a mágneses pecabotjával kellett horgászni a kádban :o)

Mindkét nap Patterson Lakes-hez mentünk (tőlünk kb. 20 perc kocsival), onnan hajóztunk ki a nyílt vízre. Amikor a gyerekek homokozni szerettek volna, kikötöttünk Seaford-nál, a fiúk meg addig visszamentek pecázni. A víz kristálytiszta volt:

Tegnap behajóztunk a lagúnákba is Patterson Lakes-nél. Hűvazze... Van családi házas környezet, mind saját kikötővel persze és közvetlen tengerre hajózási lehetőséggel:

és van "lakótelepi" rész is:

A többi fotót ebbe az albumba fogom feltölteni.

Bőrgyógyásznál

2009-09-25T16:45:00.007+10:00

Úgy 11 éves lehettem, amikor az egyik anyajegyem megsérült, és leszedték rólam. Onnantól kezdve szinte rutinná vált a folyamatos ellenőrzés és a gyanúsak vagy rossz helyen lévők levétele - ha eddig az évek során nem szedtek le rólam vagy 25-öt, akkor egyet sem, már csukott szemmel is odatalálnék a Kékgolyó utcába. Sajnos kiemelten veszélyeztetett vagyok: szőke vagyok (hehhe...), kék szemű, világos bőrű, könnyen pöttyöződő és a családban már előfordult melanóma.

Az utóbbi években digitális dermatoszkópos vizsgálatra is jártam, ahol monitornyira nagyítva néznek meg minden anyajegyet, és a gyanúsakat el is mentik, így a későbbi kontrollvizsgálaton (fél év, egy év múlva) látható, hogy történt-e bármi változás. Tavaly augusztusban voltam ilyenen utoljára, így hát gondoltam itt az ideje, hogy itt is elmenjek. Ez egyébként egész pontosan úgy megy, hogy először el kell menni a GP-hez (nevezhetjük háziorvosnak, de itt nincs fix háziorvos, akinél kartonod van és csak hozzá mehetsz; akkor mész és oda ahová csak akarsz), aki ad egy beutalót (referral) egy szakorvoshoz. A GP-m Dr. Jeremy Banky dermatológust ajánlotta, nekem meg tökmindegy volt :o) Megkaptam a referral-t, felhívtam időpontért, és kerek 3 hét múlvára volt a legközelebbi, szeptember 23-ra. A bőrgyógyász elméletileg itt is csak az adott anyajegye(ke)t nézi meg, amire panasz van, teljes átvizsgálásra el lehet menni egy "mole map"-re, ehhez nem kell referral sem. Nekem volt egy a vádlimon, amit meg akartam mutatni, de titokban reménykedtem, hogy hátha átnéz legalább nagyjából (többszáz szeplő és anyajegy van rajtam, úgyhogy abban biztos voltam, hogy tetőtől talpig nem fog átvizsgálni)

A Waverley Private Hospital-ba mentem, 10.20-ra volt időpontom. (a szakorvosi időpontok előtt 1-2 nappal egyébként fel is szoktak hívni, hogy nehogy elfelejtsd és biztos jó-e még a dátum)

Odaértem már 10-re, így kényelmesen kitölthettem a felvételi adatlapot. Két kedves asszisztensnő, olvasósarok, magazinok, vizesballon. 10.19-kor kijött a páciens, nyomában a dokival, és épp 10.20-ra ugrott az óra, amikor felnézett a papírjaiból és szólított: Agnes?

Tök aranyos, szimpi (mellesleg magyar ősökkel rendelkező, de ő maga magyarul egyáltalán nem beszélő), 40-es éveiben járó doki. A szokásos rendelői szoba: íróasztal, lámpa, papírok, gyógyszeresszekrény, vizsgálóágy. Mondtam a dokinak, hogy nem is tudom, hol kezdjem, nézzen rám, tele vagyok anyajegyekkel, sokat le is szedtek már, plusz a családi háttér stb. Azt mondja, vetkőzzek le fehérneműre és megnézi mindet. (...) És tényleg átvizsgált. Ami miatt gyakorlatilag mentem, arra csak legyintett, viszont talált egy "atípusosat" a hátamon, meg egyet a dekoltázson. Azt mondta, hogy ezeket szerinte el kellene távolítani. Jó, gondoltam, akkor most öltözhetek vissza, és majd kapok időpontot kint az asszisztensektől valamikor év végére. Aztán befejezte a mondatot: csak kis vágások, amiket összevarr, és csak akkor kell nagyobb területet kimetszeni, ha a szövettani eredmény indokolja. Kb. 8-10 percet venne igénybe.

"You mean now??" És igen, érzéstelenítő szuri, és kikapta mindkettőt ott helyben. Két hét múlva varratszedés és addigra lesz meg a szövettani eredmény is. Javasolta egyébként, hogy fotóztassam le az anyajegyeimet, fel is írta a címet. Meg persze felhívta a figyelmem a napozás kerülésére, és hogy mindennél fontosabb, hogy mindig legyek bekenve, plusz félévente kontroll. Az asszisztensektől kaptam egy időpontot a varratszedésre, és kész is voltunk, már csak a fizetés volt hátra. Az első, 160 dolláros szakorvosi konzultációs díj az anyajegy-kimetszésekkel, szövettanra küldéssel egyből felugrott 520 dollárra, ami így húzósnak tűnhet, de egyáltalán nem az, mivel a Medicare-től még aznap visszakaptam egész pontosan 451,95 dollárt. (hozzáteszem, azért ilyen sokat, mert idén az orvoshoz mászkálásokkal már elértem a "safety net"-et és onnantól kezdve a Medicare már min. 80%-ot térít vissza.

Dióhéjban: a dokiknál itt fizetni kell, amiből a Medicare eleinte kb. 30-50%-ot térít, a többi saját zsebből megy, azaz "out of pocket". A Medicare azonban nyilvántartja azt is, hogy az orvosi számlákból mennyit fizettem saját zsebből, és ha ez elér egy bizonyos összeget (esetemben ez jelenleg 555 dollár volt), akkor onnantól kezdve megfordul a dolog, és már alig van önrészem, szinte mindent a Medicare áll... Ez naptári évre értendő, januártól sajna nullázódik. Konklúzió: most érdemes orvoshoz járnom :o)

Ja, például a vérvétel meg itt úgy megy, hogy megkapod az orvostól a vérvételi kérelmet, aminek a hátulján egy hosszú listán fel van tüntetve Melbourne összes orvosi rendelője, címmel, elérhetőséggel és oda mész közülük vérvételre, ahová akarsz. Nem kell időpontot kérni és nincs többórás sorbanállás sem már reggel 6-kor, hogy ötvenhatodiknak bejuthass. Elég odamenni kényelmesen 8-9 között, odaadod a mosolygós asszisztensnek a papírodat, hogy vérvételre jöttél, majd húzol egy sorszámot és helyet lehet foglalni. Még bele sem tudsz merülni a kitett magazinok valamelyikébe, mert máris szólítanak. Volt már jópár vérvételem, de összesen 10 percnél többet még soha nem töltöttem egyik rendelőben sem. Emlékszem, a legelső vérvétel másnapján kaptam postán egy köszönőlevelet is, hogy az ő rendelőjüket választottam a vérvételre, valamint mellékeltek egy kártyát a nevemmel és a vércsoportommal, amit a többi igazolvány között tarthatok. A vérvétel egyébként nem kerül külön pénzbe, a medicare teljes egészében fedezi. Ugyanígy, az sem került egy centünkbe sem, hogy Milu vagy 5 oltást is kapott az első fél évben, hogy felzárkózzunk az ausztrál rendhez.

Hálapénz itt nem létezik, nincs kínos feszengés, meg megfelelő pillanat keresése a kis boríték zsebbe csúsztatására. Minden fekete és fehér, a kezeléseknek ára van, amiről minden esetben kapsz számlát, és kevés kivételtől eltekintve a Medicare is beszáll a költségek térítésébe, nem is kicsit.

Nagyon elégedett vagyok egyébként az itteni egészségügyi rendszerrel, a kórházakkal, a tisztasággal, az orvosokkal, a páciensekhez való hozzáállással. De a Medicare-nél sem vártam még soha 10 percnél többet, pedig mindig legalább 8-12-en vannak előttem. Sorszámot kell húzni, aztán helyet lehet foglalni valamelyik fotelben, és várni, hogy egy géphang szép tagoltan szólítson: "ticket-A-one-six-five to counter four", de a gyengébbek kedvéért ki is írják, és az adott pult fölött is villog a szám, ahová szólítottak. Minden pultnál foglalkoznak minden üggyel (ez mellesleg a postán is így van). Nincs fölösleges sorbanállás, hogy aztán valami undok nő közölje, hogy rossz sorba álltál, "kettes ablak". Tökéletes számítógépes rendszerük van, amiben mindent azonnal látnak, így aztán 2 percnél többet még nem töltöttem egy ügyintézőnél sem. Egy gyors adatellenőrzés, medicare kártya, aztán már pötyögi is be a számla adatait a gépbe, és már fizeti is a visszajárót. Mindezt vidáman, és amikor megköszönöm, mosolyogva "My pleasure. Have a nice day"-jel köszön el. Elképesztő, én nem tudom, mit szednek, de egyetlen fásult, bunkó ügyintéző sincs köztük.

Ja, a hozzáállásról még egy történet: a gyerek miatt jár nekünk "családi pótlék" a Centrelinktől, így őket is értesítettem a címváltozásról. Elég lett volna telefonon, de épp arra volt dolgom, úgyhogy személyesen mentem be. Csak a címváltozást szerettem volna bejelenteni, de az ügyintéző alapos volt; nézte a monitort és egyszer csak megkérdezte: lehetséges, hogy mi nem igényeltünk eddig albérleti támogatást? Mert jár ugye a family allowance, és a rendszer szerint ő azt látja, hogy ez is járt volna. Nyomban nyitott is nekünk egy új aktát, és kaptam két nyomtatványt, hogy ezt kitöltve juttassuk vissza hozzájuk, és az elmúlt 1 évre visszamenőleg ki fogják fizetni. Rend a lelke mindennek... Egy pénteki napon vittem be a kitöltött papírokat, és hétfőn sűrűn elnézést kérve telefonáltak a Centrelinkből, hogy rendszerhiba miatt sajnos csak szerdán lesz a számlánkon a pénz. Az a pénz, amiről mellesleg én a mai napig nem is tudnék, ha az ő ügyintézőjük nem szólt volna róla és nem tukmálta volna rám, hogy hadd fizessenek már... Most komolyan, ilyen létezik??? És igen. Szerdán meg is érkezett az összeg.

Na de visszakanyarodva az eredeti témához, délelőtt csörgött a mobilom. Későn értem oda, nézem ki hívott: ismeretlen vonalas szám. Az első gondolatom az volt, hogy úristen, csak ne Dr. Banky rendelője legyen az - de addigra már csörgött a vonalas telefon. Egy kedves női hang volt a vonal végén, aki velem akart beszélni, Dr. Banky rendelőjéből. Na, akkor azt hittem, mindjárt elájulok, mivel alig 48 órája vették le az anyajegyeket és azt mondták, két hét múlva kapom meg a szövettant, mi másért hívna ilyen korán, ha nem azért, mert baj van. Még akkor is reszkettem, amikor már letettük a telefont, pedig az asszisztens csak azért hívott, hogy megmondja, nem kell aggódnom, már meg is van a szövettan és egyik sem melanóma és mindkettő épen, teljesen el lett távolítva, úgyhogy ezekből már nem is lesz bőrrák. Várnak október 7-én a varratszedésre. Gyorsaság, odafigyelés, emberség. Nekem tetszik.

A költözés

2009-09-22T12:47:00.018+10:00

Ez a nap is eljött, hogy már az új házból írok... Nem volt egyszerű, de kezdjük az elején.

Szeptember 10-én (egyébként épp az 1 éves ittlétünk évfordulóján), csütörtök reggel kaptuk meg az új ház kulcsait, így - bár az igazi költözés csak hétvégén volt - pár cuccot már aznap este elkezdtünk áthordani. A címváltozást már a szerződés aláírása után, szeptember elején elkezdtük lejelentgetni, úgyhogy a költözésig minden este elautóztunk (én vezettem) az új házhoz a postánkért. Meg mert simán jó érzés volt idejönni és csodálni a pálmáit :o)

Tehát, 10-én reggel megkaptuk a kulcsokat, meg a garázshoz a távirányítókat. Én hoztam a kedvenc, 99.9%-os baktériumölős, multi purpose, narancs illatú sprickolómat, meg pár törlőkendőt, hogy azért a konyhaszekrényeket lazán kitörölgessem, mielőtt majd belepakolok. A házat tökéletes rendben és tisztán kell átadni az új bérlőknek, így fel sem merült bennem, hogy egy kis törölgetésnél több is kellene. Hát, ide kellett, a házat belülről sajnos semmiképp sem neveztem volna tisztának. Professzionális szőnyegtisztításnak nyoma sem volt, koszosak voltak a szekrények, a padló, a falak. Amikor pedig a gyerekszobában elhúztam a függönyt, kis híján kaptam egy infarktust:

Hát nem édes ez a nőstény fehérfarkú pók (white-tailed spider), ahogy a kb. 100 kicsinyét védi? Egy hímmel januárban már találkoztunk, de ez a nőstény minimum háromszorakkora, vagy 5 centis volt, így elsőre fel sem fogtam, hogy ez is egy white tail (ami, bár nem halálos mérgű, a csípése nagyon durva, maró fájdalommal jár, gyakran elfekélyesedéssel - ld. ezt a kis videót).

Mindez csütörtökön, én péntekre be voltam osztva az oviban, szombat reggel meg költözés. Hamar döntöttünk, péntek reggel 8-kor már ott állt az ajtóban egy takarítócég alkalmazottja, aki aztán 6.5 óra alatt súrolta tisztára a házat - kerek 100 dollárért (bőven megérte).

Már csak a pókok miatt aggódtunk. A pest control-t kihívni, hogy kívül-belül-padláson körbeírtsa az egész házat, többszáz dollárba kerül, amit persze nekünk kell kifizetni. Hamarosan úgyis kénytelenek leszünk ezt megtenni, de most sürgős megoldás kellett, amire a barátaink egybehangzóan a pest bomb-ot javasolták. Ezt a Bunningsban lehet kapni, három db van egybecsomagolva valami 11 dollárért. Három csomaggal vettünk. Még aznap este, csütörtökön minden helyiségben elhelyeztünk egy "bombát", Márk mindet élesítette, aztán futás ki. Csak péntek reggel mentünk vissza kiszellőztetni, meg beengedni a takarítót.

Ez a cucc elméletileg minden rovart kinyír és akár 3 hónap védettséget ad. A függönyön lévő bazinagy nőstényt mindenesetre Márk külön előkezelte egy lórúgásnyi adag Morteinnel. Őszintén sajnáltam egyébként szegényt, rosszkor volt rossz helyen :o( Veszélyes pók, ráadásul a kicsiket védve nyilván harciasabb is, úgyhogy nem kockáztathattuk az élve elfogását.

Közben sikeresen átadtuk a régi házunkat is (mi takarítottuk ki, de eleve szépen rendben volt tartva, úgyhogy nem szakadtunk bele). Bevallom, nagyon jólesett látni a property manager ámulatát, ahogy az ellenőrzésnél szobáról szobára jár, és mondogatja, hogy hihetetlen, meg makulátlan tiszta, meg gyönyörű. A végén meg is mondta, hogy őszintén meg van lepve, mert a ház gyakorlatilag jelenleg is vadiúj állapotban van, azt is nehezen lehetne megmondani, hogy bárki egy hónapig lakott itt, nemhogy egy kisgyerekes család egy évig... Még egy "we'll miss you guys"-t is kaptunk :o) Úgyhogy a bondot természetesen teljes egészében visszakapjuk, még egy külön köszönőlevelet is írtak (a bond általában 1 havi bérleti díj összege, amit a bérléskor letétbe kell helyezni, és ha távozáskor valami kárt állapítanak meg, vagy például nincs kitakarítva, akkor azt ebből a pénzből vonogatják le)

Visszakanyarodva a költözésre, szeptember 11. péntek estére az új ház végre tisztán, pókmentesen várta, hogy áthurcolkodjunk. Legelső körben a játéksarkot hoztuk át, Milu szinte összes játékát. Kisfiam nagyon aranyosan reagált az új házra: először is rögtön felfedezte a játékokat, és megkérdezte, hogy kiveheti-e, megfoghatja-e ezt meg azt. Aztán felkiáltott: "nézd, anya, pont ilyen van nekem is!" :o))) Elmagyaráztuk neki újra, hogy mostantól már itt fogunk lakni, minden játékát áthozzuk, hétvégén meg az ágyát és a ruháit is. Vidáman azt mondta, hogy "jó", de nem sokkal utána közölte, hogy most már haza akar menni és majdnem sírni kezdett, hogy a játékai miért maradnak itt. Szerencsére ez csak a legelső napon volt, azóta minden rendben, Milu úgy jár-kel a házban, mintha ide született volna.

Mi is hihetetlenül jól érezzük magunkat, egyszerűen IMÁDUNK itt lakni! Néha olyan érzésem van, mintha valami luxuslakosztályban nyaralnék, ugyanakkor mégis annyira otthonos! A környék meg maga az álom: dimbes-dombos utcák, gyönyörű előkertek, elegáns házak, parkok, papagájcsapatok, rengeteg zöld, csend, béke, nyugalom. Gyalog kb. 12 percre a Pláza, és kb. 10 perc sétára van Milu új óvodája, ahová majd januártól fog járni. A háztól alig pár lépésre, egy dombtetőn van egy kis játszótér is - szeretek ide kijönni késő délutánonként Miluval, hogy aztán itt sötétedjen ránk, és 180 fokban láthassam alattunk Melbourne fényeit. Boldogok vagyunk... és hihetetlen szerencsések :o)

Közben most nézem, hogy Bertók Zoli a honlapján a kultúrsokkos résznél épp engem idéz a "Nászút fázis"-nál :o) Megérkezésünkkor ugyanis ezt írtam a blogba:

"Megírom akkor az első benyomásaimat, mert legtöbben ezt kérdezték privátban. Szóval, nem egészen olyan Ausztrália, amilyenre számítottam, hanem annál még SOKKAL jobb. Persze tudom, hogy még csak 2 napja vagyunk itt, de sorozatosan annyi pozitív élmény ér, hogy csak kapkodom a fejem. Egy teljesen más világ..."

Ennek már több, mint 1 éve, de én még mindig ugyanitt tartok, úgy látszik, a nászút fázis nálam igencsak elhúzódik :o) Ez alatt az egy év alatt rengeteg minden történt, nagyon sok embert ismertem meg, egyre jobban értem a rendszert, alapos betekintést nyertem az egészségügybe is, és továbbra is csak ámulattal tudok beszélni erről az országról, ez van.

Az első negatív élményünk gyakorlatilag most ért, amikor is a kedves Telstra és a Bigpond 12 napon át képtelenek voltak elintézni az új házban az internetet. De egy év alatt azért ez talán nem is olyan rossz arány, ugye? :o)

A huzamosabb nethiány miatt viszont most rengeteg a bepótolnivalóm, úgyhogy zárom is soraimat, a házról az első fotókat majd ebbe az albumba fogom feltölteni.

Kutya kihozatala Ausztráliába III. - személyes tapasztalatok

2009-09-07T19:34:00.004+10:00

Nehezítésképp a mi esetünkben a 2 kutya kiszállítását 2 különböző országból kísérlem meg összehangolni. Mielőtt kijöttünk, Arwennek Csehországban találtam biztonságos, tökéletes ideiglenes családot, Barkának pedig Magyarországon (sőt, ő a házat sem hagyta el, hiszen rá barátaink, házunk új tulajdonosai, mellesleg egyben Barka tenyésztői vigyáznak)

Júniusban (mindössze 1 nap különbséggel) megvolt mindkét kutyánál a vérvétel a titervizsgálathoz. Kb. 3 hét múlva kaptuk meg az angol nyelvű, hivatalos laboreredményeket, miszerint a kutyáink védettek a veszettség ellen, az érték mindkét kutyánál megfelelő (0.5 IU/ml fölött kell lennie, Barkáé 7.8 volt, Arwenére a cseh labor meg nem is írt konkrét értéket, csak azt igazolta, hogy "magasabb, mint 0.5" - az ausztrálok mindkettőt elfogadták!)

Olyan kutyáknál egyébként, akiket évente rendszeresen oltanak veszettség ellen, nem kell azon aggódni, hogy nem lesz megfelelő az eredmény; a védettség megvan.

Az államilag elismert laboreredmény birtokában lehet megkérni az importengedélyt. Ide az ausztrálok betettek egy szerintem halálfölösleges lépést - a laboreredménnyel még külön el kell menni egy hatósági állatorvoshoz (fontos ám, hogy hatósági legyen!), aki semmi mást nem csinál, mint leírja egy külön nyomtatványra is azt, ami a laboreredményen már mind rajta van. Ez a "RNATT declaration". Ezt, és a laboreredményt kell majd csatolni az importengedély-kérelemhez, meg azt a nyilatkozatot (Private Veterinary Attendance and Treatment Declaration), amiben megbízom a karanténosokat, hogy állatorvost intézzenek és mindent én állok.

Amennyiben mondjuk 2 kutyánk van, és ugyanaz az importőr és az exportőr is, elég 1 import engedélyt kérni, és azon belül 2db, a kutyára vonatkozó adatlapot kitölteni. Kérdezik azt is, hogy egy cellába kéred-e őket (csak azonos fajoknál lehetséges, a kutyádat a cicáddal nem fogják közös cellába zárni). Amennyiben közös szálláshelyet (shared accommodation) kértél nekik, fontos, hogy egy napon érkezzenek. Min. 30 napot kell ugyanis együtt tölteniük a szabály szerint, szóval ha az egyik állat korábban érkezik a másiknál mondjuk 2 héttel, akkor ennyivel több időt fog eltölteni a karanténban; hiába jár le korábban az ideje, nem jöhet ki hamarabb a másiknál.

Mivel nekem 2 különböző országból jönnek, két külön import engedélyt kellett rájuk kérnem (magasabb összegért természetesen, mintha egy pályázat alatt futottak volna), és megosztott szállást sem kérhetek, mivel más országból, más exportőröktől jönnek. De nem is kértem volna, minimálisan olcsóbb csak, ha közös cellát kérek, és ugye korántsem biztos, hogy mindkét kutya minden eredménye tökéletes lenne és így tudnának ugyanazon a napon repülni.

Gond volt még, hogy az import kérelmen a microchip számon kívül meg kell adni a microchip gyártóját, típusát is - amiről nekem persze fogalmam sincs. 5 éve lettek a kutyák bechippezve, 15 számjegyű Európai szabványnak megfelelő chippel, és a neten rákeresve a microchip számokra, nem csak a magyar adatbázisban, de az európaiban is szerepelnek (microchip szám, név, fajta) A PetVetData-nak, ami a Magyar Állatorvosi Kamara állatnyilvántartó rendszere, írtam egy udvarias emailt, amiben vázoltam a helyzetet, és kérdeztem tőlük, hogy tudnám kideríteni a chip típusát. Ez vagy másfél hónapja volt, válasz persze azóta sem érkezett, mire is számítottam? Úgyhogy az import kérelmen a típusnál bejelöltem az "other ISO compatible" pontot, majd részleteztem, hogy a gyártóról ugyan fogalmam sincs, de 15 számjegyű EU szabvány chipek vannak csak forgalomban Mo-n, és eddig egyik Európai országban sem volt gond az állat microchipes beazonosítása. Elfogadták.

Az internetes felületen töltöttem ki az import engedély kérelmet (mert így kevésbé volt drága). A csatolmányokat viszont nem engedte feltölteni, tárhelyproblémákra hivatkozva. És ilyenkor persze visszadob az egésznek az elejére, írogathatod be elölről az összes adatot... Háromszor kicsinyítettem a doksikat, hátha az a baja, de sehogysem engedte. A végére már kezdtem elveszíteni a türelmemet. Emailben pályázni nem mertem, mert az ugye még drágább, úgyhogy dobtam nekik egy emailt, hogy nem megy a rendszerük, mi legyen. Szinte azonnal vissza is jött a válasz, amiben elnézést kértek a kapacitásproblémáik miatt, és megengedték, hogy a csatolmányokat emailben küldjem el. Elküldtem.

5 munkanapot kérnek a válaszra, de a 3. munkanap már válaszoltak is mindkét kérelmemre. Barkára megadták rögtön, de Arwennél kifogásolták, hogy a halálfölösleges RNATT declaration-t szerintük nem hatósági állatorvos pecsételte le Csehországban, úgyhogy kellett találni egy hatóságit és kitölteni egy új nyilatkozatot. Ezek után rögtön megadták.

Közben már elkezdtem körbenézni szállítmányozók terén is. Nagyon fontos az alapos tájékozódás, mert döbbenetes árkülönbségek vannak, hihetetlen lehúzások!

Több szállítmányozótól is kértem árajánlatot, összesen 4 országból, amiket most nem részleteznék, csak néhányat említek meg. Volt olyan szállítmányozó, aki nyilvánvalóan nem ismerte az ausztrál kiviteli szabályokat, különben nem hívta volna fel a figyelmem, hogy "érvényes állatútlevél szükséges majd az utazáshoz!" (hehh, ha csak ennyi kellene...), valamint a 3-4 nap tranzitidő, amit adtak, messze kimeríti az állatkínzás fogalmát, mivel a kutyának leplombált ketrecben kell utaznia, ahonnan az utazás végéig semmilyen körülmények között nem jöhet ki (1milla/kutya volt az ajánlat egyébként)

Magyarországon az Airmaxcargo adott viszonylag elfogadható ajánlatot (a 700ezer Ft/kutya ajánlatnak sajna örülni kell), és Magyarországról kaptam az összes árajánlat közül a legdrágábbat is: 5400 euro/kutya (ötezernégyszáz euro!!!). A kecsegtető ajánlatot adó MoveOneRelo bizonyára hiszi is, hogy ez az összeg teljesen reális és normális egyetlen, mindössze 23 kg-os kutya kihozatalára. Ausztriában az AnimalsFirst-nél Thomas-szal váltottam pár levelet; a fickó teljesen képben volt az ausztrál szabályokat illetően, már csak az árajánlatával volt gondom (4405 euro/kutya). Ebben persze benne van mindenféle kezelési költség, a hatósági állatorvos papírkitöltögetése, a ketrec leplombálásának költségei, maga a ketrec is.

A legfontosabb szerintem, hogy a választott szállítmányozó kooperatív legyen, valamint tisztában kell lennie az ausztrál előírásokkal és az exportot megelőző teendőkkel, követelményekkel. Bármilyen kis hiba, mulasztás is végzetes lehet, és a kutyát visszafordítják. Akinél nem érzem, hogy ott van a témában, az tök mindegy, milyen ajánlatot ad, nem bízom rá a kutyáimat.

Végül egyébként Prágából, az ATS-től kaptam a legjobb árajánlatot (1000 euro..., a Corean Airlines gépével), messze veri a többiekét. Bár rendszeresen szállítanak állatokat mindenfelé a világon, Ausztráliába ez lenne az első, állításuk szerint eddig még nem találkoztak olyannal, akinek volt mersze és kitartása végigcsinálni az ausztrál követelményeket.

A srác udvarias, mindig gyorsan, pontosan és időt nem sajnálva válaszol, valamint tökéletes az angolja is, úgyhogy mellette döntöttem. Plusz ha valamit esetleg elnézett, és a végén duplaannyiba kerülne a szállítás, mint amit az eredeti árajánlatban megadott, még akkor is bőven a többi ajánlaton belül vagyok.

Igenám, de az egyik kutya Magyarországon él. Direkt megkérdeztem a külföldi szállítmányozókat, hogy egészen biztosan nem gond-e, ha az utolsó állatorvosi dokumentumot (Veterinary Certificate B) más ország állatorvosa tölti ki (ilyenkor plombálják le a ketrecet is ugye, és a plomba számát rá kell írni a dokumentumra.) Egyértelműen azt mondták, hogy NEM gond, nyugodtan indíthatom a kutyát Bécsből, vagy Frankfurtból, vagy bármilyen EU országból, mivel ezek az országok ugyanolyan besorolásban vannak az ausztrálok szerint karanténilag, egyik sem veszélyesebb a másiknál, pont ugyanazok a szabályok érvényesek rájuk. Azt mondták, már többszázszor küldtek kutyát más országokból Au-ba, és higgyem el, hogy ennek ez a menete, nem lesz semmi gond.

Számomra is logikusnak tűnik egyébként: ugyan miért ne indíthatnám a kutyámat Bécsből, vagy Prágából? Nincsenek is országhatárok; ez csak egy apró technikai részlet, hogy a repülő a végén melyik városból száll fel. Na de mivel alapos vagyok, és elég nagy a tét, biztos ami biztos alapon rákérdeztem inkább az AQIS-nál is, hogy ugye akkor nem gond, ha a magyarországi kutyám Prágából indulna. Legnagyobb meglepetésemre a következő választ kaptam, ami úgy ahogy van, bullshit, pláne mivel én magam is ismerek több embert, aki Bécsből indította a kutyát Sydney-be és nem kellett hozzá külön pénzért külön nyomtatványokat kitölteni.

Dear Agnes

Thank you for your email.

First, you will need to verify that the official veterinarian in the Czech Republic is prepared to sign the Veterinary Certificate B for ‘Barka’, based on the results of the tests that were carried out in a laboratory outside the Czech Republic.

Then you will need to apply for an amendment to the IP09013204, in which the exporting country is Hungary. For this, you will need to complete the attached form and send it to AQIS with a payment of 150AUD. When AQIS receives the completed form with the scheduled fee, AQIS will amend the import permit. (Please note the amended import permit will have a different number).

As you are aware, if you send it from the Czech Republic “Barka’ will not meet the “Residency requirement” as per the import permit conditions. AQIS would consider issuing a ‘Certificate of Equivalence’ (C of E) to cover the residency requirement, however, you will need to apply for a C of E and a payment of 80AUD is applicable. A blank form is attached.

Hope this information is useful.

Kind regards

A bürokrácia iskolapéldája. Azért elismerésem: nem lehetett könnyű ennyire gyenge, erőltetett indokot találni arra, hogy még jobban lehúzhassanak. Ez azért már nekem is sok: ugyan miért ne tudna a cseh állatorvos véleményt alkotni a Magyarországon készült, hivatalos és angol nyelvű laboreredményekről? Amik ráadásul a betegségek latin nevét, meg a véreredményt tartalmazzák, számokkal. A cseh hatósági állatorvosnak annyi lesz a dolga, hogy leplombálja a ketrecet, leírja a plomba számát, meg láttamozza az (angol nyelvű!), már kitöltött export dokumentumokat, hogy az állat egészséges és felkészült az utazásra.

De nem, kérjek módosítást, aztán majd 150 dollárért elbírálják, meg még egy C of E dokumentumot is rámvágnak 80 dollárért, csak mert a magyar kutyám Prágából indulna. Röhej! Megtehetném persze, hogy szép kényelmesen Magyarországon, magyar hatósági állatorvos által plombáltatom le a ketrecet és láttamoztatom a dokumentumokat, aztán irány a kutyával a prágai reptér, de mivel eleve vagy 28 órát lesz egy lezárt ketrecben, nem tehetem meg vele, hogy ezt még min. 6-7 órával növelem. (azért írtam a "minimum" szót, mert ha a gép mondjuk délelőtt indul, az már gáz: hajnali 2-3 felé nyilvánvalóan egy magyar hatósági állatorvos sem fog a rendelkezésünkre állni, max előző nap...)

Hát itt tartok most, kénytelen leszek új import engedélyt kérni Barkára. Aztán ha megvan az új import engedély, akkor tudom majd befoglalni a szállásukat. Aztán jön a többi teendő persze...

Kutya kihozatala Ausztráliába II. - a gyakorlatban

2009-09-07T18:10:00.007+10:00

Mivel az előző bejegyzést a szabályzattal úgyis csak a nagyon elszántak fogják elolvasni, írok egy rövidke összefoglalót is.

Hol is kezdjem... Tehát, kutyát hozni Ausztráliába. Bertók Zoli egyébként nagyszerű honlapján külön van egy olyan pont, aminek az a címe, hogy "ne hozd magaddal a kutyát!"

Már a cím is mindent elmond, de idézem az első bekezdést:

"kutya-macska bevándoroltatása Magyarországról hosszadalmas, költséges és szívszakasztó. Akik eddig belefogtak, mind úgy találták jobbnak, ha elajándékozzák az állatot"

Ez utóbbi mondatot rögtön cáfolnám, sokan végigcsinálták már és eszük ágában sem volt elajándékozni inkább az állatot. Igazából csak elsőre tűnik úgy, hogy kutyát kihozni Ausztráliába valami rettenetesen bonyolult és kivitelezhetetlen dolog.

Nem átláthatatlan és nem is lehetetlen, bár kétségtelenül nagy odafigyelést igényel.

A kutyaimport menete, nagyon röviden:

a kutyának microchippel kell rendelkeznie,
aztán kell 1 db sima, hagyományos vérvétel (titervizsgálat), ahol megnézik a veszettségre az ellenanyagszintet
utána hosszú hónapokig semmi teendő nincs a kutyával. Ez alatt az idő alatt meg lehet kérni az import engedélyt, árajánlatokat lehet kérni szállítmányozóktól, le lehet foglalni a karantént.
az import engedély egy 13 oldalas dokumentum, aminek csak a legelső oldala maga az engedély (benne a kutya fajtája, microchip száma, a titervizsgálat dátuma; az engedély érvényessége, importőr és exportőr adatok). A többi oldal gyakorlatilag a későbbiekben kitöltendő Veterinary Certificate A és Veterinary Certificate B dokumentumok.
kell még pár oltás, parazitamentesítés a várakozási idő alatt
az exportot megelőző 30 napon belül újabb vértesztek kellenek, ezúttal többmindent vizsgálnak
ezek eredményeit kell aztán a kutya kezelőorvosának a Veterinary Certificate A dokumentumra leírogatni az exportot megelőző 4 napon belül, plusz újabb parazitamentesítés, ill. az állat átvizsgálása
az utazás napján pedig a rövidebb, Veterinary Certificate B-t kell kitölteni, és nagyon fontos, hogy ezt mindenképp csak hatósági állatorvos teheti meg. Ez gyakorlatilag már semmi extra: az állatorvosnak plombával le kell zárnia a kutya ketrecét, és a plomba számát le kell írnia a dokumentumra. Plusz teljes név, adatok, elérhetőségek, és mindent aláírnia és lepecsételnie, miszerint minden export papír megvan, minden eredmény megfelelő és a kutya is jó egészségi állapotnak örvend.

Nagyon dióhéjban ennyi, már csak néhány TÉVHITET szeretnék eloszlatni, csak amikbe eddig belefutottam:

"Tiszta állatkínzás ez a kiviteli mizéria" - mondta mindezt a gazdi arra, hogy a kutya nyakába microchipet ültettek, majd vért vettek tőle. (...) Először is, Magyarországon is alapnak kellene lennie, hogy MINDEN egyes kutyába, származásra való tekintet nélkül microchipet ültetnek. Ha ott is kötelező lenne a microchipes regisztráció, rögtön nem lenne például több autóból kidobott kutya - a gazdi könnyedén azonosítható és bírságolható, elítélhető. (hozzáteszem, itt éves szinten fizetni kell az önkormányzatnak magáért a kutyatartásért is - nevezhetjük ebadónak is, évi kb. $30 az ivartalanított kutya - kb. $150 a nem ivartalanított, a díjszabást önkormányzata válogatja. Frankstonban például 2008. szeptember 1-től már csak ivartalanított kutyát/macskát lehet regisztrálni (pár speciális esetet kivéve). És milyen igazuk van... Nincs is fölösleges szaporulat, és mivel minden pénzbe kerül, plusz szigorúan szabályozott a rendszer és nyilvántartottak a kutyák, kétszer is meggondolja mindenki, mielőtt kutyát vesz - az ember itt átérzi a felelősséget.

"a kutyának vagy fél évet karanténban kell lennie" - Valójában mindössze 30 nap a minimum karanténidő a Magyarországról érkezett kutyáknak. Pont erre való a titervizsgálat (RNATT), és az ezt követő otthoni várakozási idő, hogy a karanténidőt minimalizálhassuk. Persze rövidíthető az otthoni várakozási idő is, és akkor értelemszerűen annyival többet kell majd a kutyának karanténban töltenie, de nyilván mindenki arra törekszik, ami a kutyának a legjobb - azaz a karanténidő minimalizálása (= 30 nap).

"EU akkreditált labor kell, így a vért Németországba kell küldeni egy vagyonért" - De olyat is hallottam már, hogy Németországba kell utazni magára a vérvételre. Hatalmas TÉVHIT, és gyakran az állatorvosok sem tudják, hová kell küldeni ilyen esetben a vért, úgyhogy a gazdának kell észnél lenni. Ausztrália ugyebár nem EU tagország, így pont nem érdekli az EU véleménye az adott laborról. A vérmintát a titervizsgálathoz az ausztrál karanténhivatal által elfogadott országban kell levenni (Magyarország az!). Ezen kívül államilag elismert laboratórium kell; Magyarországon ezt találtam: Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Központ, Állat-egészségügyi Diagnosztikai Igazgatóság, 1149 Budapest, Tábornok u. 2. Tel: 1/460-6300. Tökéletes, angol nyelvű igazolást adnak, amit az ausztrál hivatal gond nélkül elfogadott. (16ezer forintba került egyébként a vizsgálat, és jó 3-4 hét elteltével kaptuk meg az eredményt)

"az első vérvétel után várni kell a kiutazásig legalább 180 napot" - ez egész pontosan úgy szól, hogy min. 180 napnak kell eltelnie a titervizsgálat dátuma és az állat karanténból való kikerülésének dátuma között. A karanténidő (amiből ugye min. 30 nap kell) tehát beleszámít a 180 napba, így elég 150 napot várni otthon az utazásig. ("One hundred and eighty (180) days must elapse from the date that the blood is sampled for the RNAT test (with a satisfactory result) before the animal can be released from quarantine in Australia")

"ha megvan az engedély, onnantól már akármikor jöhet a kutya" - van elévülés: az AQIS import engedélye 6 hónapig érvényes, a titervizsgálat pedig 12 hónapig.

"a karanténidő alatt nem is lehet találkozni a kutyával" - érkezéskor nem találkozhat a gazdi a kutyával, de a karanténidő alatt engedélyezett a látogatás (itt Melbourne-ben például heti 2x lehet látogatni!)

"5 hónapra előre kell foglalni a karantént, mert nincs szabad hely" - Sydney-ben jelenleg nem is kell foglalni, mert mindig tudnak helyet biztosítani, érkezési dátumtól függetlenül. "currently the Eastern Creek Quarantine Station in Sydney has space available to accomodate the arrival of cats and dogs at any time". Melbourne-ben azt kérték a karanténosok, hogy azért egy 6-8 héttel előtte foglaljuk be a szállást, hogy tuti legyen hely.

"Ausztráliában nehezebb az élet kutyával, nem annyira szeretik őket" - Melbourne-ben épp az ellenkezőjét tapasztalom, szeretik és megbecsülik a kutyákat. Az egész város kutyabarát, rengeteg parkkal, zölddel. Vannak zárt kutyafuttatók, ahol szabadon lehet őket engedni, pórázon pedig szinte bárhová mehetnek, a botanikus parkokba is (bevásárlóközpontba csak a vakvezetők). Az üzletek előtt gyakran van nekik kitéve vizestál, meg a parkokban a nyilvános csapokhoz is gyakran van kutyatál láncolva. A tengerparton is lehet velük rohangálni meghatározott időszakban. Azt mondanom sem kell, hogy kóborkutya NINCS, se élő, se elgázolt állapotban. A kutyákat szeretik, ápolják a gazdik, és napi szinten kijárnak velük pórázon sétálni (mert kertes ház ide vagy oda, itt tudják, milyen fontos a kutyának a mozgás és a szocializáció) Itt valamiért a végterméket is össze tudják szedni a kutyások maguk után.

"szinte lehetetlen kutyával albérletet találni" - eddig én is azt hittem, hogy kutyával nagyon nehéz lesz albérletet találni, aztán mégsem volt az, azonnal megkaptuk a legelső kiszemelt házat, a 2 kutya ellenére.

Kutya kihozatala Ausztráliába I. - a szabályzat

2009-09-07T17:19:00.006+10:00

Ahogy korábban írtam, két kutyánkat is szeretnénk kihozatni. A procedúra rendkívül szigorú, hosszadalmas és alapos odafigyelést, magas fokú szervezettséget igényel - a legkisebb hiba is azzal járhat, hogy a kutya nem utazhat, vagy épp Ausztráliából fordítják vissza. Az erre vonatkozó információs csomag 18 lépésen, 10 A4-es oldalon keresztül részletezi a teendőket. A száraz anyagra így elsőre még ránézni is fárasztó, és magyar nyelven eddig nem volt elérhető, úgyhogy most legépelem a szabályzatot magyarul, később pedig megírom majd az eddigi tapasztalataimat is.

Ott kezdődik, hogy minden kutyának és macskának, aki Ausztráliába lép, kötelezően rendelkeznie kell az AQIS import engedélyével. De lássuk részletesebben, mi a teendő, ha valaki ki szeretné hozatni a kutyáját:

1. lépés: az alkalmasság meghatározása

Mikor? - még mielőtt az egészhez hozzákezdenél

- Lakóhely: a macskáknak és kutyáknak minimum 6 hónapig az exportot indító országban kell élnie, közvetlenül az exportot megelőzően

- Kor: a minimum életkor a macskák és kutyák exportjához az export időpontjában betöltött 6 hónap

- Vemhesség: a nőstény macskák és kutyák nem lehetnek 3 hetesnél idősebb vemhesek, sem szoptatós anyák az export időpontjában

- Fajta: kutyáknál az Australian Customs Service határozata alapján az alábbi fajtatiszta egyedek behozata tilos Ausztráliába, ők egyáltalán nem kaphatnak engedélyt:

dogo argentino (argentín dog)
fila braziliero (fila)
japanese tosa (japán tosa)
pit bull terrier or American pit bull
Perro de presa Canario (kanári-szigeteki kutya)

Az Australian Customs Service telefonszámai: +61 2 6275 666 vagy Au-n belül 1300 363 263

Kitér még a hibrid állatokra, azaz pl. házimacska szervállal (Serval Cat) vagy savannah macskával, bengáli macskával való keresztezéséből származó utódokra, farkas keresztezésekre - amik importja természetesen szintén tilos.

2. lépés: A microchip

Mikor? - mielőtt a titervizsgálathoz (RNATT) a vért leveszik

A kutyáknak és a macskáknak is kötelező a microchip, méghozzá olyan, amit az Avid, Trovan, Destron vagy más, ISO kompatibilis olvasó felismer. A mikrochipet azelőtt kell elhelyezni az állatban, mielőtt bármiféle vérvétel történne.

Az AQIS erősen ajánlja, hogy minden egyes állatorvosi vizitnél egészen az állat elutazásáig, mindig ellenőrizzék, hogy a microchip olvasható és rendben van.

Amennyiben a microchip különbözik az AQIS import engedélyén szereplővel, vagy nem találják, vagy nem olvasható amikor az állat Ausztráliába érkezik, akkor az állatot azzal a lendülettel visszaküldik ahonnan jött - természetesen az importőr költségére!!

3. lépés: A veszettség oltás ellenőrzése

Mikor? - az exportot megelőző 12 hónapon belül

Minden macskának és kutyának rendelkeznie kell veszettség elleni oltással az exportot megelőző 12 hónapos időperióduson belül. Az állat korát tekintve a legkorábbi időpont a veszettség elleni oltás beadatására a 3 hónapos kor.

A veszettség elleni oltás igazolását be kell mutatni a Hatósági Állatorvosnak, amikor az kitölti a titervizsgálatról (RNATT) szóló nyilatkozatot, ami az AQIS import engedélyéhez szükséges.

4. lépés: Keress egy Államilag Elismert Állatorvost, egy Hatósági Állatorvost, valamint egy államilag elismert labort az exportot indító, AQIS által elismert országban.

Mikor? - mielőtt leveszik a vért a titervizsgálathoz (RNATT)

Official Government Veterinarian - ez magyarul a Hatósági Állatorvos.
Government Approved Veterinarian - ez lehet a kutya kezelőorvosa, minden állatorvos államilag elismert :o) Ez az állatorvos készíti fel a kutyát az exportra, és ő fogja kitölteni a "Veterinary Certificate A" űrlapot is.
Government Approved Laboratory - Magyarországon ezt találtam, az itt készült titervizsgálat eredménye teljesen hivatalos, államilag és nemzetközileg is elfogadott és angol nyelven is adnak ki igazolást. TÉVHIT tehát, hogy a vért Németországba kellene küldeni, mert ott van akkreditált labor amit az ausztrálok elfogadnak - ezt a magyar labort kötelesek elfogadni - nekem is simán elfogadták!

A labor elérhetősége:

Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Központ, Állat-egészségügyi Diagnosztikai Igazgatóság

1149 Budapest, Tábornok u. 2, tel: 1/460-6300

Elfogadnak egyébként olyan államilag elismert labort is, ami nem az exportáló országban van - de az fontos, hogy AQIS által elfogadott országban legyen.

5. lépés: a titervizsgálat (Rabies Neutralising Antibody Titre Test - RNATT)

Mikor? - az exportot megelőző 60 nap és 12 hónap között. Vemhes állatoknak az exportot megelőző 150 nap és 12 hónap között

Figyelem: az AQIS javasolja, hogy ha az állat még soha azelőtt nem kapott veszettség oltást, akkor az oltás után várjanak még legalább 4 hetet, mielőtt elvégzik a titervizsgálatot. Ennyi idő elég az állatnak ahhoz, hogy a megfelelő védettség kialakuljon és jó eredmény szülessen.

A titervizsgálat dátuma az, ami meghatározza azt az időt, amit az állatnak karanténban kell majd töltenie Ausztráliában. Összesen 180 napnak kell eltelnie a (megfelelő eredményű) titervizsgálat dátuma és az állat karanténból való kikerülésének dátuma között.

A kutyáknak és macskáknak Ausztráliába való érkezésük előtt, a titervizsgálat dátuma után min. 60 napig az exportáló országban kell tartózkodni. Minimum 30 nap a kötelező karanténidő, ez persze lehet több is - és ebben az esetben az otthoni várakozási idő kevesebb. Tehát nem feltétlenül muszáj otthon 150 napot várni a titervizsgálat után, mielőtt a kutya Ausztráliába utazhat, hogy ott eltöltsön még 30 napot a karanténban, hanem tulajdonképpen elég lenne csak 60 napot várni - ebben az esetben viszont természetesen a kötelező karanténidő 120 napra nő, annak minden anyagi vonzatával együtt... és így tovább, arányosan.

A titervizsgálat menete: a kutya kezelőorvosa a microchip alapján beazonosítja a kutyát, majd leveszi a vérmintát a titerhez. Az állat microchip számát kötelező ráírnia vért tartalmazó kémcsőre és a laborvizsgálat kérő lapra is. A vérmintát a titerhez AQIS által elfogadott országban kell levenni (Magyarország az.)

A tesztelést csak államilag elismert laboratórium csinálhatja. A vértesztet végző labornak AQIS által elfogadott országban kell lennie. A labor által kiadott leletnek tartalmaznia kell az állat microchip számát, és az eredménynek egyenlőnek vagy nagyobbnak kell lennie, mint 0.5 IU/ml. Amennyiben az eredmény kevesebb, mint 0.5 IU/ml, akkor a kutyát/macskát újra kell oltani és megismételni a procedúrát.

A titerteszt 12 hónapig érvényes a vérvétel dátumától számítva. Az export időpontjában az állatnak érvényes titerteszttel kell rendelkeznie.

6. lépés: A hatósági állatorvos kitölti a titervizsgálatról a nyilatkozatot (RNATT declaration)

A RNATT nyilatkozatot mindenképpen hatósági állatorvosnak kell kitöltenie, NEM a sima állatorvosodnak. A veszettség elleni oltás meglétének igazolását, valamint a RNATT eredményének másolatát be kell mutatni a hatósági állatorvosnak, hogy ki tudja tölteni a RNATT nyilatkozatot.

7. lépés: Az importengedély megkérése

Mikor? - miután megkaptad a titervizsgálat (RNATT) eredményét és a RNATT nyilatkozatot kitöltötte a hatósági állatorvos.

Az AQIS import engedély a kiállítás dátumától számított 6 hónapig érvényes!

Az AQIS import engedélyéhez a formanyomtatvány itt található. Ugyanitt van a hatósági állatorvos által kitöltendő RNATT Declaration is, valamint egy, az importőr által kitöltendő papír, amivel felhatalmazzuk az AQIS-t, hogy a nevünkben eljárjon és privát állatorvost vegyen igénybe ha valamilyen kezelés szükségeltetik, mi pedig vállalunk minden ezzel kapcsolatos költséget, miközben ők semmiért nem vállalnak felelősséget.

Mindhárom formanyomtatványt kitöltve el kell küldeni, plusz mellékelni a labor angol nyelvű igazolását a titereredményről, meg még amit az ember fontosnak tart (pl. az állat oltási könyvéből a veszettségoltásos oldalt)

A paksamétát el lehet küldeni elektronikusan (e-lodgement), vagy manuálisan (emailben, faxon, levélben). Elektronikusan küldve jelenleg összesen $325 a fizetendő összeg, manuálisan küldve $390. Ha több kutyánk van, és ugyanaz az exportőr, az exportáló ország és az importőr, akkor egy pályázat alatt mehetnek és ez esetben a második kutya már csak $165 (ill. $230 manuálisan küldve a jelentkezést). Árak itt.

Az AQIS igyekszik 10 munkanapon belül jóváhagyni az import engedély kérelmeket, feltéve ha minden szükséges információ megérkezett a beadvánnyal egy időben.

8. lépés: foglalj szállást a karanténosoknál

Mikor? - amikor megkaptad az AQIS import engedélyt.

Amikor kezedben az AQIS import engedélye, fel kell venned a kapcsolatot a kívánt karanténállomással. Az importengedély megléte nem garantálja, hogy hely is lesz a karanténállomáson, úgyhogy célszerű felvenni velük a kapcsolatot és lefoglalni a helyet.

9. lépés: kezdd el intézni a kiutazást

Mikor? - ha megvan az import engedélyed

Ausztráliában összesen 3 db karanténállomás van, méghozzá a következő városokban:

Sydney
Melbourne
Perth

Kutyák/macskák csakis ezen városok valamelyikébe érkezhetnek és a karanténidőt is itt kell eltölteni (úgyhogy ha például Brisbane-ben laksz, akkor gondolom buktad a heti látogatási lehetőségeket, épp elég lesz majd a végén elutazni a kutyáért)

Az állatok utazásához nincs szükség kísérőre. Érkezéskor a gazda nem találkozhat a kutyával, azt az AQIS emberei fogják begyűjteni és rögtön a karanténállomásra szállítják.

A járatot úgy kell lefoglalni, hogy az ausztráliába való érkezés munkanapokon, reggel 8 és du. 4.30 közöttre essen. Ha munkaidő utánra esik az érkezés, ehhez a karanténállomás előzetes jóváhagyását kell kérni (és extra pénzt felszámítva munkaidő után is kimennek érte a reptérre). Figyelem: ausztrál nemzeti ünnepeken ill. hétvégén SENKI nem fogja elhozni a kutyát a reptérről, úgyhogy ha a gazda elnézni, akkor a kutya az egész napos utazás után bizony az egész hétvégét kénytelen a reptéren tölteni a leplombált ketrecben...

Az AQIS nem szabja meg, hogy milyen légitársaságot válassz, viszont az állatnak a csomagtérben kell utaznia, méghozzá IATA által elfogadott kutya/macska szállítódobozban.

A szállítódoboz paramétereivel kapcsolatban szigorú megkötések vannak, amik elengedhetetlenek a biztonságos szállításhoz. Nagy probléma lenne, ha az állat ki tudna szökni a ketrecből, vagy ha a testének bármely része (orra, végtagja, farka) kilógna.

Az Ausztráliába történő szállításkor a kutyák/macskák utazhatnak végig egy gépen, vagy átszállhatnak más gépre bármilyen országban (akár AQIS által nem elfogadott országban is), viszont az eredeti plombának a szállítóketrecen sértetlennek kell maradnia. Az átszállásos verzió esetében lehetséges, hogy az adott ország karanténhatóságától engedélyt kell kérni. Az AQIS javasolja, hogy direkt járatot foglalj az állatnak, ami kevésbé viseli meg egészségileg és lelkileg, mert például mi van, ha az állat lekési a csatlakozást és a reptéren kell maradnia hosszabb időre (és a leplombált ketrecből, mint tudjuk, semmilyen körülmények között ki nem léphet)

Állatszállító cégek világszerte: www.ipata.com

Az AQIS nem vállal felelősséget az utazás közben elszabadult állatokért, és minden szállítási költség az importőrt terheli.

10. lépés: erősítsd meg a karanténszállás-foglalásod

Mikor? - amikor az utazást már elintézted, és még az állat exportja előtt vagy

Kapcsolatba kell lépned a Karanténhivatallal, hogy megerősítsd a foglalásod. Amit kérni fognak:

egy érvényes AQIS import engedély szám
járatszám és az érkezés pontos dátuma Ausztráliába
fuvarlevélszám
kontakt telefonszám
az állat különleges szükségleteinek felsorolása, amennyiben van

11. lépés: általános oltások

Mikor? - az exportot megelőző 14 nap és 1 év között

Az oltásoknak érvényesnek kell lenniük a karantén egész ideje alatt. Minden oltásnak AQIS által elfogadott országból kell származnia.

Kutyáknak kötelezően oltottnak kell lenni distemper (szopornyica), fertőző hepatitis, parvo, para-influenza és kennelköhögés ellen. Figyelem: a Leptospira interrogans elleni vakcina beadását nem ajánlják, mert bezavarhat a tesztelés eredményébe, és ha rossz az eredmény, a kutya nem utazhat
Macskáknak oltottnak kell lenni feline enteritis (feline distemper), rhinotracheitis és calicivirus ellen.

12. lépés: csak kutyáknak - Ehrlichiosis, külső paraziták, Brucellosis, Leptospirosis és Leishmaniosis

Mikor? - az exportot megelőző 30 napon belül

Vértesztek: az államilag elismert állatorvos (azaz a kutya kezelőorvosa) ellenőrzi a microchipet és leveszi a vérmintát a következőkre:

ehrlichiosis (tropical canine pancytopaenia)
brucellosis
leishmaniosis
leptospirosis

A kutya microchip számának rajta kell lennie a vérminta kémcsövén és a laborkérelmi nyomtatványon. A vért csakis államilag elfogadott laborba lehet küldeni tesztelésre. Az eredménynek angol nyelvűnek kell lennie és tartalmaznia kell a kutya microchip számát.

Ha nincs microchip szám a laboreredményen, vagy a tesztelés követelményei nem teljesültek, a kutyát az Ausztrál karanténhivatal visszaküldheti a kiinduló országba, az importőr költségére (megj. nemrég változott a szabályzat, régebben volt egy olyan opció is, hogy a kutyát ilyenkor újratesztelhetik az importőr költségére. Most már úgy látszik, nem vacakolnak ilyenekkel, inkább visszafordítják...)

A teszteredményeket fel kell tüntetni az AQIS import engedélyének "Veterinary Certificate A" dokumentumán. A teszteredmények másolatait hatósági állatorvosnak kell jóváhagynia (láttamozni, aláírás-pecsét) és a kutyával együtt kell menni a papíroknak is.

Lépj kapcsolatba az AQIS-szal, amennyiben a kutyának nem sikerült megfelelni a teszt követelményeknek

Ehrlichiosis: A kutyákat tesztelni kell "Ehrlichia canis" fertőzésre, ez az IFAT (indirect fluorescent antibody test). A tesztnek negatív eredményt kell hoznia 1:40-es hígításon.

A külső paraziták elleni kezelést az Ehrlichia teszteléssel egyidőben kell megkezdeni, mivel ezt a betegséget kullancsok terjesztik.

A kutya kezelőorvosa ehhez alkalmazhat fiprinol-t (pl. Frontline-t) vagy permethrin-t (pl. Permoxin-t). A kezelésnek azonnal meg kell ölnie a kullancsokat - a szájon át adagolt szerek és a kullancsírtó nyakörvek nem elfogadhatóak, sem azok a termékek, amelyek csak azután ölik meg a kullancsot, hogy az már megharapta az állatot. A fürdetés és öblítés a kullancsok és a kullancsharapás megelőzésére elfogadható.

A kezelést az export előtt meg kell ismételni a gyártó utasításainak megfelelően. A kezelést szintén meg kell ismételni az exportot megelőző 4 napon belül. A kezelések dátumait kötelezően fel kell tüntetni az AQIS import engedélyének "Verterinary Certificate A" jelű nyomtatványán.

Brusellosis: a kutyákat tesztelni kell Brucella canis fertőzésre, "serum agglutination test"-et használva. A tesztnek negatív eredményt kell hoznia.

Ha a vérvétel ehhez a teszthez már megtörtént, a kutyát nem lehet pároztatni, vagy mesterséges megtermékenyítést alkalmazni rajta az export előtt.

Leishmaniosis: A kutyákat tesztelni kell Leishmania infantum fertőzésre, IFA teszttel (indirect fluorescent antibody test, IFAT), vagy ELISA-val (enzyme linked immunosorbent assay). A tesztnek negatív eredménnyel kell zárulnia.

Leptospirosis: A kutyákat tesztelni kell Leptospira canicola-ra, "microscopic agglutination test"-et használva.

Negatív eredmény kell (kevesebb, mint 50% agglutination, 1:100-hoz szérumhigításnál)

Azt a kutyát, amely pozitív eredményt kap 1:100-hoz vagy többnél, de negatívat 1:800-hoz, újra kell tesztelni az első tesztet követő minimum 14 nap után. A második tesztnek szintén negatív eredménnyel kell zárulnia 1:800-nál, vagy kevesebbnél.

Azok a kutyák, amik pozitív eredményt kapnak 1:800-nál vagy többnél, nem alkalmasak az importra.

Figyelem! A Leptospira interrogans elleni oltás nem javasolt, mert a vakcina hatással lehet a teszteredményekre, és azt eredményezheti, hogy az állat nem felel meg az importkövetelményeknek

13. lépés - kutyák és macskák akik Malayziában készülnek fel az exportra

14. lépés - azokra a kutyákra vonatkozik, akik valaha már jártak Afrikában (babéziózis)

15. lépés: külső és belső paraziták elleni kezelés

Mikor? - az exportot megelőző 4 napon belül. Történhet egyidőben a Veterinary Certificate A kitöltésével.

Belső paraziták: hengeresférgek, szalagféreg, kampósféreg, mindenféle féreg ellen kell kezelni a kutyákat és macskákat is, például Drontal-lal.

Külső paraziták: kutyákat és macskákat is kell kullancs- ill. bolhaírtóval kezelni. Olyan kezelés kell, ami a kullancsokat direkt kontaktus útján öli meg. A szájon át adagolt szerek, injekciók és a vegyszerezett nyakörvek nem elfogadhatóak, sem azok a termékek, amelyek csak azután ölik meg a kullancsot, hogy az már megharapta az állatot. A fürdetés és öblítés, valamint a "spot on" (a tarkóra csöppentős) termékek elfogadottak.

Kutyák: a 12. lépés alapján már meg kellett kezdened a külső paraziták elleni kezelést. A kutyákat újra kel kezelni külső paraziták ellen az exportot megelőző 4 napon belül.

A termék nevét, az aktív hatóanyagait, a dózis mértékét és a kezelés dátumait fel kell tüntetni a Veterinary Certificate A-n.

16. lépés: a Veterinary Certificate A kitöltése, valamint az export előtti átvizsgálás

Mikor? - az exportot megelőző 4 napon belül

A veterinary certificate A és B dokumentumokat az AQIS import engedélye tartalmazza. A dokumentumokat célszerű jó előre alaposan áttanulmányozni.

A veterinary certificate A-t a kutya kezelőorvosa (sima államilag elismert állatorvos) tölti ki, vagy hatósági állatorvos.

A vizsgálatra magát az állatot és minden dokumentációját (pl. oltási könyv, laboreredmények) vinni kell. Az állaton nem mutatkozhatnak fertőzés vagy járványos betegségek jelei.

Egy átfogó vizsgálatra van szükség a külső paraziták ill. a kutya általános egészségi állapotának felmérése céljából. A kutya minden testrészét, a hajlatokat, belső combot, füleket is kitüntetett figyelemmel kell átvizsgálni. Az állatnak egészségesnek, fittnek kell lennie, hogy bírja a hosszú utazást és a karanténidőt.

Ha az orvos hibát ejt a veterinary certificate A-n, nem használhat korrektor folyadékot. Látni kell az eredeti (hibás) írást, és mellette a javítást, valamint minden korrigálást szignóznia kell a hatósági állatorvosnak.

Az AQIS import engedélye nem módosítható.

17. lépés: mikrochip leolvasása, a Veterinary Certificate B kitöltése, az állat beplombálása a szállítódobozba

Mikor? a "Veterinary Certificate A" kitöltése után, általában az indulás napján

A "Veterinary Certificate B"-t hatósági állatorvosnak kell kitöltenie. A következő dokumentumokat kell bemutatni a hatósági állatorvosnak, hogy aláírja és lepecsételje (jóváhagyja), majd ezek az állattal együtt fognak utazni Ausztráliába.

az AQIS import engedélyének eredeti példánya vagy másolata
a kitöltött "Veterinary Certificate A"
általános oltási bizonyítványok
veszettség oltás bizonyítvány
RNATT laboratórium eredmény
(csak kutyák esetében:) brucellosis, ehrlichiosis, leishmania és Leptospirosis laboratórium eredmények angol nyelven

Lehet másolatokat használni, azonban az összes dokumentációnak, ami Ausztráliába érkezik az állattal, eredeti aláírásokkal és pecsétekkel kell rendelkeznie.

Egy hatósági állatorvosnak le kell olvasnia az állat microchipjét és egyeztetnie a számot az AQIS import engedélyén, valamint az összes egyéb dokumentumon szereplővel. Amennyiben a microchip szám megegyezik, a hatósági állatorvosnak fel kell jegyeznie a számot a "Veterinary Certificate B"-n.

Ha a microchip szám nem egyezik az AQIS import engedélyén szereplővel és/vagy a többi dokumentáción lévővel, VAGY a microchip hiányzik és nem leolvasható, az állat alkalmatlan az importra!

A hatósági állatorvosnak fel kell jegyeznie a plomba azonosító számát a "Veterinary Certificate B"-re, és leplombálni a szállítóketrecet (benne a kutyával ugye). Meg kell győződni róla, hogy az állat felkészült az utazásra, mielőtt a ketrecet leplombálják. Ha egyszer már le lett plombálva a ketrec, az állat onnan már semmilyen indokkal, semmilyen körülmények között ki nem jöhet.

Javasolt egy vizesedényt a ketrec belsejére erősíteni, kívülre pedig egy tölcsért applikálni, amiből egy cső vezet a vizesedénybe, így anélkül is pótolni lehet a kutya vizét, hogy ki kellene nyitni a ketrecet. Javasolt a kutya alá tenni valami nedvszívó almozást (ami az Ausztráliába történő érkezéskor megsemmisítésre kerülhet). A ketrecet javasolt kitáblázni: "Live Animal" (élő állat)

18. lépés - az állat becsekkolása a légitársaságnál

A legtöbb esetben az állatot nem az utas terminálnál kell becsekkolni, hanem a szállítmányoknál.

Az AQIS import engedélynek (mely tartalmazza a Veterinary Certificate A és B-t is) a vérteszt eredményeknek, az oltási papíroknak és minden más ide vonatkozó dokumentumnak az állattal kell utaznia Ausztráliába. Ezek a dokumentumok lehetnek eredetiek vagy akár másolatok is, de mindenképp eredeti aláírás és pecsét kell rájuk az exportáló ország egy hatósági állatorvosától.

Az AQIS javasolja, hogy csinálj egy másolatot minden dokumentumról, és legyen Nálad.

Amennyiben olyan nagyon kivételes körülmény adódik, ami miatt az állat ketrecét ki kell nyitni az utazás vagy az átszállás alatt, utána újra le kell plombálni és az AQIS-nak egy igazolást kell benyújtani (amit egy hatósági állatorvos, reptéri hatóság, vagy a gép kapitánya tölt ki), részletezve a körülményeket. Az erre az esetre vonatkozó instrukciókat a kutyaketrec oldalához javasolt csatolni még indulás előtt, az exportáló ország repterén.

Megérkezés Ausztráliába

Megérkezéskor az állatokat a reptérről az AQIS emberei gyűjtik be, és közvetlenül a karanténállomásra szállítják őket. A reptéren az állat a gazdájával nem találkozhat, a látogatás nem engedélyezett.

Az AQIS biztosítja az elhelyezést, a fekhelyet, az ételt, a vizet és a gondoskodást az állat részére. Mindezek költségét az importőr állja, és még az állat szabadulása előtt be kell fizetnie.

Amennyiben az állat orvosi ellátást igényel, az AQIS értesíti az importőrt és megszervezi a magán-állatorvosi ellátást az importőr költségére. A magán állatorvos közvetlenül az importőrnek fog számlázni.

Itt a vége, fuss el véle! :o)

A többi már azokra a kutyákra és macskákra vonatkozik, akik elhagyták Ausztráliát, és 6 hónapnál kevesebb idő elteltével visszatérnének.

Plusz felsorolja az AQIS által elfogadott országokat.

Végül írok még a karanténköltségekről is, a jelenlegi díjszabás itt található.

belépés a karanténba (minden állat esetében felszámítják) - $15
állatorvosi vizsgálat - khmm, az ár 15 percenként értendő, de azt mondják, általában elég egy fél óra - $40 (azaz min. $80)
papírmunka - szintén minden állat esetében. - $40. Ha további információk szükségesek a dokumentumok feldolgozásához, akkor 15 percenként további $40
macska szállása, naponta, első macskára: $29
további macska (ugyanattól az importőrtől és exportőrtől, közös cellába az első macskával): $23
kutya szállása, naponta, első kutyára: $39
további kutya (ugyanattól az importőrtől és exportőrtől, közös cellába az első kutyával): $33
bármilyen felmerülő állatorvosi költség - határ a csillagos ég
raktározás (ha az állatot nem viszik el a karantén lejártával) - normál karanténköltségek

Ha valakinek valami nem tiszta, inkább nézze meg az angol nyelvű anyagot. A doksi fordításáért felelősséget nem vállalok - ahogy olvastam az eredetit, rögtön írtam ide magyarul, és még egyszer tuti nem futok át rajta, hogy nem néztem-e félre valamit. :o)

Hamarosan költözünk!

2009-09-01T19:31:00.003+10:00

Előre tudtuk, hogy a jelenlegi ház bérleti szerződését nem fogjuk meghosszabbítani, úgyhogy - bár még bőven volt idő keresgélésre - már jó ideje minden nap nézegetem az ingatlankínálatot. Itt meglehetősen gyorsan pörög az ingatlanpiac, a bérlések is. Azt mondanám, hogy ráér a lejárat előtt akár mindössze 1-2 héttel pályázni (rengeteg az azonnal költözhető ingatlan), amit aztán ők nemhogy napok, de akár órák alatt elbírálnak, és lehet is menni szerződést kötni, majd napokon belül költözni. Mivel nekünk év vége felé jönnek a kutyáink is - amivel sajnos erős hátrányba hozzuk magunkat a házbérlést illetően - nem akartuk a keresgélést kicentizni, és már jóval korábban elkezdtem nézelődni a www.realestate.com.au-n, ill. pár személyes megtekintésre is elmentünk.

Ezt, amiben most lakunk, épp a válság előtt béreltük ki - összehasonlítva az akkori és mostani árakat és kínálatot, azt tapasztalom, hogy az árak a válság óta határozottan lejjebb vannak. Heti 320-340 körüli áron már lehet találni olyan házat a környékünkön, ami ugyan nem nagy szám, meg persze nem új, de nem is lepusztult. Meg is céloztuk ezt az értékhatárt, és szerencsére bőven volt is miből válogatni. A csinosabbakra a személyes megtekintésre kiírt időpontban persze egymást tapossák az emberek, nagy a verseny. Voltunk egy megtekintésen, ami hétköznap volt, délután 4-kor, a mögöttünk lévő kerületben (tehát még messzebb a city-től), és épp szakadt az eső. Biztos voltam benne, hogy emiatt alig lesznek majd, aztán ehhez képest parkolóhelyet is alig találtunk. Formás ház volt, 3 szoba + dolgozószoba, kövezett konyha + étkező, szép terasz, füves kert, garázs. A szőnyeg itt-ott látványosan foltos maradt a professzionális tisztítás után is, az egyik szobában elég nagy élénkvörös festékfoltok is voltak a szőnyegen. A fürdőszobák, konyhabútor nem mai darab volt, de elfogadható kinézetű és állapotú. 320-at kértek érte, ami a mi kerületünkben reális lett volna, ott szerintem kb. 300-at ért. Mégis, ahogy az várható is volt, azonnal kivette valaki, másnap már "under application" volt.

Amilyen fő szempontok szerint most kerestünk:

Először is, szerettünk volna a környéken maradni, mert nagyon bejött. Aztán, mindenképp különálló házat szerettünk volna, nem unitot, nem apartmant, nem townhouse-t. Heti 340 volt a felső határ, amit megszabtunk. Szerettünk volna egyszinteset, 3 hálószobásat (plusz lehetőleg dolgozószoba), mindenképp 2 fürdőszobásat (ez így soknak hangozhat, de errefelé ez nem extra luxus, hanem alap). Zárható garázs legyen, ne csak kocsibeálló. Cseréptetős legyen - az itt annyira divatos lemeztetőset soha többet, iszonyat hangos rajta az eső, a madarak mászkálása, minden.

Az, hogy az adott ingatlanba lehet-e kutyát vinni, a legtöbb esetben sajnos nem derül ki. Van persze, ahol a hirdetéshez eleve oda van írva nagy betűkkel, hogy NO PETS, de van, ahol nem írják oda, csak hiába pályázol. A Barry Plant például kérdésünkre, hogy mely ingatlanjaikban engednek kutyát, azt válaszolta, hogy ezt sajnos nem mondhatják meg, mert az diszkrimináció lenne. Az LJ Hooker-t találtam a legjobbnak ilyen szempontból, az ő website-jukon ugyanis a keresésnél be lehet pipálni egy olyan kitételt, hogy "pets allowed", és akkor eleve csak azokat hozza fel, ahol engedélyezik a házikedvencet. Ez tényleg tök jó dolog, mert így nem raboljuk fölöslegesen egymás idejét.

Ettől függetlenül azért nézegettem a realestate.com.au-t is, és egyszer csak egy igazi gyöngyszemre bukkantam: 3 szoba + dolgozószoba, 2 fürdőszoba, dupla garázs, gyönyörű konyha és étkező, és 3 szoba kivételével mindenhol porcelán csempék. A szülői hálószobához WIR (walk in robe, azaz gardróbszoba) tartozik, a fürdőszobájához hidromasszázs kád a zuhanyfülke mellett. Korszerű, légbefúvásos központi fűtés, klíma, központi porszívó. Magas belmagasság, szinteltolásos dizájn, minőségi függönyök és sok más extra. Mindez álomkivitelben, de beszéljenek inkább a hirdetéshez csatolt fotók:

A ház ráadásul ugyanabban a kerületben van, ahol most is lakunk, és ugyanúgy az északi, legnívósabb részén (ahol most is lakunk) - csak éppen heti 320-ért meghirdetve! Biztos voltam benne, hogy elírták az árat, minimum 60-80 dollárral. Rögtön hívtam Márkot és mutattam neki is. Épp másnapra volt meghirdetve a megtekintésre az időpont (kerek 10 perc), amit természetesen nem hagyhattunk ki. Mondanom sem kell, hogy - bár ismét épp esett az eső - elképesztő tömeg gyűlt össze a háznál, ennyi embert eddig egyetlen megtekintésen sem láttam. Nem meglepő persze, hiszen ilyen ár/érték aránnyal igen ritkán találkozik az ember, nyilván másnak is azonnal megüti a szemét. Az ingatlanosok is tudták, hogy ez azonnal el fog menni, ki sem tették elé a "for lease" táblát.

Élőben talán még gyönyörűbb az egész, mint a fotókon, és amikről nem volt fotó, az sem azért, mert rejtegetni kellett volna: nagyon szépek a fürdőszobák és a szobák is. Hátsó kert ugyan elég kicsinyke van hozzá, de legalább nem jár nagy gonddal, a kutyákkal meg úgyis kimennénk minden nap sétálni. A megtekintésen egyébként megkérdeztem az ügynököt, hogy állatbarát-e az ingatlan, és ő azt mondta, hogy nem lát a papírjain olyan kitételt, hogy tilos lenne, de persze ez biztos függ a fajtától is, meg ilyenek.

A személyes megtekintés másnapján még egyszer körbejártuk gyalogosan a környéket, okot keresve arra, hogy miért kerül csak ennyibe. Nem találtunk. Gyönyörű dombos környék, a botanikus parkunk túloldalán (de onnan is nyílik egy hátsó bejárat, gyalogtávolságra) Így hát megpályáztuk. A pályázati papírok kitöltésén kívül még írtunk egy oldalt (tüskékkel) magunkról (mikor érkeztünk, milyen vízummal, otthon hogy éltünk, itt is mindig időben fizettük a rentet, nem dohányzunk, nem iszunk, normálisak és megbízhatóak vagyunk), meg a kutyáink jellemzőit (nem ugatnak, nem rombolnak, szobatiszták, fekszenek egész nap, semmi gond nincs velük), színes fotókkal mindannyiunkról, beleértve a kutyákat is. Csatolva szintén színesben útlevélmásolatok, születési anyakönyvi kivonatok (Bertók Zoli hivatalos fordításában), medicare kártya, jogsi, közüzemi számlák a jelenlegi címünkre, centrelink levél, Márknak fizetési igazolás. Annyira gyorsan történt minden, hogy nem is volt időnk írásos referenciákat kérni a barátainktól, így csak Bertók Zoli meglévő referencialevelét csatoltuk hozzá hirtelen. A megtekintés utáni első munkanapon az ingatlanügynökségnél kezdtünk, és leadtuk a paksamétát. Pont az az ügynök vette át, aki a megtekintést tartotta. Elkezdte átnézni, mindent kitöltöttünk-e, aztán megnézte a csatolmányokat is, és mondta is, hogy hú, micsoda profi anyag. Közben diszkréten felmért minket is, Milut is, beszélgettünk is egy kicsit. Ahogy az várható is volt, sok pályázat érkezett már addig is, meg még várják a többit, úgyhogy kértek 2 napot a feldolgozásra. Hogy a kutyák miatti hátrányos helyzetünket kicsit kompenzáljuk, és a többiek elé kerülhessünk, a meghirdetett árra ráígértünk még 20 dollárt (és megjegyzem, az emelt összeggel fizetnénk heti 50 dollárral kevesebbet a mostaninál...), plusz 3 hónap bérleti díjat előre, egy összegben, utána havonta. Ez hathatott, az ausztrálok nem nagyon ajánlgatnak ilyet.

Reggel 9-kor adtuk le a pályázatunkat, a délelőtt folyamán az összes megadott referenciát felhívták ellenőrzésre, majd délután 2-kor már hívták is Márkot, hogy a Landlord minket választott, mehetünk szerződést kötni!!! Úristen, én annyira örültem!!! Rögtön az első ingatlant megkaptuk? Ráadásul EZT? És nem gond a 2 kutya?? Hihetetlen!! Innen már nem is szeretnénk többet költözni, majd csak a sajátba.

Azért azt el kell mondani, hogy nagyon jó referenciáink voltak, és ez tuti sokat nyomott a latban. Elsőként Lizi barátnőmet hívták fel, őt adtam meg személyes referenciának. Ő olyanokat mondott rólunk egy bő 8 percen át, hogy az alapján nincs az az ingatlanos vagy landlord, aki nem nekünk adta volna, kutya ide vagy oda. Elmondhatatlanul jól esett, pláne amikor mondta, hogy nem kell hálálkodnom, ő csak az igazat mondta, tényleg minden szavát úgy is gondolja. Nagyon szerencsések vagyunk, hogy ilyen rövid idő alatt ennyi jó embert ismertünk itt meg. Mindketten elég óvatosak vagyunk a "barát" szóval, de tényleg elmondhatjuk, hogy igazi barátokra találtunk itt is (megjegyzem egyébként, hogy egyikőjük sem blogol, és az enyémet sem olvassák, szerintem nem is tudják, hogy létezik, úgyhogy nem nekik nyálaskodok :o)

A házat tehát megkaptuk, a szerződést aláírtuk, a bondot befizettük, jövő hét végétől már költözhető... Már csak egy gond volt: ide október 10-ig szigorúan köt a szerződésünk, és nagyon nem jött volna jól, ha ekkora összegeket párhuzamosan két helyre is kell fizetnünk 3 héten át. Eredetileg nem terveztünk ilyen korán pályázni, de ez a ház annyira megfogott, hogy nem hagyhattuk ki. Írtunk egy udvarias kérelmet a mostani Landlordunknak, és kértük, hogy hadd fejezzük be a bérlést 3 héttel korábban. Normál esetben nincs az a Landlord, aki belemenne (hülye lenne), de ő mégis azonnal visszaírt, hogy a körülményekre való tekintettel természetesen boldogan beleegyezik, köszöni nekünk az eddigieket és a legjobbakat kívánja. (hosszú a teljes sztori, úgyhogy csak dióhéjban: volt egy beázásos problémánk, amit többször is lejelentettünk írásban és szóban is, az ingatlanos meg nem intézkedett túl hatékonyan, így a végére komoly károk keletkeztek az ingatlanban, amivel nekünk kellett együtt élnünk hónapokon át, mégsem kértünk kompenzációt, sőt, végig kooperatívak voltunk. Nagyon reméltük, hogy az elmúlt hónapok fényében bele fog egyezni a Landlord a korábbi költözésbe - és szerencsére ez így is lett) Úgyhogy itt végül csak szeptember 19-ig fizetjük a bérlést, addig lesz idő átköltözni a másikba, meg távozás előtt meg kell csináltatni a professzionális szőnyegtisztítást mindenhol (számlát kell bemutatni róla a szerződés szerint), meg persze az egész ingatlant makulátlan állapotba hozni az átadásra.

Szóval, hirtelen jött, de KÖLTÖZÜNK!!! :o)))

Az első ovis fotók

2009-08-31T15:28:00.004+10:00

Hivatalos fotózás volt az oviban, készültek egyéni fotók és csoportkép is, alul a teljes névsorral. Ilyenkor döbben rá az ember, hogy a "most született" gyermeke már nem is olyan picurka...

Milu minden fotón megszeppent arcot vág, de azért cuki :o)

És a csoportkép (az egyik óvónéni sajnos nem tudott ott lenni, kezelésen volt a fájós hátával)

Mi az óvónéni előtt álló fekete pulcsis, szöszke Jamie anyukájáékkal vagyunk jóban (16 holdas birtokon élnek egyébként, a három fiútestvér ott sosem unatkozik), meg a Milu mellett kettővel álló Bianca anyukájával (aki Görögországban született és pici gyerekként került Melbourne-be, velük egyébként playgroupba is együtt járunk), meg a Milu előtt ülő Jai anyukájával szoktunk még beszélgetni.

A fotókat névre szóló borítékban osztották ki a szülőknek, rajta az árakkal. Választhatsz, hogy megveszed-e az egész csomagot, vagy csak x egyéni fotót (7.50,-/db), esetleg a csoportképet (8.50,-), kell-e az album is 7 dollárért, esetleg van-e, amiből többet is rendelnél. Ami meglepett, az az, hogy az egészet nemhogy fizetés nélkül hazaviheted, de még 2 hét gondolkodási időt is adnak, hogy eldöntsd, mely képeket óhajtod megvásárolni (ami nem kell, azt simán visszateszed a borítékba és leadod) Úgy látszik, nem aggódnak, hogy otthon beszkennelhetném mindegyiket profi minőségben, amit aztán szétküldhetek a családnak emailen, plusz annyit nyomtatok magamnak, amennyit akarok... Jó dolog a bizalom :o)

A Gold Coast

2009-08-27T09:04:00.001+10:00

Amikor tavaly szeptemberben először jártam a Gold Coaston, már akkor lenyűgözött, teljesen beleszerettem. Most, hogy múlt héten lehetőségem volt 2 napot ismét ott tölteni, ez az érzés csak fokozódott. Csak mi, hatan lányok, utaztunk a minivakációra - egyik barátnőnk, Annamari születésnapját ünnepeltük ott, és a jegyeket már vagy fél éve megvettük (mindössze 79 dollárért egyébként, plusz ugyanennyi vissza)

Leszálltam a gépről, és onnantól kezdve egészen a hazautazásig úgy lélegeztem, mint egy idióta: igyekeztem minél jobban teleszívni a tüdőm - a szubtrópusi klíma illata maga az álom, nem lehet betelni vele. És azok a madárhangok... Meg a nyári meleg... Már most mindenki fürdőruhában, rövidnaciban, szörfösgatyában mászkál az utcákon, na meg az elmaradhatatlan flip-flop papucsban, vagy simán csak mezitláb. Egyikünket már meg is kapta a nap, úgyhogy használnom kellett naptejet, ami augusztusban azért kicsit húzós (mi lehet ott októbertől, nem beszélve a nyári hónapokról?) Ebben az időszakban, nyaralásra viszont kétségtelenül az egyik legjobb választás a Gold Coast.

A szállást a lányok foglalták, én annyit tudtam, hogy egy apartmant fogunk bérelni. Nem egészen így képzeltem - az apartmanunk az óceántól kb. 2 utcára, egy 17 emeletes apartmanház, az Aristocrat 9. emeletén volt, hatalmas terasszal, panorámával a felhőkarcolókra és az óceánra... Elmondhatatlan a látvány, az érzés. Amikor csak tehettem, a teraszon ácsorogtam, mélyeket lélegeztem, bámultam a gyönyörű panorámát, közben minden porcikámat átjárta a boldogság, hogy ott lehetek.

Szintenként csak 3 apartman van az épületben, 2 két szobás, 1 egy szobás. A nappaliból és minden szobából ki lehet menni a hatalmas teraszra, ahonnan ilyesmi látvány tárul az ember szeme elé:

Mivel csak 2 napunk volt, igyekeztünk minél több látnivalót besűríteni. Voltunk természetesen a híres Q1-ban is, melynek 77. emeletéről ilyen kilátás nyílt...:

Rainbow bay:

Ellátogattunk egy gyönyörű vízeséshez is, ez már a hegyekben volt, egy hatalmas erdőben:

Utaztunk az Aquaduck-on is, ami gyakorlatilag egy kétéltű jármű, buszként indul, aztán belecsobban a vízbe és hajóként funkcionál tovább.

Innen próbáltam fotózni a híres Palazzo Versace-t. Már a név mindent elmond, az ötcsillagos megaluxust tudni kell megfizetni, viszont akár Paris Hiltonnal, vagy például Kate Hudson-nal is összefuthat benne az ember. És még két penthouse is elfért a tetején.

Itt Kylie Minogue-nak van állítólag egy lakosztálya:

Part menti kis házikók, az egyiknek magánhelikopterrel:

Itt állítólag egy plumber-nek van 4 háza is:

Ez meg állítólag Jackie Chan itteni nyaralója

És ismét az apartmanból, egy hajnali fotó (de éjjel is gyönyörű volt a sok kivilágított felhőkarcoló látványa, háttérben meg a fekete óceán)

Legnagyobb meglepetésemre a Duna TV híradójára ébredtem, az SBS-en nyomták a magyar híreket. Már lassan egy éve nem láttam magyar híradót, otthon nincs ilyen csatornánk (se). Egy pillanatfelvétel, komment nélkül:

Fantasztikus volt ez a két nap a lányokkal, igazi feltöltődés! A publikus fotókat ide fogom majd feltölteni.

Télen

2009-08-16T19:30:00.006+10:00

Nagyon szép idő volt a héten, az eddigi 15-18 fokról már 20-21-re is emelkedett a hőmérséklet, és a nap is többet sütött. Érezhetően közeledik a tavasz, virágba borultak a fák, isteni illatuk van :o) Egyre többen vállalkoznak arra is, hogy bemerészkedjenek a tengerbe:

Egyik nap játszóterezés Melbourne-ben (St. Kildán) - tenger, óriási pálmák, finom meleg napsütés...

... másnap - ha úgy döntesz - hideg és hó, és ehhez elég csak elmenni a közeli hegyekbe :o) Hát nem fantasztikus Victoria állam? Mindössze kb. 2,5 órás autóútra van tőlünk az egyik kedvelt síparadicsom, Mt Baw Baw, úgyhogy ma reggel barátainkkal együtt kényelmesen nekivágtunk. Hó sajnos mostanra már nem sok volt, de a gyerekek persze így is nagyon évezték a szánkózást :o))

Hóembert építenek:

Képek az útról itt.

Elmaradás

2009-07-25T16:27:00.003+10:00

Régóta terveztem már, hogy egyszer gép elé kellene ülni és írni egy kicsit a blogra is, meg feltenni pár fotót, de a megvalósításig csak most jutottam el. Közben meg annyi minden volt, hogy azt sem tudom, hol kezdjem...

Először is, még áprilisban Raymond Island-en töltöttünk egy hétvégét, barátaink meghívására. Ez a kis sziget alig pár óra autóútra van tőlünk, és itt található a világ leghosszabb egybefüggő homokos strandja is, a "ninety mile beach" ami Victoria állam dél-keleti partján, több, mint 150 km hosszan nyúlik el.

A szigeten rengeteg koala él, csak úgy szabadon, és néha karnyújtásnyira ültek tőlünk (de tiszteletben tartottuk, hogy Victoria államban tilos élő koalát megérinteni, még az állatkertekben, állatparkokban található példányokhoz sem szabad hozzáérni) Igyekeztünk minél több helyre elmenni a környéken, még egy közeli cseppkőbarlangban is voltunk, és vadon élő kengurukat is láttunk :o) Fotókat a kirándulásról ebbe az albumba tettem.

Aztán, anyák napján ellátogattunk egy magyar rendezvényre, egy anyák napi ebédre. Magunktól soha eszünkbe nem jutott volna, csak aztán annyira hívtak a barátaink, hogy elmentünk :o) Azt nem mondom, hogy mostantól rendszeresen járni fogunk, de mindenképp érdekes élmény volt. Csak néztem azt a sok idős magyar nénit és bácsit, és valahogy olyan furcsa volt, hogy ők mind itt élnek és boldogulnak, ebben a távoli országban, ahol az én nagyszüleim totálisan elveszettek lennének. Oké, felfogom én is, hogy nem tegnap érkeztek ide, hanem itt élnek évtizedek óta, de mégis valahogy fura volt egy ilyen generációt itt látni. Hozzáteszem, nekik ugyanúgy furcsa, hogy vannak akik még manapság is elhagyják Magyarországot és Ausztráliába költöznek. Hozzánk mindenki angolul szólt először, mert korunknál fogva (na meg az összejövetel apropója miatt) nem is feltételezték, hogy a magyar nekünk még egyelőre sokkal jobban megy... Az ebéd húsleves volt, utána rántott hús, krumpli, csalamádé, friss kenyér. Eszméletlen finom volt a lángos és a dobostorta. Egy picit videóztam is, itt kezdett a zenekar, később aztán még jobb lett a hangulat és szinte mindenki táncolt.

Voltunk a ScienceWorks-ben is, képek itt (sajnos a kevés fény miatt a kisgéppel nagyon vacak a minőség). Barátainkkal mentünk, és a gyerekek nagyon élvezték.

Bár a mai napig hiányoznak az otthoni barátaim, egy szavam sem lehet, mert itt is nagyon jó barátokra találtunk, tényleg szerencsések vagyunk. Kialakult egy szűkebb baráti kör, akikkel mondhatni napi szinten találkozunk (főleg mert ők is környékbeli kisgyerekes anyukák és mindig együtt csinálunk gyerekprogramokat, nagyon rendesek, hogy azonnal befogadtak maguk közé), meg egy tágabb is, akiket szintén kedvelünk, csak ritkábban tudunk találkozni.

Milu sokat fejlődött és nyitottabb lett. Továbbra sem áll be a szája, bár a magyar kiejtése még mindig nem nagyon javul (gondolom azért az angol nyelvi környezet sem annyira segít most)

Kb. fél éve már nem alszik délutánonként, aminek megvan az a nagy előnye, hogy így már este 8-kor vihetjük fürödni és f9-kor már alszik is, míg korábban néha az este 10-be is belecsúsztunk. Jó mozgalmas élete van a srácnak, gyakorlagilag már a hét minden napjára be vagyunk táblázva: ovi, playgroup, gymnastics óra, játszóházak, parkok, játszóterek, uszoda és még magyar táncra is beiratkoztunk. Nap végére még én is elfáradok, de ő lelkes, boldog, imád jönni-menni. Jelenleg 2 óvodába (kindy) is jár, persze még mindig csak 1-1 nap és alig pár órára, 3 éves korban többre nem tudom beadni (csak child care-be tudnám, de ott 2 nap többe kerülne, mint a kindy-ben egy egész negyedév)

Nagyon szeret oviba járni, szépen viselkedik, és már ismételgeti, amit az óvónők mondanak neki, persze csak ott a foglalkozáson. Mindkét oviban mondták, hogy higgyem el, hogy érti, amit mondanak neki, mert megcsinálja. Angolul még nem beszél egyébként, pár szót kivéve, este is például "gudnájt"-tal köszön el. Tegnap meg kiborított egy fél pohár narancslevet, és amikor elkezdtem leszidni, azt mondta: "de már feltöröltem és mondtam, hogy szorri" Mondom, mit mondtál? "hát, hogy szorri". Először használta ezt a szót velem szemben, eddig mindig magyarul kért bocsánatot. Persze megölelgettem, annál is inkább, mivel tényleg ott volt a törlőruha, megpróbálta feltörölni :o)

A gymnastics óráért él-hal, nehezen emésztette meg, hogy csak heti 1x mehet. Számolja, mennyit kell még aludnia... Imád mindenre felmászni, és nagyon ügyesen csinálja, sosem félek, hogy esetleg leesik. Nagyon jól tud ugrani és tigrisbukfencezni is tud már. Néhány nagyon rövid videó:

A kacaj

Ha zenét hall, rögtön táncolhatnékja lesz... :o)

Az elmúlt hónapokban teljesen rászoktunk a diavetítőzésre, gyakorlatilag ez az esti mese, pizsiben, lefekvés előtt. Őszintén szólva én is élvezem ezeket a meséket, főleg mivel az én gyerekkori diafilmeimet hoztuk ki magunkkal, na meg a kábé velem egykorú diavetítőt :o) Kedvenc meséje a "Csodaautó", meg a "Laci és az oroszlán".

Kedvenc színe a kék, kedvenc helye a tengerpart, szinte mindig oda menne. Szeretne egy cicát, kutyát csak akkor, ha olyan picike, mint Giorgio (ld. Raymond Island-es fotók) Kedvenc mesehőse Buzz Lightyear a Toy Storyból. És odavan a sárkányokért (amit "fákkány"-nak ejt. Azt, hogy "sas", ki tudja mondani, a sárkányt nem. Magyarázata: "mert a fákkány így fújja a tüzet: ffffff")

Legjobb barátja Olivér, szerelme pedig Olivér nővére, a 7 éves Luca. Csak ma délután is 3x vallott neki szerelmet és érdekes módon a ő nevét hibátlanul ejti :o)

Roppant önálló, szeret mindent egyedül csinálni, vagy legalább megpróbálni. Nagyon udvarias is, ha például megkérdezem, kér-e valamit, egész mondattal válaszol: "nem kérek, köszönöm szépen" Ezt nyilván tőlünk látja, mert rá még soha nem szóltam ilyesmi miatt, egyszerűen csak így mondja. Ugyanígy, magától megköszöngeti, ha a kedvében járok valamivel, mondjuk elmegyünk a közeli kis tóhoz, hogy kavicsokat dobálhasson bele.

Egyre ügyesebb és okosabb, már le lehet ülni vele és megbeszélni a dolgokat. Annyira aranyos, és olyan beszólásai vannak, hogy hihetetlen :o))

Márk szakmájával kapcsolatban a helyzet sajnos változatlan, az ő területén a válság nagyon érződik. Amikor kijöttünk, még 80-100 álláshirdetés között válogathatott, de még erre sem volt szükség, mert azonnal, még otthonról felvették, mindössze 2 telefonos interjú alapján. Aztán jött a válság és az elmúlt 6 hónapban mindössze már csak 6 állásajánlat volt meghirdetve a szakmájában, amiből 3-nál kifejezetten fejlesztőt kerestek, a másik háromra pedig jelentkezett, de még egyik esetben sem született döntés. Ebből a háromból az első még februárban volt. Ennek az üzletágnak megvannak a saját fejvadászai, csak erre specializálódva, és most ők is csak széttárják a kezüket. Az önéletrajzától mindenki el van ájulva, az egyik fejvadász egy nap 3x is felhívta, hogy hú hát feltétlenül és azonnal és mindenképp talál neki valamit, aztán az is elült. 2 céghez tudott eddig csak elmenni interjúra, és az első körön azonnal át is jutott, de a második körre végül nem is került sor, mert a fejvadász értesített, hogy egyelőre nem indul mégsem a projekt, pénzhiány miatt lefújták. Sydney-ben lett volna mostanában 2 lehetőség is, de csak 6-10 hónapos szerződéssel, így meg tiszta ráfizetés lenne átköltözni.

Itt, ha nincs az embernek munkája, valami kegyetlenül megy a pénz, alig pár hónap alatt több millió forintnyi összeg csúszik le a számláról - még úgy is, hogy azonnal minimalizáltuk a költéseinket. A házbérlést akkor is fizetni kell, a rezsit is, enni is kell rendszeresen és a gyereknek sok mindent kell fizetni (óvoda, játszóház stb.). Nyilván nem szerettük volna megvárni, hogy elfogyjanak a tartalékaink, így Márk egy idő után más területeken is elkezdett nézelődni. Egy barátunkon keresztül azonnal kapott is munkát, már jó ideje dolgozik, és úgy néz ki, munka van és lesz is bőven. Az építőiparba került: vízhatlanít, burkol, szerel, bont, csiszol, gipszkartonozik, szigetel. Aki ismeri őt, az tudja, hogy még élvezi is: van hozzá érzéke és szereti is csinálni. Szerencsére az égvilágon semmi lelki törést nem okoz neki, hogy a 2 diplomájával, középvezetői pozíciókkal a háta mögött most életében először kétkezi munkát kelljen végeznie, sőt.

A kiadásainkat pedig így legalább tudjuk fedezni, és jelenleg ezzel is elégedettek vagyunk. A későbbiekre vonatkozóan pedig nagy terveink vannak, lassan saját vállalkozásba fogunk kezdeni.

Azt látjuk egyébként, hogy a gazdaság nagy része azért pörög, pl. az ingatlanpiac is, és a szupermarketekben, shopping centerekben körülnézve sem látni semmi gondot, mindenki ezerrel vásárol, tömve vannak a plázák, hétvégén alig lehet parkolóhelyet találni.

Megünnepeltük az első itteni szülinapom is, a lányokkal beültünk egy koktélra, meg mozimaratonra mentünk (The Proposal, The Hangover), szerelmemtől pedig egy gyönyörű, hatalmas bronz agárszobrot kaptam, meg egy nagyon finom fehércsokis-epres tortát (a közeli cseh, "a touch of Europe" feliratú cukrászdából, még mákos meg diós kiflijük is van, meg túrós-meggyes rétes!)

Csináltam egy vegyes albumot is, képek itt.

Az idő egész jó, soha ennél rosszabb telünk ne legyen... Még júniusban is 20 fokok voltak napközben, aztán 16-18, mostanra meg már csak 15 fok körül mozog, de általában szép napos idő van. Ha nincs szél, tiszta tavaszias. Alig pár óra autóútra vannak tőlünk a hegyek, ahol már régóta nagy hó van, oda is el szeretnénk még menni a többiekkel egy hétvégére snowboardozni egyet, a gyerekek is biztos élveznék :o))

A meglepetés

2009-06-01T16:54:00.005+10:00

Rég lepődtem meg valamin annyira, mint ma, amikor az anyukámtól érkező csomagot kibontottam. Ki találja meg a képen a kakukktojást? :o)

Nem is tudtam róla, eszembe sem jutott, hogy küld nekem, úgyhogy nagy meglepetés volt. Arról nem is beszélve, hogy nem ismerek olyat, akinek valaha sikerült volna téliszalámit hoznia Ausztráliába, ugyanis szigorúan tiltólistás, nagyon figyelnek rá és minden esetben elkobozzák. Sőt, rossz esetben akár meg is büntethetik a címzettet érte, mert neki ezt tudnia kellene.

És lám, itt van, és az ausztrál posta kézbesítette a Milu névnapi és gyereknapi ajándékaival együtt. Nincs lehetetlen... :o))

Nagyon szépen köszönöm Anyu, nagyon nagy örömöt szereztél vele!!

Bevásárlás

2009-05-09T09:04:00.018+10:00

Többen kérdeztek az itteni magyar élelmiszerekről, mit lehet kapni és mi az, ami nincs. Persze, sokakban meg az a kérdés merül fel, hogy minek kellene egyáltalán Ausztráliában magyar élelmiszerek után koslatni, ahelyett, hogy felfedeznénk ezer más új ízt. Embere válogatja, nálunk Márk ez utóbbi típus, míg én bizony sokkal jobban tudok örülni az otthoni ízvilágnak. Tudtam, hogy ez így lesz, úgyhogy nem ért semmi meglepetés :o) Megeszem én is a kínait meg a mexikóit, az indiaiak "butter chicken"-je például még ízlik is, de valahogy egyik sem nyújtja ugyanazt az érzést, amit az otthoni ízek jelentenek. Ez van.

Szerencsére majdnem minden magyar kaját ugyanúgy meg lehet főzni itt is, a legtöbb otthoni ill. otthonira nagyon hasonlító ízű alapanyag itt is beszerezhető (csak meg kell találni :o)

A két fő szupermarket itt a Safeway és a Coles. Felváltva járunk ebbe a kettőbe, vannak olyan termékek, amik szerintünk a Safeway-ben jobbak, és vannak, amik a Coles-ban (mindkettőnek van saját márkája is) Ezen kívül van még persze a Bilo (semmi extra, ez is a Coles csoport tagja)

, az NQR (itt gyakran veszünk gyümölcsöt-zöldséget, és gyakran vannak nagyon jó árú termékeik, pl. a Sara Lee mirelit Apple-Berry Crumble Pie itt fixen kb. 50%-kal olcsóbb, mint a Safeway-ben vagy a Colesban), na és például mindenképp meg kell említeni az Aldit. Itt is szeretünk vásárolni, lehet bőven találni jó minőségű termékeket jó áron. Bár az Aldi már több, mint fél évszázada jelen van több országban is, Ausztráliában csak 2001-ben nyithatták meg az első szupermarketet, olyan kikötéssel, hogy boltjaikban főleg ausztrál termékeket árulnak majd. Az ausztrál piacvédelem egyébként rettenetesen tetszik, nagyon okosan csinálják. Hamar felismerték, hogy az országot ez viszi előre, ez teremt munkahelyeket, és az ausztrál vásárlók ezt komolyan is veszik. Igenis megnézik a termékeken, hogy hol gyártották, és mindenképp előnyt élvez az, ami 100% ausztrál tulajdonú cégtől származik. Még a McDonald's is büszkén hirdeti, hogy 100% ausztrál marhából készíti a Big Mac-jeit :o) Külön kis ingyenes füzeteket is láttam már, ahol részletesen levezetik, miért fontos mindez, majd felsorolja kategóriánként a márkákat és a gyártók nemzetiségét, hogy tudd mit veszel...

Hungarian Salami és egyéb, "Hungarian" névvel illetett ausztrál termékek simán kaphatóak bármelyik szupermarketben. Namost ezeknek - véleményem szerint legalábbis - köze nincs a magyar ízvilághoz. Vannak, akik azt mondják, eleinte tényleg fura, de aztán megszokod, és egy idő után már észre sem veszed a különbséget. Én el sem jutok a megszokásig: amióta kóstoltam, egyáltalán nem eszek itt szalámit, egyszerűen nem ízlik. Ami másnak a túró rudi (ami sajna szintén egyáltalán nincs Au-ban), az nekem a Pick téliszalámi. A mai napig emlékszem gyerekkoromból a legelső, camping sajtos-téliszalámis zsömlémre - amihez zacskós kakaót ittam :o) - anyu munkahelyén. Imádom, és talán ez az egyetlen étel, ami itt tényleg hiányolok.

Magyar termékek a Delikben könnyedén beszerezhetőek. Városszerte rengeteg Deli van (itt a legközelebbi bevásárlóközpontban is van rögtön kettő is), ezek azok a boltok, ahol mindenféle nemzet megtalálhatja az otthon megszokott termékeket. Vannak Podravka termékek, Maggi,

DrOetker pudingok (ha az embernek nem szimpi az angolok mindenféleszínű jelly-je...) Elég komoly választék van magyar termékekből, lehet kapni dögivel igazi magyar pirospaprikát, többféle Univer majonézt, majonézes tormát, Univer mustárt, Édes Annát, Erős Pistát, gulyáskrémet, maggi halászlé kockát, füstölthús kockát.

Lehet kapni az otthonira egészen hasonlító túrót, mi főleg ezt a kerek verziót szoktuk venni. Itt lehet kapni darált mákot is, és meggyet is (magozva és magozatlanul, befőtt formájában, de ehhez nem is kell Delibe menni, a sima Safeway-ben is meg lehet venni). A kolbászok közül talán a "Csabai" néven futó jött be a legjobban (persze "product of Australia", de tényleg jó!) A szupermarketekben finom sonkákat lehet kapni, de ha valaki kivételesen párizsira vágyik, a Deliben ezt is beszerezheti, itt nálunk "Berliner" néven fut és nagyon finom.

Krémsajtok közül - a Philadelphián kívül persze - a Kraft Cheese Spread jött be a legjobban, talán ez hasonlít leginkább az otthoni tömlős sajtokra. Majonézből, ha már ausztrál, akkor a Praise Whole egg-et választjuk. Nagyon sokféle, egymástól gyakran teljesen eltérő ízű és állagú tejfölt lehet itt kapni, nekem ízlenek. A legtöbbször mostanában a Coles márkáját használjuk. A Delikben nagyon finom kenőmájasokat lehet kapni, a szupermarketekben található verziókból pedig a Don Latvian liverwurst vált be nálunk.

Ausztráliában teljesen mások az ízek, más a termékpaletta - ki kell tapasztalni, melyik márka ízlik a legjobban. Van például vagy 10-féle burgonya (mi a Desiree-t szoktuk venni, a krumplipüré viszont a világos héjúból finomabb szerintem), sokféle paradicsom (olyanok is, amilyet sosem láttam azelőtt), rengeteg egzotikus zöldség és gyümölcs, amiket még nem is kóstoltunk.

Húsokat a Safeway-ben vagy Coles-ban a pultnál kimérve, vagy kívül a hentesnél, vagy farmról szoktunk venni (gyakran tojást is). Kenguruhúst a szupermarketekben is lehet kapni, mi nem élünk vele. Piacon is szoktunk vásárolni élelmiszert, egész jó tapasztalataink vannak. Fűszerszótár Bertók Zoli oldalán található.

Az Ausztrál sajtok szerintem egészen kiválóak, egyik nagy kedvencem például a Mainland Creamy Blue sajtja, de nagyon finom Camambert típusú és egyéb sajtok is vannak.

Rendszeresen dobnak be vastag köteg akciós újságokat, amiket áttanulmányozva, majd céltudatosan vásárolva sokat lehet spórolni. Nagyon sok finom ausztrál kaja van, pl. a magyar sütik sem hiányoznak, mikor itt isteni finom Cheesecake-eket lehet kapni :o)

Persze ezt csak mértékkel, és ha már itt tartunk, amit hiányolok egyébként, azok a diabetikus termékek. Nincs valami nagy kínálat cukormentes dolgokból. Ami itt "diet", az az esetek többségében nem a cukormentességet jelenti, hanem azt, hogy csökkentett zsírtartalmú. Őszintén szólva nem kicsit tudok megütközni, amikor képesek a Pavlova torta dobozára is ráírni, hogy "98% fat free"... Ez csodálatos, közben az egész nem más, mint felvert tojásfehérje egy hatalmas adag cukorral, majd sütés után tejszínnel és gyümölccsel a tetején tálalva. Tényleg roppant diétás...

Lehetne még egy csomó dolgot írni, de képtelenség lenne végigmenni az összes termékcsoporton, és úgyis mindenkinek más a tapasztalata, más az ízlése. Arról nem beszélve, hogy mi is nagyon az elején vagyunk még, folyamatosan tapasztalunk és tanulunk.

Aztán, mi van még... A 3 legnépszerűbb nagyáruház a Big W, a K-Mart és a Target. Műszaki cikkek, szórakoztató elektronika, sportfelszerelések, lakberendezés, játékok, ruházat, illatszer, nasik (csoki-chips-üdítő) és sok más egyéb.

Ruhákat még nagyon jó áron lehet venni a Best& Less-ben, kifejezetten prémium minőségű (és ennek megfelelő árú) gyerekruhákat pedig a Pumpkin Patch-ben. Ezek minden bevásárlóközpontban megtalálhatóak, de persze van még rajtuk kívül ezer kisebb ruha/cipő bolt is - ahogy a luxusmárkák boltjai is szép számmal megtalálhatóak. HM-et, CA-t, Orsay-t, Terranovát stb. persze ne is keressünk, egyik sincs. Decathlon sincs, van viszont Anaconda és Ray's Outdoor. És van Billabong, ami a vezető szörf/beachruházat márka Ausztráliában.

Mindenképp megemlíteném a Harvey Norman-t, ahol mindenféle elektronikai cuccot, computereket, háztartási gépeket, bútorokat is lehet kapni. Nagyon jó akciókat lehet kifogni, akár 70-90%-os leértékelés is van egyes termékekre. De ha az áhított termék nem is akciós, akkor is érdemes megkérdezni az eladót az esetleges árengedményről, mert azonnal ad. Ugyanez igaz a GoodGuys-ra is, itt főleg elektronikai cuccok, háztartási gépek vannak, tényleg nagyon jó áron, főleg készpénzes vásárlóknak ("pay less pay cash" jelmondattal).

Még a JB hifi-t lehet érdemes megnézni, itt is jó árak szoktak lenni.

Figyelni kell viszont, mert ugyanazon cég különböző kerületekben lévő üzleteiben gyakran eltér ugyanazon termék ára.

Aztán, van még a Bunnings, ami nagyjából oz otthoni OBI-nak, Praktikernek felel meg.

Játékokban a legnagyobbak a Toys'R'us és a ToyKingdom, gyakran hatalmas akciókkal.

Persze lakberendezési áruházak is vannak, még IKEA is! :o) Hozzám stílusban mégis talán az Early Settler áll a legközelebb.

Bútorokat, egyebeket persze lehet az Ebay-en is vásárolni, na meg Garage Sale-eken (vásár a garázsban). Ezt magánemberek rendezik, olyan cuccokra, amikre már nincs szükségük, de annál azért többet ér, hogy csak úgy kidobják. Vagy költöznek (másik városba, másik kontinensre), és emiatt adják el a dolgaikat. A garage sale-ek időpontját az ingyenes és egyéb újságokban szokták meghirdetni, ill. kitáblázva is láttam már az utak mentén oszlopokon. Hétvégeken szokott lenni, és nagyon olcsón, néha nevetséges áron lehet gyakran majdnem új cuccokhoz jutni. (persze számít a kerület is, ahol a garage sale-t rendezik, nagyjából meg is adja, mire számíthat az ember)

(Na meg vannak a 2 dolláros boltok, meg a Reject shop, ami szintén ehhez hasonló kategória.)

Most így hirtelen ezek jutottak eszembe... Ez így egyszerre soknak tűnhet, de nem az, ideérkezvén már könnyen átláthatóvá és egyszerűvé válik. A linkeken lehet tájékozódni az árakról, talán hasznos lehet az ide készülőknek.

***

Kiegészítés Krisznek:

a túrót, mákot például mindig a Fountain Gate-ben, az Ivans Deliben vásároljuk, vagy a másik ottani deliben (ezek vannak hozzánk a legközelebb). Ezen kívül viszont nagyon szeretjük például az Endeavour Hills-i shopping centerben lévő Delit is, lehet, hogy a pudingporok onnan vannak, már nem emlékszem. Most körülnéztem a szekrényben, és ezek a pudingjaim vannak itthon. Mindkettő főzős, és ez a Ruf is finom :o)